Vízrajzi Évkönyv 60., 1955 (Budapest, 1957)

Tartalomjegyzék

A mellékfolyók vízjárásénak szemléltetésére az alanti táblázatban néhány nagyobb mellékfolyó jellemző vízállásait foglaltuk össze.

A folyó

A mérceálKözépvlzálláe

Legnagyobb vízállás

Legkisebb vízállás

lomás

1955

1944/54

1955

eddig ismert

1955

eddig ismert

Л

eve

c e

n t

i m é t e

r b

8 П

Kába

Körmend

48

45*

410

490 /1925/

4-40 /1950/

Kapos

Kurd

89

41

380

477 /1947/

10-14 /1950/

Dráva

Barcs

159

201*

363

652 /1876/

54

12 /1949/ □Ű/1950/

Szamos

Cserger

61

14

370

743 /1888/-54-96 /1946/

Sajó

Bánréve

103

70

302

406 /1939/

40-25 /1904/ Г-37Т/1908/

Hernád

Hidasnémeti

56

43*

328

410 /1948/-15-42 /1947/

n^n

K-Körös

Békés

183

85

762

862 /1919/-59-134 /1946/

Maros

Makó

119

43

372

580 /1932/

13-78 /1905/

Megjegyzések: A vonalkeretbe foglalt számok Jéggel befolyásolt vízállást Je- ' lentenek.

A +-tel jelölt értékek 1934/43 évi középvizállások, a hézagos észlelések miatt az 1944-54 évi közepek nem voltak számitha - tók.

A táblázatból látható, hogy a Dráva kivételével a mellékfolyók középvizállásai kis mértékben meghaladták az átlagot. Az évi maximumok bekövetkezésének idejében igen nagyok ez eltérések. A dunántúli folyók legnagyobb vízállásai /60-80 £/ általában márciusban vagy augusztusban, mig a Tisza mellékfolyóié /60*90 1>/ január-március, illetve augusztusban következtek be.

A legkisebb vízállásokat 1-15 Jé-os értékekkel általában júliusban, vagy októberben észlelték.

A Balaton vízállásának középértéke 1955-ben a siófoki mércén 86 cm volt, mig a szélső értékek 68, illetve 107 cm. Minthogy 1948 óta az uj Sió-zsilip a Balaton viz- azintjét kedvező, 40 és 120 cm közötti, magasságban tartja, a régebbi évek vízállásaival való összehasonlítás megtévesztő volna. Tájékoztatásul az alábbi táblázatban a fíirdéai i- dényre hasonlítjuk össze a tárgyév jellemző vízállásait, valamint vizhőfokadatait a legutóbbi hét év megfelelő adataival.

17 -