Vízrajzi Évkönyv 60., 1955 (Budapest, 1957)

Tartalomjegyzék

zi ki Az 1Э54/55-1 tél /december 1 - február 28/ az ország egász területén csapadékban igen gazdag volt. A rendkívüli időjárást mutatja az a körülmény, hogy mindhárom téli hó­napban zivatarok is fordultak elő, melyek ilyenkor ritka Jelenségeknek számítanak. Többiz- ben alakult ki jelentékeny hőtakaró. A Dunántúlon és az északi vidékeken általában 150-200 mm volt a tél csapád ékösszege. Ennél több csapadékot általában a hegyvidékeken, a délnyu­gati és északkeleti tájakon találunk s a legnagyobb csapadékot, 317 mm-t, Tiszabecsen /Sza- bolce-Szatmár vm/ mérték. Az Alföld legnagyobb részén 125-175 mm volt a téli csapadék ösz- szege a ennél kisebb érték csak elszórtan foltokban található. A legkevesebb csapadékot, 97 mm-t, Újszegeden /Caongrád vm/ észlelték. A 40 évi átlaghoz képest csaknem mindenütt sok volt a csapadék a csak Újszegeden, Sopron és Kőszeg-Stájerházak környékén maradt kis mértékben az átlag alatt. Az utóbbi he­lyen mutatkozott a legnagyobb hiány, de ez is csak 11 jt-ot tett ki. A Dunántúl legna­gyobb részén, valamint a Tiszántúl déli felén 40-80 volt a többlet s a Sajó vízgyűjtő­területén, valamint a Felső-Tisza és a Szamos vidékén az átlag kétszeresét is felülmúlta a téli csapadék mennyisége. A legnagyobb többlet, 155 a szabolcs-szatmár-megyei Kocsordon mutatkozott. A tavasz /március, április, május/ a téllel ellentétben csapadékban igen szegény volt. Március elején gyakori havazások, a Dunántúlon hófúvások is voltak. A hónap második felében az időjárás szárazabbra fordult és a szárazság áprilisra is átterjedt. Április 18- 19-én a Dunántúlon és a délkeleti részeken jelentős mennyiségű hó hullott. Májusban is folytatódott a szárazság в Budapesten hasonló száraz május évszázadunkban nem fordult elő. A Dunántúl legnagyobb részén 150 mm-nél több volt a csapadék, de a 200 mm-t csak kis terü­leten haladta meg s a legnagyobb értéket, 238 mm-t, a Bakonyban, Parkasgyepün/Veszprém vm/ észlelték. Az Alföld és az Északi-Dombosvidék nagy részén a 100 mm-t sem érte el a csapa­dék összege s a legkevesebb csapadékot, 49 mm-t, az egyik karcagi állomáson mérték. A 40 évi átlaghoz viszonyítva a csapadék túlnyomórészt az. átlag alatt maradt. Na­gyobb összefüggő területen csak a Dunántúl nyugati részén, másutt csak elszórtan kisebb foltokon mutatkozott csapadéktöbblet, amelynek legnagyobb értéke 29 jí-ot tett ki Gyulán /Békés vm/. Az ország északkeleti nagyobb felén 20-40 $-os volt a hiány s Budaörsön /Pest vm/ csupán 36 jt-a hullott az átlagnak. A nyár /junius, julius, augusztus/ az ország területének túlnyomó részén csapadék­bőségével tűnt ki, sőt egyes vidékeken az évszázad legcsapadékosabb nyara volt. Az arány­lag száraz junius után, Julius és augusztus első felében voltak nagykiterjedésü záporok és felhőszakadások. Súlyos pusztításokat okozott az augusztus 6-i nagy felhőszakadás a Sajó vízgyűjtőjén. Az egész országra kiterjedő nagy esőzés volt augusztus 8-10-ig, majd augusz­tus 14-én a fővárosban és a tőle északra elterülő vidékeken volt hatalmas felhőszakadás. - Ennek következtében a Dunántúl nagyrészén, továbbá az ország északi és északkeleti vidéke­- 218 ­xv

Next

/
Oldalképek
Tartalom