Vízrajzi Évkönyv 47., 1942 (Budapest, 1943)

A mellékfolyókon jelentkező árhullámok időben nagyjából megegyeznek a Duna, illetőleg a Tisza á- radásaival. Kivételként csak a Kőrösöket kell megemlíteni, ahol a Tiszától eltérően — a jégtorlődások hatására — januárban és februárban is jelentős vizszinemelkedéseket figyelhettünk meg.

A jég a mellékfolyókon január elején már csaknem mindenütt állt. A jégzajlás február legvégén, március elején indult meg és március végén már valamennyi mellékfolyó jégmentes volt. Bár a jéglevonulás során helyenkint kisebb jégtorlódások is keletkeztek, emlitésre méltó árvízkárt sehonnan sem jelentettek. Az év végén jégzajlást csak néhány helyről jelentettek. /:Lásd még а Б.II. fejezet 6. pontjában közölt áttekintést,:/

A Balaton.

A Balaton 1942. évi középvizállása a siófoki mércén 79 cm volt, 24 cm-rel alacsonyabb, mint az 1910-től 1934-ig terjedő 25 év átlagaként adódó 103 cm. Az év legmagasabb vízállása 122 cm, a legkisebb 45 cm volt,a 25 éves időszakban észlelt 157 és -36 cm-es szélsőségekkel szemben. A tő felülete január elsejére már befagyott és a Balatont általában március végéig összefüggő jégtakaró boritotta. Március 27- 28-án a jégtakaró felszakadt és Siófokról március 31-én, Fonyódról pedig április 1-én jelentették a jég eltűnését. Az év végén november-decemberben több helyen észleltek parti jeget, sőt összefüggő jégtakarót is. December végére azonban legtöbb helyről eltűnt a jég. Balatonfüzfó és Siófok táján a jég az év végén túl is megmaradt.

1942-ben a Balaton jegének legnagyobb vastagsága 55 cm volt.- 14 T