Vízrajzi Évkönyv 47., 1942 (Budapest, 1943)
ta olyan nem fordulhat elő; Eunaremeténél pedig a legutóbbi 20 év legkisebb vizállásait közöljük /:+190 cm, ill. +171 cm:/, mert a meder feltöltődése következtében az eddig valóban észlelt legkisebb leolvasás /:1888.1,1-én +40 cm:/ újabb medermélyülésig többé nem következhet be. A régebbi évkönyvek vízállásadatainak felhasználásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy azok a mércék Q-pontjainak időközben történt megváltozása miatt a mai észlelési adatokkal esetleg közvetlenül nem vethetők egybe. A változásokra vonatkozó adatokat 1934.évi évkönyvünk 69-72.oldalán táblázatban közöltük. Az ebben az évkönyvben felsorolt szélsőséges vízállásokat — ha szükséges volt — a jelenleg érvényes О-pontokra már átszámítottuk. Már most felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy a legtöbb dunai, tiszai és drávai vízmérce 0- pontját nemzetközi megállapodás alapján 1943.január 1-ével 1-4 méterrel lesüllyesztettük, hogy a jövőben 0-pont alatti, negativ leolvasások ne fordulhassanak elő. Ezért az 1943.1.1. utáni vízállásokkal való összehasonlításoknál erre a körülményre figyelemmel kell lenni. Vizgazdasági tervezéseknél szükség lehet annak ismeretére, hogy valamely vízállás egy bizonyos időszakon belül hányszor fordult elő és az egyes szinteket hányszor lépte át, illetve hányszor nem érte el a viz. Ezekre a kérdésekre a gyakorisági és tartóssági adatok válaszolnak. A 79 fontosabb mércére vonatkozólag ezeket az adatokat nemcsak az 1942.évre, hanem az 1931/40. évtized átlagára is meghatároztuk, s az utóbbiakat rajzban is ábrázoljuk. A felszabadult területek mércéinél helyenkint 10 évnél rövidebb időszakra vonatkoznak az átlagok. Az 1942.év vízállásainak havi gyakoriságát is közreadjuk. A gyakorisági adatok összegezése a tartósság értékeire vezet. A gyakorisági és tartóssági adatok számításánál az előző évi feldolgozáshoz hasonlóan minden esetben 10 cm-es vizállásközökkel dolgoztunk. Néhány vízmércénél /:összesen 14:/ — helyszűke miatt- — a gyakorisági és tartóssági adatokat 10 cm-nél nagyobb vizállásközökkel adjuk meg. Ilyen összevonások a vásárosnaményi, záhonyi, dombrádi, tokaji, taskonyi, szolnoki, csongrádi, gyomai, szegedi és zentai vízmércéknél fordulnak elő.A dunapentelei, paksi, tiszaujlaki és nábrádi vízmércéknél az összevonást sikerült olyan vízállások közé szorítani, melyek-között gyakorisági és tartóssági adatok nem szerepelnek. A mederszelvények rajzát a jellemző vízállások megjelölésével ugyancsak közreadjuk.A mederszelvényeknél feltüntettük, hogy a szelvény a vízmérce vagy a vizmennyiségmérés szelvénye-e. A mederszelvények rajza több vízmércénél nem fért el a gyakorisági és tartóssági táblázat alatt. Ezeket megfelelő hivatkozással a fontosabb vízmércék utáni 10 oldalon közöljük. A 79 fontosabb mércére vonatkozóan vizmennyiséggörbéket is közlünk a legutóbbi évek vizmennyi- ségmerési adatainak közreadásával. Egyes vízmércéknél a vizmennyiségmérések adatait — a mederszelvények rajzához hasonlóan — helyszűke miatt,a fontosabb vízmércék utáni 10 oldalon közöljük. Teljes pontosságot várni ezektől a görbéktől nem szabad. Alsó szakaszuk a kisvízi meder folytonos változása miatt rövid ideig, néha csupán egyik árvíztől a másikig érvényes, felső részük pedig az aránylag kisszámú mérési adat miatt kevésbbé megbízható. Az áradó és apadó víznél mutatkozó nagy eséskülönbségek miatt a méréspontok szóródnak is. Görbéink a tetőző vízállásnál lefolyó mennyiségeket tüntetik fel. Az áradó víznél végzett mérések telt ponttal jelölt adatai a görbétől jobbra, az apadásnál végzett mérések üres karikával jelölt pontjai tőle balra esnek. A tetőzéseknél kapott mérési eredményeket csillag ábrázolja s ezeken a pontokon a görbe keresztülhalad. Ahol a legutóbbi tiz év adatai alapján megbízhatónak látszó görbét szerkeszthettünk, azt teljes vonallal huztuk ki. A görbének azt a részét, amelyre csak a régebbi időkről volt használható adat, szaggatott vonallal, azt a részét pedig, ahol a régebbi mederváltozások miatt már nem teljesen megbízható adatokra, vagy szomszédos szelvények mérési eredményeinek átszámításával kapott pontokra támaszkodva kellett dolgoznunk, pontozott vonallal jelöltük. Folyótorkolatok közelében fekvő mércéknél az egyesülő vízfolyások kölcsönös egymásrahatása következtében /:visszaduzzasztás,leszívás:/ ugyanolyan vízállásnál is lényegesen eltérő lehet a vízmennyiség. Ilyen a helyzet pl. Csongrá- don, ahol a Hármas-Kőrös visszaduzzasztása magasra emelheti a Tisza vízállását, anélkül, hogy a hozam 8 -
