Vízrajzi Évkönyv 46., 1941 (Budapest, 1942)
A belföldi vízmércék adatainak ellenőrzésén és feldolgozásán, továbbá a vizjelzés szempontjából fontos csapadékviszonyoknak és a hajózást érdeklő kisvizkitüzési adatoknak nyilvántartásán kivül folytatta az Intézet a Dunavölgy többi államából beérkező vizrajzi adatanyag gyűjtését és rendezését is. Jelentős rendkívüli munkát okozott a Délvidék vízmércéinek törzskönyvezése és adatainak a hazai nyilvántartás keretében való rendszerezése. A vizrajzi adatok feldolgozása és közreadása, — mint a múltban, — 1941-ben is három módon történt: 1. / a nemzeti és nemzetközi rádiós vizjelző szolgálat keretében, ill. a Magyar Távirati Iroda utján a sajtóban kiadott helyzetjelentés és 2 állomásra /:Budapest és Szeged:/ vonatkozó 24 órás vizál- láselőrejelzés alakjában, 2. / a naponta kiadott kőnyomatos "Napi vizjárási térképieken, ill. "A Duna. Tisza és mellékfolyóinak vízállása" cimü táblázatos kimutatáson, és 3. / a Vizrajzi Évkönyv keretében. Az Évkönyv az 1940. évi kötethez hasonlóan már az 1941-ben visszatért délvidéki vízmércék közül is tartalmazza néhány fontosabb mérce adatait, és ezekkel együtt 195 vizmérce észlelési anyagát közli, 79 fontosabbét részletes feldolgozásban. A többi állomás anyagát az Évkönyv nem tartalmazza, az kéziratban áll az érdeklődők rendelkezésére. /:Lásd a vizmércék kimutatásának megjegyzéseit,:/ Az Intézet 1941-ben 16 uj vízmércét állitott fel.A mátravidéki erőteleppé] kapcsolatosan a székesfőváros kérésére az Intézet a Zagyván Lőrinciben tanulmányi vízmércét helyezett el. A vizjelző szolgálattal szemben támasztott növekvő kivánalmaknak megfelelően az Intézet újabb vizmércék felállításával az ország vizmércehálózatának erőteljes fejlesztését vette tervbe.Az uj vizmércék felállítására vonatkozó javaslatok megtételére az érdekelt vízügyi hivatalokat és társulatokat körlevélben szólítottuk fel. Rajzoló vizmércék bevezetése.céljából az Intézet különböző tipusu 3 rajzoló vízmércét rendelt. A februári jeges árvizek igen sok vízmércét megrongáltak. 1941 folyamán az Intézet 38 vízmércét állitott helyre, további 4 vízmércének pedig az átépítése, illetőleg áthelyezése vált szükségessé. A jeges árvizekkel kapcsolatosan az Intézet január 25-től február 24-ig árvizi ügyeletes szolgálatot tartott, ebből 28 napon át éjjel-nappal. A jégviszonyokról az Intézet több alkalommal a rádióban különjelentéssel tájékoztatta az érdekelteket. A vizjelző szolgálat működésében további fejlődést jelentett a Délvidék visszacsatolása. Az Intézet kezelésébe vette a visszacsatolt területeken levő vízmércéket és azokat az országos vizjelző szolgálat rendjébe azonnal bekapcsolta. Pontos munka volt a felállított uj hivatalok, valamint a visszatért társulatok vizjelző szolgálatának megszervezése is. 2. MEDERNYÍL VÁNTARTÁS. Az Intézet 1941-ben befejezte az előző évi felmérési adatok feldolgozását és folytatta a visszacsatolt területek folyóinak mederfelvételi munkáit. Felujitó vizrajzi medernyilvántartási felvétel készült a Duna Mohács és Drávatorok közötti 64 km hosszú szakaszán. A felvétel keretében a régi vizrajzi alappontokat /:lásd Vizrajzi Évkönyv X.kötet:/ falkutattuk, az elpusztultakat pótoltuk, adataikat ellenőriztük vagy újból meghatároztuk, a partéleket, zátonyokat, medernyiIvánt sortási keresztszelvényeket és folyamkilóméterjeleket bemértük. A Szamos folyó 1940.évi vizrajzi felvételének folytatása során /:lásd: Vizrajzi Évkönyv 1940.:/ az Intézet a volt trianoni határtól, Csengertől Szamoscikóig terjedő 118 km hosszú szakaszon 102 medernyilvántartási keresztszelvényt tűzött ki. Ezeknek megjelölése és a felvételi alapponthálózat létesítése céljából 196 vasbeton medernyilvántartási szelvénykövet /:lásd: Vizrajzi Évkönyv, 1935.:/ és 6 szintezési falicsapot helyezett el. A részletes felvételek 1941-ben kezdődtek meg és Csengertől Szatmárnémetiig haladtak előre. 2
