Vízrajzi Évkönyv 44., 1939 (Budapest, 1940)
A március-, május- és októbervégi áradások, sót az év különleges december-elejei árhulláma is csaknem valamennyi mellékfolyón megjelentek. A Vág, Ipoly, Sajó és Szamos mentén március végén jegyezték fel az év legmagasabb vízállását. A Dráva, Hernád és Maros vízmércéin a májusi árviz volt a legmagasabb. Október végén, november elején észlelték a legnagyobb áradást a Taracon és a Rábán, valamint a Körösökön.A Bodrog legmagasabb vízállását január 20-án észlelték. Jeget a mellékfolyókon januárban és december végén észleltek. Az álló jégtakaró valamennyi mellékfolyón még január vége előtt zajlásnak indult. Január végétól a mellékfolyók - kivéve a Berettyót és líarost, melyeken február legelején néhány napos jégzajlás volt - jégmente3ek voltak. /:Lásd még а В. II. fejezet 6.pontjában közölt áttekintést.:/ A Balaton. A Balaton 1939. évi középvizállása a siófoki mércén 70 cm volt, 33 cm-rel alacsonyabb, mint az 1910-tól 1934-ig terjedő 25 év átlagaként adódó 103 cm. Az év legmagasabb vízállása 84 cm, a legkisebb 50 cm^volt a 25 éve3 időszakban észlelt 157 és -36 em-es szélsőségekkel szemben. A siófoki zsilip megfelelő kezelése tehát a tó vizszinének ingadozását 34 cm-re korlátozta. A tó felülete január 1-ére már befagyott é3 16.-ig összefüggő jégtakaró borította. 17-18-án a jégtakaró felszakadt és Siófokról már január 19-én, Fonyódéról pedig január 22-én jelentették a jég eltűnését. Év végén, december 23-án fagyott be a Balaton. A jég vastagsága január 10-e körül mint.egy 25 cm volt. ( \ 14
