Vízrajzi Évkönyv 41., 1936 (Budapest, 1937)
és tiszabői szivattyútelepén történtek. A Magyar-Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság határozatának eleget teendő, gondoskodott az intézet a vizmérési eredményeknek a csehszlovák vizrajzi szolgálattal való kicseréléséről. Az év folyamán az intézet 17 műszerének 29, és a M.Kir.József Nádor Műegyetem vízépítési tanszéke 6 műszerének 9 vitorláját hitelesítette. Régi szükségletet igyekezett kielégíteni az intézet akkor, amikor az év folyamán lépéseket tett a vizsebességméró műszerek rendszeres hazai gyártása érdekében. Ezzel kapcsolatban az intézet 50éves tapasztalatainak felhasználásával a Hajós-féle műszer tervét néhány részletében átdolgozta. A javítások a műszer megbizhatóbb működését segitik elő. Abból kifolyólag, hogy a javitott műszerek a hazai piacon aránylag olcsó áron készen kaphatók, remélhető, hogy a vizmérés szélesebb körökben /folyam- és kultúrmérnöki hivatalok, vizitársulatok, városi műszaki hivatalok, stb./ is elterjed, ami különben a belterjes vízgazdálkodásnak, egyik feltétele. 4. V I Z T A N /Hidrológia/. A viztah terén az intézet rendszeresen visszatérő munkája az észlelési anyag tudományos feldolgozása az évkönyv, a Dunai Állandó Vizügyi Műszaki Bizottság elé terjesztendő évi jelentés és az ország árvizvédelmi helyzetét tárgyaló Vizügyi Kistanács számára. Ennek a kötelességnek az intézet 1936-ban is eleget tett. A kisebb zárt vízgyűjtőterületek lefolyási viszonyainak tanulmányozása 1936-ban tovább folyt. A végből, hogy a nagyobb esőzések után levonuló árhullámok vízhozama idejében megmérhető legyen,a Galga és a Rákos patak vizmércéin árviz esetére távirati vizjelző szolgálatot szervezett az intézet. A m.kir.iparügyi minisztérium kérésére foglalkozott az intézet az ország vizierőkészletének megállapításával. Az energiagazdasági szempontból fontos kérdésre adott válasz az elengedhetetlen külső felvételekre szükséges anyagi fedezet hiánya miatt csak becslésjellegű lehetett. A soproni M.Kir.Erdészeti Kutatóintézet erdős területen végzendő lefolyási tanulmányok megindítását vetette fel. A szükséges vizmérési hálózat kiépítése azonban nem történhetett meg, mert nem állott rendelkezésre a szükséges pénzösszeg. A viztani kutatásnak kívánt végül szolgálatot tenni az intézet, mikor elkészítette és kiadta a "Magyarország vizra.izi és meteorológiai állomáshálózata'1 cimü, 1:750,000 méretarányú térképet, amely magyaron kivül francia- és németnyelvű magyarázószöveggel jelent meg /lásd a Vízrajzi Évkönyv 1935.évi kötetének l.sz. mellékletét/. 5. TALAJVI ZSZI NÉSZLELÉS. Az intézet folytatta az Alföld talajvizének megfigyelésére szolgáló csókuthálózat kiépítését.Az 1936-ban elhelyezett 13 uj kuttal az intézet kutjainak száma 113-ra emelkedett /lásd 1. sz. melléklet/. Ezek közül a két székesfehérvári és két szarvasi külön célokat szolgált, s igy nem tartozik bele a rendes hálózatba. Az intézet az Alföld talajvizének megfigyelésére 1933-ban tervezett és engedélyezett 202 állomásból álló országos csőkuthálózatba a Rohringer Sándor műegyetemi ny.r.tanár által létesített 149 kutból 31 kutat, a soproni M.Kir.Erdészeti Kutatóintézet által fenntartott 22 kutból 1 kutat vont be, és igy reá még 170 kút létesitének feladata hárult. 1936 végén ezek közül 109 már elkészült. Az uj kutak peremmagasságának szintezése még az év folyamán megtörtént. Az intézet 41 kutat ellenőrzött és azokat, amelyekben iszap volt, kitisztotta. A 6 m mély mindszenti kútnak 8 m-re való lemélyítése vált szükségessé. Az észlelési adatok feldolgozása során a talajvizállá3i görbék felrajzolásán kivül a havi közép- vizállásokat is kiszámította az intézet. A kutak jellemző adatait és vízállásait а В.II.fejezet 7. pontja tartalmazza. A 2. melléklet rajzban szemlélteti 98 kút 1933/36.évi megfigyelési anyagát. A nyilt viz6
