Vízrajzi Évkönyv 35., 1930 (Budapest, 1931)
Előszó Az 1886.évben felállított Vízrajzi Osztály már működése első évéten két állandó kiadvány szerkesztését kezdte meg. E kiadványok egyike "A Magyar Állam jelentékenyebb folyótban észlelt vízállások« címmel jelent meg és magában foglalta 1876.évig visszamenően az állami vízmércéken észlelt reggeli és délutáni vízállásokat és a vízmércékre vonatkozó legfontosabb távolsági és magassági adatokat. Az első kötet, mely 1888.évben hagyta el a sajtót, a tiszai mércék észlelési adatait közölte az 1876-1887 évekről, a második kötet,mely 1890-ben jelent meg, a dunai mércékét; az 1891-ben megjelent harmadik kötet a Tisza mellékfolyóinak, végül az 1892-ben megjelent negyedik kötet a Duna mellékfolyóinak vizéllásait közölte ugyanezen évekről. A következő két kötet, mely 1892- illetve 1893-ban jelent meg,az 1888-1891 é- vek adatait közölte összefoglalóan, mig az 1893-ban megjelent VII.kötettől kezdődően már az ország összes vízmércéinek adatai egy kötetbe foglalva jelentek meg. Innen kezdve a Vízállások kötete évről-évre rendesen megjelent mindinkább bővülő tartalommal, mert a vizállás-ész- lelésekhez 1892. óta a csapadék-észlelési adatok, valamint a vízállások és csapadékok grafikonjai is csatlakoztak. - A Vízállás-kötetek e formában megszakítás nélkül 1916-ig jelentek meg, mikor is a nagyfokú papirhiány és az ország pénzügyeinek romlása egyidóre lehetetlenné tették a kiadvány közrebocsátást. Caak az 1927.évben jutott a Vizrajzi Osztály ismét abba a helyzetbe, hogy e fontos és nélkülözhetetlen kiadványának uj életre keltése érdekében lépéseket tehessen. Bár vízmércéink 2/3 részben a békeszerződés értelmében idegen uralom alá kerültek, mégis a hat éves hátraléknak ogy kötetben és egész terjedelmében való közlése fizikai nehézségekbe ütközött volna, nem is szólva az akkori pénzügyi helyzetben nehézséget okozó magas költségekről. A Vizrajzi Osztály tehát egy kényszermegoldáshoz folyamodott, hogy legalább a legfontosabb adatok közlése révén a kiadvány folytonosságát biztosítsa. Az 1927.évben kiadott XXXII. Vizállás-kötet kivonatosan közli az 1917-1923 években észlelt vízállásokat, csak a legfontosabb mércéknél adva meg az összes leolvasásokat, mig a többieknél csak a havi közepeket és a nevezetesebb vízállásokat. Egy további korlátozást jelentett az a kényszerű elhatározás, hogy az előző több évtizedes gyakorlattal szemben a délutáni vizállásleolvasások elmaradtak. E kötet közrebocsátásával azonban még mindig nem értük utói az eseményeket, azért a XXXIII.kötet, mely 1929-ben hagyta el a sajtót, ugyancsak több év adatait összevonva közli. Csonkumagyarország területén már csupán 96 vízmérce maradt meg és ezért e kötetben már valamennyi mérce észlelését az 1924-1927 évekről teljes terjedelemben közöltük, sőt már csapadékészlelési adatokat és grafikonokat is mellékeltünk hozzá. Az 1930. évben kiadott XXXIV. kötet azután az 1928-1929 évi adatok közlésével helyreállította az egyansuiyt és ettől fogva a Vizrajzi Intézet ismét abba a helyzetbe jutott, hogy az évi észlelési adatokat a következő év első felében már közre adhatja. A mostani XXXV. kötettel tehát a megjelenés időpontja tekintetében ismét helyreállt a régi rend, a kötet tartalma azonban az előzőkhöz képest jelentékeny változásokon ment keresztül. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, röviden meg kell emlékeznünk a Vizrajzi Osztály másik állandó kiadványénak, a Vizrajzi Évkönyveknek sorsáról. A Vizrajzi Évkönyvek tulajdonképen a Vizrajzi Osztály működéséről szóló hivatalos jelentések voltak, kibővítve a legszorosabban vett hidrografia ügykörére vonatkozó elméleti tanulmányokkal. Ezek az Évkönyvek a Vizrajzi Osztály nagynevű megalapítójának és első vezetőjének, néhai Péch József minister! osztálytanácsosnak legsajátosabb alkotásai voltak, mert ő nemcsak nagy gonddal és szeretettel szerkesztette azokat, hanem tartalmuk jelentékeny részét is ő maga irta. Már az 1887.évben, tehát a Vizrajzi Osztály megalapítása után egy évvel megjelent az első Évkönyv és egy-két évi időközökben követték ezt a többiek egészen 1902-ig, mikor a XI. kötet látott napvilágot. Péch Józsefnek 1902. év végén bekövetkezett halála válságot jelentett a Vizrajzi Évkönyvek történetében. A XII. kötet, mely az 1901. évról szól, 1903. folyamán jelent meg.Ennek adatait még Péch József gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá. Ezután már csak egy kötet jelent meg, a XIII., mely 1905-ben hagyta el a sajtót és a- mellyel a Vizrajzi Évkönyvek sorozata hosszú idóre lezárult.- 3 -
