Vízrajzi Évkönyv 13., 1902-1903 (Budapest, 1905)
Tartalom
lí 1. A várható vízállások előre jelzése. A Duna, valamint a Tisza felső vidékeiről megindult áradásoknak az alsóbb vidéken levő mérczékhez mily mértékben és mekkora időben leendő megérkezését már az előző években megállapított bizonyos módokon a vízrajzi osztály 1902. év folyamán is jelezte. Jelzéseit összehasonlítván a tényleg bekövetkezett vízállásokkal, mondhatjuk, hogy az előre jelzések mérték tekintetében — t. i. a folyó felsőbb szakaszán fennálló vízmérczén tényleg bekövetkezett vízállás az alsóbb vidék mér- czéinél minő nagy vízszinemelkedést vagy apadást fog előidézni — egyes kivételeket, melyek inkább az időközben végrehajtott szabályozások okozta medermódosulások vagy kellően még nem észlelt mellékvizek hatása miatt következtek be, nem tekintve, a gyakorlati igényeknek eléggé megfelelnek. Kevésbbé mondhatjuk ugyanezt a megérkezés idejének előre jelzéséről, hogy t. i. valamely felsőbb vidéki vízmérczénél már bekövetkezett vízállás mekkora idő múlva fogja teljes hatását valamely alsóbb vidéki tetszőlegesen választott mérczénél kifejteni? Az előre jelzések tekintetében a medernek esetleges változásain kívül módosító hatással van sok más ok, például nagyobb áradásoknál a hullámterek domborzati kiterjedési viszonyai, elvágott kanyarok működésének többé-kevésbbé való megszűnése, a talaj nedvességi állapota, mellékfolyók hatása stb. Azért a jelzések tökéletesítése végett az adatok további rendszeres gyűjtése, azoknak kiegészítése s felhasználásukban a megfelelő vízmütani elvek kutatása mellőzhetetlen. Az 1902. évben nagyobb áradás három ízben jelentkezett a Szamos folyóban. Közülök egyiknek magassága meghaladta az addig észlelt legnagyobb fokot is. Ez áradások előre jelzésénél az eredmény elég kívánni valót hagyott fenn; főképpen azért, mert a Szamosnak Lápos nevű mellékfolyójáról, mely a Katalinnál levő mércze útján csak 1898. év óta van rendszeres megfigyelés alatt, elegendő adatokkal még nem rendelkeztünk. Az árvízi adatok gyűjtése az összes lényegesebb mellékfolyókról szintén folyamatban van. Az egyelőre megejtett részletesebb tanulmány már mutatta, hogy a mellékfolyók árvízmagasságainak előre jelzése, a megkívánható pontossággal, nem könnyű feladat. Ez onnan van, mert a mellékfolyóknál az árvízgyüjtö vidék közelebb feküdvén, a csapadékok több-kevesebb megszakítással való lehullása a folyó árvízi tetözését módosítja és egyik árvízhullám lezajlása közben a meliékpatakok kisebb- nagyobb újabb hullámokat zúdítanak le, melyek a fő recipiens árvízét különféleképen alakítják. 2. Vízsebesség- és tömegmérések. E részben a vízrajzi osztály, mint a VI—VIII. fejezetekben említtetett, 1902. év folyamán kiváló munkásságot fejtett ki, mely nemcsak az adatok gyűjtésére szorítkozott, hanem egyúttal kapcsolatos gyakorlati kérdések és czélok szolgálására is ki terjeszkedett. így különösen a Dunán és ennek mosoni és érsekújvári Dunának nevezett ágaiban eszközölt méréseknél, melyek a hajózás, árvízvédelem s bizonyos malmok üzeme tárgyában vízmütani tekintetekben is megvizsgáltattak. Nagyobb fontosságnak a Temes és Bega folyók vízszerkezetében végrehajtott mérések a napi renden levő kérdések és feladatok megoldásának czéljaira, nem különben a Vágduna, Nyitra, Garam, Rába és Kulpa folyókon tett tömegmérések, melyek nemcsak többrendü vízszabályozási kérdésekben, hanem napirendre került s nyilvánosan fejtegetett vízi utak tekintetében is irányadókul szolgálnak.
