Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)
Tartalom
44 vonallal jelöltük meg. A telés-görbék egyike — a vastagabb vonallal húzott — azt láttatja, hogy a kamratelés alatt végzett sebességmérés szerint milyen volt a telés lefolyása, a másik pedig — a vékonyabb — azt, hogy a kamrában végzett vízszinészlelés illetőleg köbözés szerint milyen volt az. Világos, hogy e két görbe vonal és az időtengely határolta ábra területe képviseli egyúttal azt a víztömeget, mely a kétféle úton tett számítások szerint a tartóba ömlött. Mielőtt azonban a két ábrát egymással összehasonlítanék, szükséges elbírálnunk, hogy minden egyes ábra mely határok között tehető a szigorúan mértékadó összehasonlítás tárgyává ? Szemügyre véve első sorban a 111-ik telítéskor a vízállás-észlelésekből (a kamra férőjéből) szerkesztett tömegvonalat, el kell ismerni, hogy az első 6 perez alatt véghezvitt észlelés egyenkint véve nem érdemel valami nagy hitelt; mert már így reá nézve is egészen kétségtelen, hogy a kamrába ömlő víztömeg semmiesetre sem vehet fel majd csökkenő, majd emelkedő irányzatot — mint az ábra szerint — hanem a küszöb szintjéig (melyet a 6-ik perez után ért el) minden körülmények között emelkedő irányzatúnak kell lennie. Ennek a rendellenességnek az okát én a vízállás észlelésének bizonytalanságában látom, mely abban leli magyarázatát, hogy a kamrába nagy robajjal betóduló víz olyan nagy hullámzást visz véghez, hogy emiatt a pontos vízszin- észlelés lehetősége már eleve is kizártnak tekinthető; de természetesen csak addig, míg a tiltókon átbukó víz alsó vízre nem talál. Ettől a pillanattól kezdve már — mint a tömegvonal is láttatja — teljesen simán halad a tömeg változása. Hogy ennek az ábrának — mondjuk köböző ábrának — első része a vízszin hatalmas hullámzása miatt nem lett olyan simán átmenő, mint amilyennek azt a beömlés tüneményének természetszerű lefolyásából következtetve várni lehetett volna, az nem nagy baj. Nem kell nekünk ez az ábra másra, mint a kamratelés pillanatának megállapítására. Ezt pedig részint a köbözés szerinti tömegvonal fokozatos sülyedésének törvényszerűségéből, részint pedig a vízmérczeészlelés révén nyert időadatokból könnyen határozhatjuk meg kellő pontossággal úgy t. L hogy megnézzük a vízállás ábrája szerint melyik pillanatban megy át a vízmagasságok vonala a vízszintesbe ? amit annyival is könnyebb szerkesztés útján meghatározni, mivel a telés utolsó stádiumában oly csendes már a víz tükre, hogy a mérezeleolvasást egészen megbízhatónak mondhatjuk. A köböző tömegábrából fentiek szerint az utolsó 5 vízszinészlelésből nyert в nyílegyenesnek látszó vonal meghosszabbításával megállapíthattuk, hogy a kamra a 111-ik kísérleti sorozatnál a 20-ik perez után telt meg; amidőn a kamrában éppen a zsilipterv adta kubatu- rából kiszámítva 8869 ms víz foglaltatott. A vízsebességmérés révén nyert tömegvonalat ugyanarra az időtengelyre felrakva látjuk, hogy az első 4 le és fel azaz az első 8 teljes mérésből nyert tömegpontok a természetességnek megfelelő és a vízbeözönlés törvényét is igazoló módon sorakoznak egymás mellé és azt is, hogy ez a pontsorozat a köbö- zésből nyert hullámzatos vonalnak is a kiegyenlítő középértéke körül jár. Csak az előzetes bírálatkor megbízhatatlannak tartott 5-ik le és fel jelű mérés eredménye mutat olyan irányzatot, mely sem nem természetes, sem nem igaz, — amennyiben ezt a két adatot megtartva, a kamrának már 2 óra 58 percz- kor kellett volna tele lennie, ... pedig a mérczeészlelés ekkor még 15 cm áradást eredményezett perczenkint.
