Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)
Tartalom
26 kipróbált és jónak talált eljárásokat, . . . ellenkezőleg! — Aki csak némileg figyelemmel kisérte a víztömegmérések terén kifejtett működésűnket, bizonyára észrevette és elismeri, hogy vízsebességméréseink története egyszersmind története e mérés elvei, eljárási módozatai és eszközei tökéletesítésére irányuló törekvéseknek ; a mihez pedig a hajlam soha sem ébredhetett volna fel bennünk, ha mi is abszolút pontosnak tartva a Woltmann-szárnynyal való mérést, rajta semmi változtatni, vagy javítani valót nem találtunk volna. A mikor ugyanis a sebességmérő-szárnyak világszerte használt küllős alakjától letérve, a küllő nélküli hegyes végű lapátalakot készítettünk, akkor erre a tapasztalatokból merített azon mély meggyőződés ösztönzött, hogy az eddig használt TISZA-PÜSPÖKI 1835 1. ábra. A Tisza-Píispükinél 1895-ben végzett sorozatos tömegmérés eredménye. műszerek az ők vaskos, és túlsók meddő alkatré3zszel terhelt testükkel, a vízszálak mozgását a megengedhetőnél nagyobb mértékben akadályozzák; . . . még pedig nem is állandóan egyértelműen akadályozzák meg, hanem mindenféle sebességeknél más-más mértékben. A mérés pontosságának emelése volt a czéluuk akkor is, midőn a szárny forgásegyenletének meghatározásánál (a tarázásnál) szintén világszerte követett régi rendszerrel szakítva, a szerintünk elégtelen szélességű (1—1'6 méteres) csatornáról a 7—8 m, esetleg végtelen széles állóvízre mentünk át, s a bemérés módszerének alapját az állagok elvéiül a részletezés elvére fektettük ; nemkülönben akkor is, midőn a feldolgozáskor a szokásos formulába szorítás helyett a tisztán grafikai eljárásra tértünk.
