Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)
Tartalom
A VÍZSEBESSÉGMÉRÖ SZÁRNYAK FORGÁSEGYENEETÉRÖL. 23 Első pillantásra is szembeötlő, hogy mennyire nem lehetne a fentebb közölt képletek között egyet is találni, melylvel ezen pontozott vonal minden sajátságai kellőképen kifejezhetök volnának. A milyen hiábavaló fáradság lenne tehát a meglevő képletek valamelyikébe beleszorítani ennek a vonalnak analitikai jelentőségét, épp olyan hasztalan is kutatnánk egy újabb általános képlet után, azon egyszerű oknál fogva, mert a vonalaknak ezen rendellenességei — mondhatnánk kinövései — sem rendszeresen nem jelennek meg, sem semmiféle összefüggésben a bemérés utján beszerezhető tényezőkkel nincsenek, hanem minden egyes esetben, a bemérési művelet külső körülményeihez és a bemérés módozatához képest elhelyezés, alak és nagyság szerint változók ezek a vonalak. Ha pedig mindezek ellenére képletben kellene kifejezni a vonalak sajátságait, akkor minden egyes esetben külön formulát kellene a már előzetesen megszerkesztendő' vonal alakja után levezetni. Szerencsére azonban ezeket a rendellenességeket {mert így nevezhetjük legjobban ezeket a kinövéseket) legnagyobbrészt eltüntethetjük, vagy legalább olyan kis mértékre szoríthatjuk le, hogy a megmaradt pontsorozat — még az úgynevezett kritikus helyeken is — csak az elkerülhetetlen hibák határain belül szóródik szét valamely határozott alakú mértani vonal körül, a mint azt a mi H jelű szárnyainkkal el is értük; csak a szárny alakját és a bemérés külső dispozicióját kell helyesen megválasztani, a bemérés műveletét pedig kellő körültekintéssel intézni. A forgás-vonal általános alakjának taglalása. Fentebb a evezető részben, midőn a szárnyat fizikai csavarrendszerhez hasonlítottuk, azt mondtuk, hogy a vízsebességmérö szárny forgástörvénye azért tér el (még pedig a forgás szempontjából kedvezőtlen értelemben) az ö testvérmüszerének, a közönséges fizikai csavarrendszernek kinematikai törvényétől, mert míg itt a rendszer egyik alkotórészének legcsekélyebb mozgása már a másik alkotórész mozgását vonja maga után, ehhez hozzátehetjük, hogy míg itt az esetleges akadályok csak magát a ható erőt gyöngítik le, a két alkotórész viszonylagos mozgását pedig nem zavarják meg, addig a vízmérő csavarrendszernél az akadályok hatása egyenesen a szárny mozgásának rovására esik. Másszóval a fizikai csavarrendszernél, bármilyen nagy legyen a mozgás ellenében fellépő akadály, a két szilárd anyagból való alkotórész mozgása mindig csak a csavaremelkedését jelképező egyenes vonal törvénye szerint megy végbe; holott a hidrometriai csavarrendszernél a legkisebb akadály is rögtön a folyékony anyagból (vízből) való csavarház részeinek szétbontására (vízszálak eltérítésére) vezet, az erre fordított erő pedig a szárny (csavarorsó) forgása (összrendezök metszék- tengelve) szempontjából teljesen elvész; a mi végeredményben mindig a mozgás törvényét kifejező vonalnak nagyobb emelkedését okozza. Ha ez igaz, akkor legracionálisabb a kérdést tisztán deduktiv alapon fejtegetni; mert itt is úgy, mint sok más fizikai kérdésnél, ennek helyes feltevése és felfogása már a megoldást is magában rejti. Mivel pedig — a mint láttuk — a forgás vonalának az egyenestől való eltérése csakis a mozgás ellen föllépő akadályok következménye, csak a szárny forgása ellenében fellépő akadályokat kell sorban felkutatni. Hatásuk mértékét keresni épp oly szükségtelen, mint a minő hiábavaló fáradozás. Szükségtelen azért, mert sokkal kevesebb pozitív eredményt várhatunk e számérték- kutatástól, mint a mennyit a puszta elmélkedés igér, hiábavaló fáradozás pedig azért, mert ha már sikerülne Másodperczenkinti forgások száma 9. ábra. A forgásegyenlet vonalának alakja a kezdeti sebességnél. 10. ábra. A forgásegyenlet vonalának átalános alakja. is a sokféle akadály hatását a szárny mozgásának egy adott esetére kiszámítani, legott megváltoznék az eredmény, mihelyt az alapul vett bemérés elrendezése, vagy a szárny állapota változást szenvedne. A szárny mozgásának akadályai. Vegyük tehát sorba a szárny forgása ellen föllépő akadályokat és szorítkozzunk ezek létezésének és irányzatának konsta- tálására; a hatás nagyságára vonatkozólag pedig csak azt vizsgáljuk meg, hogy a valószínűség határain belül
