Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)
Tartalom
Az 1900. évi paksi jégtorlódás. (6 darab szövegábrával.) Az 1899. év deczember hava alacsony hőmérsékletű volt. A 25 esztendős deczemberi hőmérséklet átlagjánál helyenkint 2—2-9 G°-kal alacsonyabb átlagot észleltek. Az egész hónapban a hőmérséklet Rziha összeállítása szerint csak háromszor emelkedett 0° fölé, nevezetesen a hónap első négy napján, 15—18.-án és az utolsó három nap. A nagy hideg következtében az első jégzajlás 4.-én következett be, 10-én pedig már a Dunán is észleltek jeget. A hideg állandósulásával a Duna egész magyarországi hosszát zajló jég borította s deczember 15-én Baja fölött jelentkezett az első álló jég. 17-én már Paksról is jelentették a jég megállását s 24 én Bécs alatt jégtorlódás keletkezett. Deczember 26.-án Bécstöl Drenkováig majdnem mindenütt álló jég borította a Dunát s csak Komárom tájékáról jeleztek hosszabb darabon zajló jeget. A hónap vége felé a hőmérséklet enyhülésével felülről csekély áradás jött, mely jeget hozott magával, a bécsi jégtorlaszt még jobban eldugta s a vizet Bécsben 8 fokra, vagyis 329 cm-re emelte. E közben Paks fölött is fölbomlott a torlódott jég s deczember 31-én Budapesttől lefelé Paksig mindenütt jégtáblák borították a Dunát. Az úszó jég Paks alatt összeverődött, mert az álló jég nem eresztette tovább s itt, a jég okozta mederszükülés első jelenségei, már deczember 31-én kezdtek mutatkozni. A bécsi torlódás e közben bomla- dozásnak indult, majd egy része Pozsony alatt újra összeverődött s itt a vizet hirtelen 621 cm.-re, vagyis 8 fokra emelte. Azonban a Dunának ezen szabályozott felső szakaszán, a torlasz nem sokáig tarthatta magát; már januárius 7-én megbomlott s a levonuló jégtáblák később mind Paks alatt verődtek össze, hol az álló jég tovább nem engedte. Valószínű, hogy a jégtáblák jelentékeny része, a már álló jégkéreg alá került s ily módon megszükítette a meder szelvényét és megnehezítette a víztömeg lefolyását. Januárius 8.-tól 9.-ére Pakson a vízszín hirtelen 1 '24 m-t emelkedett, mely körülmény a torlódás zömének kialakulását mutatja. Kétségtelen, hogy ebben az időben még a Pozsony alatti torlódás táblái nem érkezhettek Paks alá és így a torlódás magját az előbb elindult jégdarabok s főképpen a Budapest—D.-Földvár közt torlódva összeállóit s később nagy tömegekben leúszó jégtáblák alkották. Januárius 9.-től 14.-ig a felülről jött csekély áradattal a Pozsony alatti jég is hozzá rakódott a Paks alatti torlaszhoz úgy, hogy 14-én Pakson 602 cm.-re, vagyis 9 fokra emelkedett a víz. A magas vízállás az érdekelt két parti ármente- sítö társulatokat megdöbbentette s az Országos Vízépítési Igazgatóság szakközegeket küldött ki a torlódás tanulmányozása, valamint az ármentesítö társulatoknál szükséges intézkedések megtétele végett. A torlaszról a vízrajzi osztály kiküldötte Telkessy Gyula több keresztmetszetet vett föl. melyek közül kettőt a 2. és 3. sz. ábrák láttatnak. Azonkívül pontosan meghatározta a helyet, hol a torlódás keletkezett, valamint a jégre vonatkozó egyéb körülményeket is. E fölvételekből kitűnt, hogy a torlódás zöme Gerjen fölött 2 km-re kezdődött és lefelé összesen 9 km-re terjedt; ez alatt P5 km. síkvíz következett, alatta 6 km hosszúságban a folyó befagyott állapotban volt, majd ismét t km. bosszú síkvíz és 5 km. hosszú befagyás következett. A Baja fölötti átvágások szabadok voltak, míg a kanyarulatokban állott a jég. A 4. ábrában elötüntetett hosszszelvény a leírástól némileg elütő helyzetet tüntet föl, amennyiben a torlódás fölött egész Paksig álló jeget mutat; ez az állapot ugyanis a január 27.-i helyzetnek felel meg, midőn a felülről jövő jégtáblák, a torlódás fölött mintegy 14 km. hosz- szúságban, beborították a Dunát. A helyzet tehát veszedelmes jellegű volt, mert a torlódás alatt — csekély megszakítással — állójég 1. ábra. A Paks alatti jégtorlasz helyszínrajza 1:75,000.
