Vízrajzi Évkönyv 11., 1900 (Budapest, 1902)
Tartalom
A DUNA ÉS MORVA FOLYÓK SZABÁLYOZÁSÁNAK VÍZSZÍNEMELÖ HATÁSA A POZSONYI LEGMAGASABB JÉGNELKÜLI VÍZÁLLÁSOKRA. 93 D) Kimutatása a Steinnál és Hohenaunál észlelt legmagasabb havi vízállásoknak 1893—1899. években. Év L e g m a g a s a b b víz állás Január Február Márczius Április Május Junius Julius Augusztus Szeptember Október November Deczember Steinnál: 1893 1/18 290 II/5 343 139 124 136 138 150 151 20 112 57 26 1894 152 139 70 8 164 202 132 203 175 X/6 210 X/l 70 58 1895 — 55- 109 339 IV/1 285 255 248 168 198 41 4 5 XII/8 136 1896 135- 45 111/12 404 191 V/6 350 VI/9 310 203 400 185 130 28 — 63 1897- 85 210 144 132 319 250 VII/31 497 VIII/2 595 IX/18 273 52 — 37 15 1898 214 217 201 28 50 14 5 1899 122 65- 33 126 279 132 232 155 IX/17 627 115 29 Hohenaunál: 1893 344 256 145 86 62 89 11 64 66 70 1894 55 217 252 143 183 206 146 8 25 113 88 40 1895 1/23 180 69 III/31 368 IV/1 368 307 206 86 115 55 75 XI/13 114 XlI/25 212 1896 136 214 323 310 323 256 180 230 IX/10 284 130 100 132 1897 150 II/28 302 Ш/8 336 298 V/22 342 VI/1 282 VII/31 256 VII1/5 348 175 X/13 134 73 102 1898 120 300 305 228 290 166 115 80 23 98 75 100 1899 170 149 126 17 4 340 240 244 210 IX/19 265 X/l 161 lassabban haladva lefelé, későbben érkezik le egy alantabb fekvő vízmérczéhez és itt későbben érezteti hatását, mint az anyamederben folyó víztömeg. Ezt a kérdést több oldalról tekintve tárgyalhatjuk; nevezetesen: a) A B) alatti idövonal azt mutatja, hogy a hohenaui víz hatásának leérkezése Pozsonyban körülbelül a hohenaui + 220 cm. vízállásnál kezd lényegesen meglassúlni, a midőn t. i. a Morva vize már nagyobb mértékben kezd a hullámtéren szétömleni. Ettől kezdve azután a hatás leérkezése folyvást és szabályosan későbben érkezik le Pozsonyhoz : tehát a Morva vize a hohenaui -\- 220 cm. vízálláson felül bizonyos — folyton növekedő — mértékben tényleg tározódik. A steini víz hatásának leérkezésére nézve pedig az idövonal azt mutatja, hogy a steini — körülbelül -f- 180 cm.-nyi — vízállásnál kezd a leérkezés ideje megnövekedni, még pedig eleintén hirtelen és azután folyvást lassabban; úgy, hogy a legmagasabb vizeknél már majdnem állandó marad. E szerint a steini idövonal határozottan kimutatja, hogy a + 180 és 4- 200 cm. vízállások között valamely körülmény nagy befolyással van arra, hogy a steini víz hatásának leérkezése Pozsonyba hirtelen megkésik, vagyis: a Duna vizének egy része tározódik; mely tározás azonban a legeslegmagasabb vízállásoknál majdnem egészen megszűnik. E jelenséget főként a Duna-meder mellett elterülő hullámtérnek tulajdonítjuk. Ezek szerint a leérkezési idők vonalaiból az tűnik ki, hogy a Morva legmagasabb vizei, bizonyos mértékben tározódnak; ellenben a Duna legeslegmagasabb vizei alig mutatnak valami csekély tározódást. b) Az előbbi pontban kimutattuk, hogy a Duna és a Morva vizei külön-külön miként viselkednek a tározás tekintetében; lássuk ezután, hogy együttesen mily hatással vannak — szintén tározás tekintetében — a pozsonyi vízállásra? Erre nézve a tapasztalat azt mutatja, hogy, ha két vízmérczeállomás között tározódás fordúl elő, akkor az alsóbb fekvésű mérczénél annyival tovább tart egy bizonyos árhullám levonulása, a mennyivel nagyobb a kétmércze között fekvő hullámtér tározó képessége. Ezért történik meg az, hogy valamely árhullám teljes levonulása a felső mérczénél például 5 napig tart, míg ugyanazon árhullám levonulása az alsó mérczénél 10 napig is elhúzódik. A mi az egész árhullám levonulására nézve tapasztalható, ugyanaz a jelenség tapasztalható az árhullám egyes megfelelő részleteire nézve is; tehát a kulmináczió időtartamára is. Ez a jelenség szemmel láthatóvá válik, ha két ilyen természetű vízmérczénél észlelt vízállások grafikonjait egymással összehasonlítjuk. A felsőbb fekvésű mércze vízállásainak grafikonja ugyanis hegyesebb csúcsban tetőzik, mint az alsóé; mert ez utóbbinak tetőző csúcsa, a létező tározás arányában, ellapul a felsőéhez képest.
