Vízrajzi Évkönyv 10., 1899 (Budapest, 1901)
Tartalom
A DUNA 1899-IK ÉVI ÁRVIZE. 63 Az árhullám tetőpontja Passauból 63. Aschach- ból 53, Linzből 44, Steinböl 18 óra alatt érkezett Becsbe és 33 óra alatt Bécsböl Pozsonyba. A gyorsan rohanó ár nem csak a hegyek közt, hanem a völgyekben is nagy károkat okozott, sőt itt a veszteségek nagyobbak voltak, mert a terület jobban mívelt, jobban beépített s ipartelepekben és drága műtárgyakban gazdagabb. Utak, vasutak, hidak mentek tönkre; számos ipartelep és város szenvedett elöntést s Passautól lefelé a Duna, valamint a jobboldali mellékfolyók völgyének olyan szakaszai, hol a hegyek eltávoznak a folyó partjaitól s kisebb-nagyobb szélességű völgy származik, majdnem mindenütt víz alá kerültek. Kivételt csak azok, a folyó alsóbb szakaszán levő árterületek képeztek, melyeket töltések védtek az elöntéstől. Az elárasztott terület 1897-ben csak kevéssel volt kisebb, mint 1899-ben; akkor 105,119 hektár, most 107,032 hektár került víz alá, a mint ezt az alábbi kimúlás föltünteti: 1897. és 1899-iki árvizeknél eláraszott területek kimutatása. A folyó völgye Elárasztott terület ha.-ban 1897-ben i 1899-ben Salzach ......................... ... ... 6,862 9,134 Inn 9,830 11,417 Traun ... ... ... ... 8,568 9,192 Enns .......................... ... ... 512 1,159 Aist, Naarn és a Duna Alsóausztriai mellékfolyói .... __ 16,538 12,009 Duna (a mellékfolyók nélkül, a Morva beömléséig) ... ... .... 62,809 64,121 Összesen... ... 105,119 107,032 A Duna alsó-ausztriai mellékfolyói mentén az Enns alatt 1897-ben nagyobb területek kerültek víz alá, mint 1899-ben, mert akkor az egyes kisebb patakok (Tulln) kiléptek medrükből. A nagy Morva-mezőt, melyet az északnyugati vasút töltése védett, sikerült megmenteni az elöntéstől, azonban a Duna jobb partján nehány töltéssel védett kisebb ártér víz alá került Greifenslein fölött. E kisebb jelentőségű gátszakadásokon kívül nevezetesebb a Klosterneuburg melletti vasúti töltés-szakadás, mely tetemesebb károkat okozott. A Morva-mező alsó része, mely nincs begátolva, 1899-ben is víz alá került, és bár akkor nagyobb volt a Duna vízhozománya, mint 1897 ben, még sem jutott nagyobb terület víz alá, mert a Morva ez alkalommal kevesebb vizet hozott, A bécsi vízrajzi szolgálat az árvízveszély csökkentése czéljából jelentékeny munkásságot fejtett ki, jelezvén a veszedelem közeledtét és várható nagyságát. Azonkívül tanulmányi méréseket is tett az árvíz tömegének meghatározására. E mérésekből kitűnik, hogy Pécsnél a legmagasabb vízállásnál mintegy 10,500 ms-t szállított a Duna. Tekintve, hogy Bécsig a vízgyűjtőterület nagysága 101555'2 km2, 1 kma-re 103 4 1. lefolyó vízmennyiség jut. Meghatározták ezenkívül az árhullám egész tartama alatt lefolyt víztömeg nagyságát is, vagyis az áradás kezdetétől fogva addig a pillanatig lefolyó víztömeget, midőn a víz ismét az áradás előtti vízállásra sülyedt. E megállapításnál tekintetbe vették az időközönkénti esők hatását is és ezt a vízállásból levonásba helyezték. Azt nyerték eredményül, hogy szept. 8-ától okt. 7-ikéig lefolyt Bécsnél a Fö-Dunán ... ... 6.172,800 ezer m3 a Duna-csatornán ... ... 312,000 ezer m3 Összesen 6.484,800 ezer m3 Tekintettel arra, hogy szept. 8-tól szept. 14-ig 15.474,770 ezer m3 csapadék hullott a Bécs fölötti vízgyűjtő medenczére, a Duna a csapadéknak 41'9°/0-át szállította el medrében. 1897-ben a jul. 16-tól 31-ig tartó eső mennyiségének 42-lu/„-a folyt le Bécsnél. Az árvíz Magyarországon. Az árvíz Magyarországra jutva lassan, de folytonosan veszített kivételes jellegéből s a magyarországi Közép-Dunán csak a közepes árvizek magasságát érte el; az Alsó-Dunán pedig csak a középvíz nívójáig, 5 6 fok magasságig emelkedett. Mi okozta az árvíznek ezt az ellapulását? Kétségkívül első sorban az a jelenség, hogy a magyarországi folyók nem szolgáltattak a Dunának oly víztöbbletet, mely az árhullám magas nívóját fön- tarthatta, vagy éppen fokozhatta volna. Vizsgálnunk kell ezért, hogy vájjon a véletlen idézte-e elő a magyar folyók aránylag alacsony nívóját. vagy van-e valami természetes törvényszerűség abban, hogy a midőn a Duna Magyarország fölötti medenczéjében erős lecsapódások vannak, ugyanakkor a magyar folyókon aránylag kismérvű az esőzés. Említettük ez értekezés bevezető soraiban, hogy a Magyarországon kívüli Dunamedencze az Északi Tenger felöl jövő levegöáramlatoktól kapja az esőt s hogy az Alpok vízválasztó gerincze választó vonalat képez az esőre nézve is. A déli lejtők a Földközi, az északi lejtők az Északi Tenger felöl kapnak csapadékot. Hasonló választó vonalat képez a Kárpátok gerincze is. A Kárpátoktól délre eső vidék, tehát az egész magyar medencze az Adriai tengertől kapja a legnagyobb esőket; azok a szelek okozzák itt a legerősebb lecsapódásokat, melyek irányára a hegygerinczek vonulata merőleges vagy közel merőleges, vagyis a déli és délnyugati levegöáramlatok. A Kárpátok északi lejtőin levő területek ellenkezőleg az északi és északnyugati levegöáramlatoktól kapnak esőt. Az a ciklon tehát, mely nagy esőt hoz a Felsö- Duna medenezéjébe, nem hozhat nagy esőt Magyar- országra, Láttuk, hogy úgy 1899-ben, mint 1897-ben a ciklon középpontja észak-déli irányban Magyarorszá-
