Vízrajzi Évkönyv 10., 1899 (Budapest, 1901)
Tartalom
A csapadék eloszlása Magyarországon 1899-ben. (Magyarország esözési térképével a szöveg közé fűzve és 1 szövegábrával.) Magyarország évi csapadékeloszlásáról áttekintést nyerünk, ha hazánk térképére az évi csapadék észlelések alapján az izohieták rendszerét megrajzoljak. Az izohieták szerkesztésénél szem előtt tartottam az előző évkönyvekben ismertetett elveket; kiegészítésül csak azt jegyzem meg, hogy a csapadékeloszlás részletei a mellékelt térképen jobban voltak föltün- tethetök, mint az előző években, amennyiben jelenleg 100 állomással többet vehettem fel, úgy hogy a térkép szerkesztéséhez az anyagot 500 állomás szolgáltatta. Az újonan szervezett állomások kapcsán főleg a Mátra és Cserhát, továbbá a Bakony és Vértes csapadékviszonyai kezdenek kidomborodni, melyeket eddig csak számítással volt lehetséges meghatározni. Hogy megnyerjem az izohietáknak a valóságot megközelítő alakját, a hiányos és kétséges adatokat a két állomás között fennálló arányos összefüggés alapján korrigáltam. Az 1899. évi izohieták rendszere. Az évi csapadék- mennyiség eloszlása nagy közelítéssel hasonló az átlagos eloszláshoz. A két fömaximum ebben az évben is, mint általában, délnyugaton a Tengerparton (Szt. Mihovil 1770 mm.. Fiume 1733 mm.) és északkeleten a Mármarosi havasokon (Királymező 1763 mm, Kerékhegy 1728 mm.) helyezkedett el. Az adatok között feltűnő eltérés nem konstatálható, úgy hogy a két fömaximum absolut értékben lényegesen nem különbözik egymástól. Ezer milliméternél többet mértek a Tátrák és Fátrák déli és délnyugati lejtőin, továbbá az Erdélyi- Érczhegység, a Momakodru vidékén, a Görgényi hegység és a Hargita déli lejtőin. Minimális volt a csapadék 1899-ben is a Nagy- Magyar-Alföldön, a Duna-Tisza közén, a Kis-Magyar- Alföldön, a Hernád és Sajó völgyeiben, továbbá Erdélyben a Mezöségen és az Olt völgyében. Ezeket a minimális területeket a 600 mm.-es izohieta határolja, melyen belül jóval kevesebb esett. Ha a csapadék 1899. évi extrém értékeit egymással egybevetjük, konstatáljuk, hogy 1899-ben a csapadék ingadozása körülbelül 500 és 1800 mm. közé esik. Ha az 1899. évi izohieták rendszerét a 25 éves átlagok alapján szerkesztett izohieták rendszerével ösz- szehasonlítjuk, találjuk, hogy az átlagokból nyert és hazánk csapadékeloszlására általános érvényű tapasztalati szabályok 1899-ben is érvényben maradtak: t. i. Évkönyv X. 1. az évi csapadékeloszlás hazánk domborzati viszonyainak megfelel; 2. a normalis izohieta a 700-as, melynek mentében az óramutató járásával egyező irányban haladva balkezünk felé fekvő területeken maximalis és jobbkezünk felé fekvő területeken minimális a csapadék; 3. a hegyeknek déli és délnyugati lejtőin, vagyis az Adriai és Földközitenger felé néző lejtőin csapadékböség, az ellenkező lejtőin esöárnyék van; 4. a maximumokat bezáró izohieták kisebb területeket határolnak, mint a minimumokat övező izohieták; 5. a csapadékeloszlás nagy közelítéssel kielégíti az előző évkönyvben közzétett egyenletet*) Bár rajzban nem közöljük a csapadék negyedéves eloszlását, mindazonáltal szavakba foglalva az alábbiakban ismertetjük. A téli izohieták rendszere. A tél folyamán a legtöbb csapadék esett észak-keleten Mármarosban (Kvaszo- vecz 356 mm., Német-Mokra 314 mm., Kabola-Polyána 313 mm.) és északon (Árva-Polhora 347 mm.). A tengerparti maximum még a 300 mm.-t. sem éri el (Fiume 247 mm.) úgy, hogy az észak-keleti fömaximum circa 100 mm.-rel több a tengerparti mellékmaximumnál. Általában az ország igen jelentékeny részén kevés csapadék volt. A minimum magját az 50 mm.-es izohieta határolja. A maximalis és minimális csapadékos területeket a 100 mm.-es választja el, mely észak-keletről északnyugatig terjed és az ország természetes határaival igen keskeny övét képez. A csapadék abszolút ingadozása ebben az évszakban az 50—300 mm. közé esik. A tavaszi izohieták rendszere. A csapadék területi eloszlása ebben az évszakban igen komplikált. A két fömaximum a tengerparton (Szt. Mihovil 458 mmJ, illetve Mármarosban (Ruszpolyána 457 mm.) jelentkezett és a csapadék abszolút értékében lényeges eltérés nem mutatkozott. A maximumok kontúrjai a 400 mm.-es izohieták voltak. Ez a határvonal a tengerparton egyezik az átlagossal, azonban Mármarosban körülbelül 180 mm.-rel kevesebb, mint a normalis görbe. A Tátrák és Fátrák között számos izolált kisebb kiterjedésű terület volt. melyen 400 mm.-nél több esett. A csapadék minimuma Erdélyben Nagy-Szeben, Segesvár, Székely-Keresztúr környékén volt. A mini* Vízrajzi Évkönyvek IX. köt. 25. I. 2
