Vízrajzi Évkönyv 10., 1899 (Budapest, 1901)
Tartalom
132 BAJORORSZÁG VÍZRAJZI SZOLGÁLATÁNAK KIVONATOS ISMERTETÉSE AZ 1899-IK ÉVI JELENTÉSBŐL. A) A vízrajzi hivatal működése általában. A berendezkedés és programmkészítés volt a legelső teendő, és pedig oly módon, hogy az egész bajorországi terület minden része belevonassék a tanulmány keretébe és minél hamarább azon helyzetbe juthassanak, a mely a gyakorlati czélt szolgálja. Erre való tekintettel a legelső föladat volt csapadékészlelő és vízmércze-állomások szaporítása azon vizek vidékén, a melyek eddig nem állottak állami kezelés alatt (Privat-Gewásser); egyidejűleg ezeknek a vizeknek vízgyűjtő környéke is területileg pontosan megállapíttatott. Ezt követte a kisvizek tömegének rendszeres megmérése, a mire a tartós tavaszi és nyári kisvizek kiválóan alkalmasak voltak. Az így nyert adatok már is igen jó szolgálatot tesznek a gyakorlati életnek, mivel a csapadék és folyóvíz tömege közötti viszony belőle megállapítható, s így a vízhasználati kérdések czéljaira ezáltal nagy terjedelmű, becses anyag áll rendelkezésre. Az árvíztömegek mérése terén ez év nagyon is bőven osztotta az alkalmat, mert a szeptemberi árvíz nemcsak rendkívüli magasságával, hanem az összes bajor vizekre kiterjedő nagy terjedelmével is a ritkaságok közé tartozik. Éppen azért az újonnan szervezett intézmény még nem karolhatta föl az összes folyók árvíztömegének pontos megmérését, mert ez igen fölületes munka lett volna az árvíz rendkívül gyors megjelenése miatt, hanem a székhelyhez legközelebb eső vízfolyáson, az lzar-on mérte meg pontosan az árvíz maximális tömegét és annak helyes lefolyását, a mely föladat már maga is lefoglalta az egész műszaki személyzetet a katasztrófa idejében, szeplember 13-án és Í4-én. Az így nyert eredmény azonban oly pontos és tökéletes, hogy ebből nemcsak az Izar folyóra, hanem a többi vízfolyások árvízi viszonyaira is sokkal világosabb fogalmat lehet alkotni, mint a minőt régebbi adatok alapján elérni lehetett. A vízjelzó' szolgálatnak fejlesztésére is üdvös hatása volt a szeptemberi árvíznek. Kézzelfogható módon nyert beigazolást, hogy a régi szervezet, a mely csak a vízfolyásoknak középső és alsó részére terjeszkedett ki, nem elegendő, hanem a legfelső részekről, a forrás- vidékekről is kell idejekorán értesítést nyerni. Így sikerült az új megfigyelő állomások szervezése által a szolgálatot nagyon megjavítani. A vízrajzi közlemények két csoportba oszthatók u. m. a külön ismertetések egyes tanulmányok eredményéről és rendis időszaki közlemények a vízrajzi hivatal észleléseiről és állandó működéséről. A rendes időszakos közlemények azok, melyek minden évnegyedben megjelennek és tartalmazzák a napi följegyzéseket a csapadékokról és vízállásokról. Az első évi rendes kiadmányok pótlásául megjelent még az c(.árvízjelző szolgálat Bajorországban» czímü munka, de csak hivatalos használatra szolgál; előkészítve a bajor folyók vízgyűjtő környékének kimutatása a hozzá való térképekkel 1 : 200,000-es mértékben; továbbá munkába vétetett a monográfiák közül a Mangfall és Pegnitz folyóké, a melyekben a vízrajzi leíráson kívül ezen vizeknek használatára és fentar- tására vonatkozó jogi viszonyok is belefoglaltatnak. Műszaki vélemények adása terén is gyakran megkerestetett a vízrajzi hivatal, és készségesen szolgált fölvilágosító véleményekkel, a mennyiben az adatok rendelkezésére állottak; mindamellett ezen hivatalnak ily irányú igénybevétele úgyszólván korai mindaddig, a míg az ö alapvető munkálatai bizonyos mértékig befejezést nem nyertek. B) A vízrajzi hivatal működését részleteiben következő csoportok szerint osztályozott ügyek vették igénybe: 1. Csapadékészlelések. 2. Vízállások észlelése. 3. A vízgyűjtő környékek kiterjedésének megállapítása. 4. Víztömeg-mérések. 5. Árvizek. 6. Jégjárás. 7. Vízjelzö szolgálat. 8. Monográfiák. 9. Érintkezés a hatóságokkal és tudományos intézetekkel. A lefolyt évi működés ismertetése, és a főbb eredmények közlése a jelentésben a fentebbi csoportok szerint sorakoztatva jelent meg, a melyekből mutatóul kiemeljük a következő érdekesebb adatokat: 1 Csapadékészlelés. A liivafalszervezés idejében 114 csapadékmérö állomása működött a müncheni központi meteorologiai állomásnak, azonkívül 111 állomáson a hóvastagságot jegyezték föl ugyancsak minden nap. Ezekhez a vízrajzi hivatal 117 eső- és hőmérő állomást szervezett, melyek az 1899. év kezdetétől működtek, és így most már átlagban 328 □ kilométerre jut egy-egy esömérö állomás. Ezen állomások kimutatása megjelent évnegyedes füzetekben, a hol egyúttal azok geográfiái és hidro- grafiai helyzete, tenger fölötti magassági fekvése, az észlelők neve föl van tüntetve és köztük az új állomások neve vastag betűkkel kiemelve. Az állami építészeti hivatalok közegei nagy szerepet nyertek az állomások szervezésénél. A mérőkészülékek a régiek maradtak (Hellmann-félék), de jövőre terveztetik kísérletképpen néhány önjelzö esömérö fölállítása, hogy a rövid időben jelentkező igen nagy csapadékok pontosabban föltüntetve legyenek. A csapadékok napi följegyzései, valamint a havi átlagok és maximumok az évnegyedes füzetekben találhatók, ellenben az összes hónapok összegei, évi összegek, évi legnagyobb csapadékok, úgyszintén a csapadékos napok száma, csoportosítva a csapadék nagysága szerint, az évi jelentés külön mellékletén találhatók. Ezen mellékletek között van még egy helyszínrajz a csapadékmérö állomások föltüntetésével, egy másik, a melyen még az isohyéták is berajzolvák, 1899-ről. Az évi csapadék-észlelésekből egy érdekes láblázat állíttatott össze a maximalis csapadékokról a következőkben:
