Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)
Tartalom
Ipari czélokból végzett hegyvidéki vízrajzi fölvételek. 1897—1898. (4 szövegábi'ával és 2 külön rajzmelléklettel). A kereskedelemügyi ministerium kezdeményezésére, közötte és a földmívelésügyi ministerium között 1894-ben indult meg az érintkezés azon kérdés körül, hogy miként lehetne fölkutatni s majd összefoglalásokban a nyilvánosság elé bocsájtani azokat az értékes adatokat, melyek a hazánk nagyesésü folyóiban rejlő, és nemzeti közkincset képező vízierökre vonatkoznak. Azokat az okokat, melyek a két ministeriumot arra bírták, hogy a fenti kérdéssel komolyan foglalkozzanak, azok a körülmények képezték, hogy úgy Felsö-Magyarországon, mint Erdélyben is, a nép jólétének előmozdítása czéljából szerfölött szükséges az ipar föllendítése. A föld ugyanis a hegyvidéken nem nyújt a népnek elég megélhetési alapot, míg a törekvés az ipar fejlesztésére, a természet által nyújtott hajtóerők föl- használása mellett annál természetesebb, mert a hegyek és az erdők igen sokféle és nagymennyiségű olyan nyers anyagot tartalmaznak, melyek iparilag földolgozva igen értékes áruczikkeket szolgáltatnának. A külföldnek hasonló irányú működését figyelmen kívül nem hagyva, tanulmányoztuk Olaszország és Svájcz ilynemű fölvételeit is, de úgy találtuk, hogy Olaszország főként csak a már üzemben levő vízierök és másnemű vízhasználatok összeírására szorítkozott, Svájcz pedig (minálunk egyelőre fölösleges mértékben! annyira belehatol a részletekbe, hogy számunkra elfogadandó mintául egyik fölvételi mód sem ajánlkozott praktikusnak. Miután tehát 1897-ben a két ministerium között a felvételi költségek fedezésére vonatkozólag a hozzájárulás arányára nézve a megállapodások létrejöttek, a szükséges előkészületek megtétele után, önálló felfogással, hazai viszonyainkhoz alkalmazva rendeztük be fölvételeinket, melyeket még ugyanazon év nyarán meg is kezdettünk, első tanulmányunk tárgyává téve a Vágót és mellékfolyóit. Czéiunk volt a fölvétel tárgyát képező folyókon megállapítani: A) a már meglevő vízhasználatokat; B) a vízállási viszonyokat; G) az esésviszonyokat; ŰJ a vízmennyiségeket, és EJ a különböző vízállások időtartamát. Miután a fölvételek költségeit fedező ministeriu- mok közös czélja a beszerzett adatoknak alkalmas módon való közzététele és lehető tág körben való terjesztése, e helyen nem közöljük a Vágra vonatkozó összes adatunkat, csak csupán az általunk követett eljárást, az elért eredményeket és jövendőbeli munka- beosztásunkat kívánjuk röviden ismertetni. A már meglevő vízhasználatok. Föladatunk ezen pontjának megoldásánál igénybe vettük a IV-ik kerületi kultúrmérnöki hivatal segítségét, a mennyiben az megküldötte a kerületére, és úgy a Vág és mellékvizeire is vonatkozó «Vízikönyv» kivonatát, csatolva ehhez a megfelelő 1 :75000-es katonai térképlapokat, melyeken meg vannak jelölve az összes bejelentett vízhasználatok, még pedig külön jelzéssel az öntözések és külön jelzéssel azok a helyek, a hol a folyó vagy patak hajtóereje van igénybevéve. A csatlakozást ezen térképek és a Vízikönyv kivonata között a mindkettőn azonos folyószámok képezik. Az ily módon beszerzett adatokat még kiegészítettük az általunk megejtett fölvételekkel is, midőn magával a Vággal és mellékvizeivel közvetlenül és behatóan foglalkozva, minden esetben megállapítottuk a rajtuk talált vízhasználatok helyét, a vízkivétel nagyságát és a gyárcsatorna hosszát. Ezen adatok segélyével világos képet tudunk alkotni magunknak arról, hogy az egyes meglevő erőtelepek mily nagy mértékben veszik igénybe magát a folyót és hány lóerőt képviselnének, ha teljes mértékben kihasználnák a rendelkezésükre álló esést és víztömeget? Miután fölvételeinkkel kiterjeszkedtünk magára a Vágra és mindazon lényegesebb mellékfolyójára is, melyek kilometerenkint legalább 50 lóerőt képviselnek, állíthatjuk, hogy fölvételünknek közvetlen tárgyát képezte valamennyi számításba vehető vízierö fölhasználása is.
