Vízrajzi Évkönyv 9., 1898 (Budapest, 1900)

Tartalom

A CSAPADÉK ELOSZLÁSA MAGYARORSZÁGON 1898-BAN. 27 Ezenkívül az Alsó-Vág és Nyitra folyók vízgyűjtő­területein, Erdélyben a Mezöségen és Csik-Somlyó és Gvergyó-Szt.-Miklós környékén keletkezett egy-egy 600 mm.-es zárt izohieta. A normális izohieta az átlagok alapján szerkesz­tett normálisnál 100 mm.-el kevesebb. Ha a nagy és kis csapadékú területeket vonat­kozásba hozzuk a normális izohietávai, akkor elhelye­zésüket illetőleg szabályosságot találunk; t. i.: képzel­jük, hogy a normális izohieták mentében, az óramutató járásával egyezően haladunk, akkor balkezünk irányában fekvő területeken a csapadék mennyisége maximális, jobb kezünk irányában fekvő területeken pedig minimális. Ez a szabály teljesen megegyezik a 25 éves átla­gokból nyert eredménynyel. Miután az évszakos csapadék-eloszlás úgy vízrajzi, mint mezőgazdasági szempontból érdekkel bír, nem tartom feleslegesnek annak rövid ismertetését. Meg­jegyzem. hogy ebből a czélból az 1898. évi deczember havi csapadék-mennyiség helyett az 1897. évi deczem- ber havit vettem; vagyis az évet meteorologiai évnek tekintettem. Az évszakos csapadék-összegek alapján aztán megszerkesztettem az évszakok izohietáinak rendszerét. Az izohietákat 25 mm.-ként szerkesztettem. A téli izohieták rendszere. A csapadék maximumai ebben az évszakban is körülbelül ugyanazokon a helyeken voltak, mint az éviek. A tengerparti fömaxi- mum (Fiume 352 mm.j, ca. 100 mm.-rel több mint az északkeleti fömaximum (Trebusa 234 mm.). A Tát­rákban és a Fátrákban 200—250 mm. közt variált a csapadék. A 200 mm.-es izohieta különben számos helyen az országban izolált területeket alkot. A Bihari hegységben, a Momakodru vidéken 200 mm.-en felül mértek csapadékot (Monyásza 203 mm.). Legkisebb volt a csapadék Erdélyben a Mezöségen és az Olt felső vidékén, hol a minimális területeket határoló 50 mm.-es izohietán belül sok helyen alig volt 25 mm. a téli csapadék. Kevés csapadék volt továbbá a Nagy-Magyar-Alföld déli részén, a Kis- Magyar-Alföld déli felén és a Dunán-lnnen az Északi­felföldig. A csapadék ingadozása 25—350 mm. közé esett. A tavaszi izohieták rendszere. A tengerparti fömaxi­mum (Szt.-Michovil 559 mm.) és a mármarosi fömaxi­mum (Trebusa 597 mm.) nem mutatnak lényeges különbséget. Magyarország északi hegyes vidékein pedig átlagosan 300—400 mm. között ingadozott (Dobsina 417 mm.) a csapadék-mennyiség. A Tátrákban és Fátrákban sok olyan izolált hely volt, melyet a 300 mm.-es izohieta határolt. A Bihari hegységben Momakodrun és az Erdélyi Erczhegység- ben esett tavaszi csapadék-mennyiség jellemzője a 300 és 350 mm.-es izohieta (Monyásza 363). Ehhez a csa­padék-mennyiséghez hasonló mennyiségű volt aRuszka- hegységben (Ruszkabánya 353 min.) és a Mecsek- hegységben (Pécs 313 mm.). Az ország legnagyobb területén 200—300 mm. között variált a csapadék. Legkevesebb volt Erdélyben (Gyulafehérvár 129 mm., Csik-Somlyó 130 mm.). Valamivel több esett a Duna-Tisza közén (Kecskemét 130 mm.) és az Alföld déli részén (Kanak 132 mm.); ezzel a területtel csapa­dék-mennyiségre körülbelül megegyezik a Kis-Magyar- Alföld déli része és a Balatonvidéke. A csapadék ingadozása ebben az évszakban körül­belül 100 és 600 mm. közé esett. A nyári izohieták rendszere. Ebben az évszakban a fömaximum teljesen eltűnt (Szt-Michovil 256 mm.) a tengerpartról és annak környékéről. A nyári fömaxi­mum Mármarosban volt, melynek magja Trebusa kör­nyékén mutatkozott, hol 548 mm. csapadékot mértek. Mármarosban különben a domináló izohieta a 300 mm.-es. Hasonló csapadékos területtel találkozunk a Retyezát, Hunyadi- Cibin-hegység és a Fogarasi Alpok vidékein, hol a 300 mm.-es izohieta, ezen hegyek északi lejtői mentén vonult el. Hazánk északi hegyes vidékein általában 200—300 mm. között variált a csa­padék mennyisége; ellenben nyugaton Kőszeg (488 mm.), Herény (331 mm.), Csáktornya (365 mm.) és a Mecsek-hegység Pécs bányatelep (311) vidékein ismét feltűnő nagy csapadékkal találkozunk. Legkisebb volt a csapadék hazánk síkságain. Eze­ken a síkságokon a csapadék 100 és 200 mm. között ingadozott. A minimum magja a Duna-Tisza közén Kecskemét (143 mm.) környékére esett. A csapadék absolut ingadozása 150 és 550 mm. közt volt. Az őszi izohieták rendszere. A tengerpart csapadékos viszonyai teljesen ellenkeznek az előző évszakétól. A fömaximum magja meghaladja a 900 mm.-t. Fiúmé­ban mértek 900 mm. csapadékot. Ezzel szemben a mármarosi maximum alig éri el a 400 mm.-t (Tre­busa 365 mm.). A mármarosi maximum általában jóval alacsonyabb az átlagos értéknél. Az északkeleti Kárpátokban ebben az évszakban több különálló izo­lált helyek képződtek, melyeket a 200, 225 és 250 mm. izohieták határoltak. Északnyugaton is általában 150 és 200 mm. között változott a csapadék-mennyiség és az izohieták rend­szeréből kitűnik a sok szigetképzödés; 250 mm.-en felül csak az Alac.sony-Tátrában és a Nagy-Fátrában volt. Nagyobb csapadékok voltak még nyugaton és délnyugaton: Lepoglaván mértek 262 mm.-t, Zág­rábban 252 mm.-t, Csáktornyán 262 mm.-t. A Mecsek- hegységben is 200 mm.-en felül esett. Minimális volt a csapadék a Nagy-Magyar-Alföl­dön, a Bodrog közén, az Ondóvá és Laborcz környé­kén. a Bánságban, továbbá Erdélyben. Az erdélyi minimum magja Segesvár (73 mm.) és Gyergyó-Szt.- Miklós (74 mm.) környékén volt. Itt volt az évszak absolut minimumja. A csapadék mennyiségének absolut ingadozása ebben az évszakban tehát 70 és 900 mm. közé esett. Hogy eldönthessem, vájjon szárazabb vagy ned­vesebb volt-e az 1898. év az átlagosnál, szükségesnek láttam a 25 éves átlagok és az 1898. évi adatok közt a különbségeket kiszámítani és az eredményeket táblá­zatba foglalni. Az alábbi táblázat tehát magában fog­lalja néhány észlelő állomásnak 1898. évi és havi csapadék mennyiségét és a + vagy — jellel ellátott különbségeket a szerint, a mint az évi csapadék több vagy kevesebb a 25 éves átlagoknál. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom