Vízrajzi Évkönyv 7., 1893-1894 (Budapest, 1897)

Tartalom

A csapadék eloszlása Magyarországon 1893. és 1894. években.4)

(Magyarország két esőzési térképével, szöveg közé fűzve.)

A meteorologiai és az ombrometriai megfigyelő állomásokon 1893-ik és 1894-ik években eszközölt csapadékmegfigyelések adatait két térképen mutatjuk be. Minthogy a térkép méretei az évkönyv alakjához alkalmaztattak, az összes megfigyelőállomásokat azokon nem tüntettük fel, de az iso- hyeták szerkesztésénél lehetőleg valamennyit tekintetbe vettük.

Az isohyetákat 100—100 mm.-ként húztuk meg és 200—200 mm. közé eső területeket a különböző sűrűségű sraffok által tettük szemlélhetőkké.

Az első térképen bemutatjuk a csapadék eloszlását 1893. évben, melyből kitűnik, hogy 1893-ban az Északkeleti Kárpátokban volt a legnagyobb csapadék, azután pedig délnyugoton a Tengerparton. A csapadék első főmaximumának magja Német- Mokra, hol 1533 mm. csapadék méretett, második főmaximumának magja pedig Fiume, hol 1369 mm. csapadék volt. Fiúmét csak annyiban tekinthetjük a főmaximum magjául, a mennyiben nincs Fiume környékén megfigyelő állomásunk, s így nem mutathatjuk ki, hogy a főmaximum magva nagy valószínűséggel Fuzinétől keletre van. A csapadék ezen két főmaximumán kívül vannak még mellék- maximumok is, így: Monyásza (1089 mm.), Lepog- lava (1062 mm.) és Nagy-Bánya (1012 mm.) környékén.

A legkevesebb — tehát minimum — volt a csapadék Erdély keleti részén Gyergyó-Szent-Miklós és Csík-Somlyó között, melynek magja 511 mm.; továbbá nagyobb területen a Tisza mentén Körös és Maros között található a második minimum, melynek magja N.-Lakon van 527 mm.-rel. Magyar- ország területén a csapadék mennyisége tehát 511— 1533 mm. között változott. A csapadék ingadozása 1022 mm., eloszlása azonban nem egyenletes, mert az említett szélső értékeken kívül több olyan terület is van feltüntetve, melyet önmagába visszatérő isohyeta vonal határol és ezen területeken belül a csapadék vagy több volt, mint a határoló isohyeta vonal mentén, vagy kevesebb, a mit a térképen a sraffok által tüntettünk fel.

A legnagyobb területet határoló isohyeta a 700 mm.-es, mely a Duna—Tisza közét és az Alföld legnagyobb részét zárja be. Ezen a zárt területen belül a csapadék 600 és 700 mm. között ingadozott; vannak azonban ezen a területen belül olyan *

kisebb kiterjedésű helyek is, melyeken a csapadék 500—600 mm. között ingadozott és ismét olyan területek, melyeken a csapadék 700—800 mm. között méretett. Erdélyben ugyancsak a 700 mm.-es isohyeta az, mely a legnagyobb területet, mint olyant határolja, melyen belül a csapadék mennyisége általánosságban 600—700 mm. között ingadozott, itt is a 700 mm.-es isohyetán belül van egy kisebb terület Mócs és Teke környékén, hol a csapadék mennyisége 500—600 mm. között változott és egy másik terület Maros-Vásárhely és Fancsal környékén, hol a csapadék 700—800 mm. között ingadozott.

A második térkép bemutatja a csapadék eloszlását 1894. évben. Itt három főmaximumot különböztettünk meg: Az első a Tengerparton, a második és harmadik az Északkeleti Kárpátokon van. Az első főmaximum magja Fuzine, hol 2000 mm.-en felül esett csapadék, a második főmaximum magja Szinevér-Polyána, hol 1517 mm. csapadék volt, és a harmadik magja Polena, hol a csapadék 1404 mm.-t tett. Ezeknek a helyeknek környékein kívül még nagy csapadék volt: Lepoglava (1279 mm.), Ó-Hegy (1082 mm.), Nagy-Bánya (920 mm.) és Monyásza (904 mm.) környékén.

Legkisebb — tehát minimum — volt a csapadék Szeged és Szolnok között. A minimum magja Ó-Bessenyőn volt (327 mm.). Ennél valamivel több csapadékot mértek még a következő állomásokon, melyek a nevezett minimum területén kívül esnek: Balkány (375 mm), Mezőkeszi (393 mm.) és Erdélyben Kocsárd (386 mm.) környékén. A csapadék ingadozása — nem tekintve a Tengerpartot — 1894-ben 1190 mm., oszlása pedig egyenlőtlen volt.

Legnagyobb területet határoló zárt isohyeta az 500 mm.-es, mely a Duna—Tisza vidékének nagyrészén és az Alföldön vonul át. Ezen a zárt területen belől a csapadék általában 400—500 mm. között ingadozott, nem tekintve a már említett minimumokat és Budapest környékén mutatkozó 500—600 mm. csapadékos területet. Erdélyben is az 500 mm.-es isohyeta zárt területet határol, melyen belül a csapadék folytonosan csökkent.

A Magas-Tátra és a Kis-Kárpátok területén, minthogy csak kevés megfigyelő állomással rendelkeztünk, az isohyetákat csak nagy bizonytalansággal szerkeszthettük meg.

* A ra. fcir. országos meteorologiai és földmágnességi intézet igazgatóságának jelentése.