Vízrajzi Évkönyv 7., 1893-1894 (Budapest, 1897)
Tartalom
A VÍZBAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1894. ÉVI MŰKÖDÉSÉBŐL. 11 Ezen általános mélységek alól kivételt képez a tihany—szántódi révnél elterülő, a Balaton általános fenekénél jóval mélyebben fekvő mederrész. Itt ugyanis a tihanyi oldalon, közvetlenül a révjáró mellett, a fenék hirtelen mélyed, s mint legmélyebb pont, a víz szélétől keresztirányban 100 m.-re, 10’8 m.-nek találtatott, a következő 100 m.-nél pedig a mélység 9'45 m.; továbbá: hossz-irányban Kenesse felé 500 m-re 7-0 m. és ellenkező irányban Keszthely felé, 300 m. távolságban a révtől, 6‘3 m. víz alatti mélység találtatott. Az imént fölsorolt mélységi adatok a tó vízsziné- nek 104‘15 méter adriai tengerszín fölötti magasságára értendők, a mely magasság megfelel a fölvételek tartama alatt létezett átlagos vízszín magasságának. A keresztszelvényezés alkalmával megállapíttatott egyúttal a kenessei és keszthelyi limnográ- foknak, valamint a siófoki vízmérczéknek tengerszín fölötti magassága. Ugyanezen alkalommal fölvette a vízrajzi osztály a balaton-parti homok-képződményeket. A Balaton dél keleti (veszprém—somogyi) oldalán ugyanis alacsony vízálláskor számos homok-képződmény mutatkozik, melyek bizonyos szabályosságot látszanak követni. A mutatkozó szabályosság mivoltának megállapítására — a Siófok és a ganászai csárda közötti parton — 67 ily homok-képződmény irányvonala megméretett, és úgy találtatott, hogy az irányvonalakból három főcsoport válik ki, melyek képviselik a homok-képződmények tipikus irányait; még pedig az I-ső csoport iránya éjszaktól nyugatra 26°-kal hajlik el, a Il-ik csoport iránya 63°-kal, és a III-diké 99 fokkal. A megvizsgált homok-képződmények legtöbbje két részből áll, és ebhez képest két irányvonalat lehet rajtuk megkülönböztetni, a melyeknek az a jellegük, hogy ha a homok-képződménynek a parttal összefüggő része az I. iránynyal jelölt csoportból való, akkor az összefüggő, beljebb fekvő másik rész iránya a Il-ik csoporthoz tartozik; ha pedig a parttal összeköttetésben levő rész a Il-ik csoportba esik, akkor a vele összefiigő rész a III-ik csoport irányában fekszik. A parttal összeköttetésben levő, de csak egy irányú homok-képződmények pedig többnyire az I. csoporthoz tartoznak. 3. A Szeged város melletti tiszameder alakulásának nyilvántartására szolgáló keresztszelvények közül, 1894-ik év őszén, ismét fölvettünk 59 darabot. A fölvétel november 10-től november 21-ig tartott. A Tisza vize ez idő alatt apadásban volt, a mennyiben a szegedi mércze vízállásai a fölvétel tartama alatt + 310 cm.-ről + 111 cm.-re, tehát egészben véve 199 cm-rel leapadt. 4. A Maros folyónál az aradi m. kir. folyammérnöki hivatal 1894-ben fölvette: a makói hídtól Tiszáig terjedő szakaszt, valamint egy-egy kilométer távolságban a keresztszelvényeket, tölgyfa karókkal jelölvén meg a helyüket; — ugyané szakaszon fixirozta és bemérte a kis víz színét, és ezen szakasz helyszínrajzát 1:5000 mértékben elkészítette, — végül megszerkesztette a radnai, aradi és makói vízmérczékre vonatkozó tömeg-görbéket. VII. Tanulmányok. 1. Az „Arad— Csanádi öntöző csatorna11 táplálására szolgáló legkisebb vízszín magasságának tanulmányát a vízrajzi osztály ez évben annyiban befejezte, a mennyiben tanulmányából kiderült, hogy az 1853 — 1892-iki időszakban: a) Paulis körül a víz szilié 1888-ban volt legalacsonyabb 119’5 méter adriai tengerszín fölötti magasságban. b) Az utolsó liarmincz év lefolyása alatt Rad- nánál mintegy 30 — 40 cm.-rel alább sülyedt a legkisebb vizek magassága; a mely jelenség összefüggésben látszik lenni azzal, hogy Paulis körül egy ötöddel lett nagyobb a Maros medrének szelvénye, az 50-es évek szelvényéhez képest. A mi pedig azt illeti, hogy várható-e Paulis körül a kis víz színének még alább sülyedése ? Erre felelni teljes pontossággal nem lehet; de annyi mégis kimondható, hogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy Paulis körül a kis víz színe még alább sülyedhet. c) A Paulis körüli kis víz színének további sülyedése megakadályozható: az ottani Maros medrének biztosítása által, illetve: megfelelő magasságú fenékgát beépítésével. — Erre azonban jelenleg még nincs szükség; de ha egykor ennek szüksége mutatkoznék, a tanulmány folytatandó lesz arra nézve, hogy a fenékgát koronájának mily magasság adható, hogy árvízlevezetés tekintetében káros hatása ne legyen. 2. A vízrajzi osztály ez évben is tovább folytatta a várható vízállások előrejelzésének tanulmányát. 3. Külföldi tanulmányútra ez évben Bogdánfy Ödön kir. segédmérnök küldetett ki Franczia- országba, Nagyméltóságod 1894. évi 12,441/V. 1. számú rendeletének alapján, a vízrajzi munkálatok és intézmények tanulmányozása végett. — Ezen tanulmányútról beadott jelentés a „Vízrajzi Évkönyvek“ VII-ik kötetében fog közrebocsáttatni. VIII. Kiadványok. A vízrajzi osztály ez évben kiadta a „ Vízállások“ Vlll-ik kötetét 1893-ról ugyanoly beosztással és tartalommal, mint a megelőző kötetnél. Megszerkesztette továbbá és sajtó alá bocsátotta a „Vízrajzi Évkönyvek11 Vl-ik kötetét 1891. és 1892-ik évekről. Végül: „A Tisza hajdan és most“ czímű külön kiadványhoz tartozó temérdek adatoknak földolgozását a vízrajzi osztály ez évben is a lehető legnagyobb erővel folytatta. Budapesten, 1895. február 25-én. Péch József, ministeri osztálytanácsos, a vízrajzi osztály vezetője. 2*
