Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
JELENTEKEN YEBB FOLYÓINK VÍZJÁRÁSA 1890-BEN. 43 A tiszai mellékfolyók árhullámai. A Szamos szatmár-vásáros-naményi szakaszán * 1890 ben 38 árhullám volt. Legtovább, 30—35 napon át tartott a Szatmáron január 29-én, márczius 22-én és szeptember 16-án kulmináló három árhullám. A Szamos évi legnagyobb vizét képező márcziusi árhullám volt legmagasabb, Szatmáron 70°/o> a csenger-nábrádi szakaszon pedig 80°/o-ot is meghaladó magassággal; s ez •—- amint később látni fogjuk —- igen fontos szerepet játszott a Tisza vízjárásában. A Szamos évi legkisebb vize 1—5°/o közt változó magasságban szeptember első napjaiban jelentkezett. A Bodrog Zemplén-tokaji szakaszának 22 árhulláma közül időtartamra nézve az áprilisi 47-napos, magasság tekintetében pedig a Zemplénben márczius 25 és 26-án 75°/o-°n kulminált árhulláma volt legnagyobb. Az utóbbi egyszersmind a Bodrog évi legnagyobb vizét képezte, s egyidejű volt a Szamos és a Tisza évi legnagyobb vizével. A Bodrog évi legkisebb vize is szeptember első napjaiban folyt le 0—6 % közt változó magasságban. A Sajó Zsolcza alatti szakaszán az egész év alatt csupán csak 11 árhullám mutatkozott; a miből igen lassú vizmozgásra lehet következtetni. Évi legnagyobb vize Zsolczán május 2-án 58°/o magasságban kulminált; áradása 4 napig, leapadása azonban augusztus 31-éig, azaz 120 napig tartott, páratlan lassúsággal. Torkolata közelében azonban a Tisza visszahatása idézte elő márczius vége leié a legnagyobb vizet. Évi legkisebb vize Zsolczán augusztus 31 - étöl november 10-éig, vagyis 71 napon át 27°/o magasságban stagnált. A Körös folyó békés-kúnszentmártoni szakaszán 1890-ben 13 teljes és 12 csonka, összesen tehát 25 árhullám képe szemlélhető. Ezek közül a januárius utolsó napjaiban kulmináló teljes árhullám képezte a Körös évi legnagyobb vizét, mely a békés-gyomai szakaszon, sőt még Gyomán alul is vagy 20 kilométerrel, jóval meghaladta a 90°/o magasságot; ez azonban a Tisza egyidejű kisebb vizének hatása alatt Kúnszentmártonban 70 °/0, a torkolatnál pedig 56°/0-ra szállott alá. — Évi legkisebb vize október 10-ike táján jelentkezett 0 és 4°/o közt változó magasságban. A Maros folyó radna-makói szakaszán 24 teljes és 12 csonka, összesen 36 árhullám tárja elénk az 1890. évi vízjárást. Az évi legnagyobb viz szakaszonként különböző időben jelentkezett. Badnán januárius 24-én este, jégtorlódás következtében az eddig észlelt legnagyobb víz színe fölé duzzadt fel a viz, a radnai hydro- module mértéke szerint 110 °/0 magasságra, a mely Aradon 80°/o> Perjámoson pedig már alig 40°/0-ra redukálódott. Az arad-makói szakasz legnagyobb vize márczius 23 és 24 napjain kulminált 50—60°/0 magasságban; — Makó és Szeged közt pedig a márczius 27/28-iki árhul- lám-tetőzés volt legmagasabb. — A Maros márcziusi nagy vize a Tisza alsó szakaszának vízjárására rendkívüli befolyást gyakorolt. — Az évi legkisebb viz október 1-én jelentkezett. * A sikárlói vlzmérczén az észlelések csak 1890 május 1-én vevők kezdetüket. Az összefolyó víztömegek kölcsönös hatása. a) A Tisza és a Szamos. A Szamos márczius 23-án kulmináló legnagyobb vize a Tisza majdnem egyidejűleg kulmináló, közópmagasságú árhullámával összefolyva, Vásáros-Narnényban 78°/0-ig árasztotta föl a Tisza vizét, s ezzel a Közép-Tisza évi legnagyobb árhullámát hozta létre. A Szamos magassága Nábrád és Y.-Namény közt nehány százalékkal csökkent; nagy tömege azonban visszahatott a Tisza medrére úgy, hogy a Tisza-Ujlakon alig 50°/o magasságú kulminálás T.-Tivadarnál rohamosan 77°/0-ra emelkedett. Viszont a Felső-Tisza novemberi legnagyobb vize a Szamosra hatott vissza, annak középmagasságú, egyidejű árhullámát Nábrádon 70, Csengeren 60°/o-ot meghaladó magasságra duzzasztva fel. — Nehány kisebb mértékű duzzasztás látható még a Szamos alsó szakaszán, mit a V.-Naményban április 13-án, 15-én, október 20-án és 31-én, november 12-én és deczember 2-án kulmináló tiszai árhullámok idéztek elő. b) A Tisza és a Bodrog. A Bodrog legnagyobb vize márczius hó folyamán mintegy két nappal későbben kulminált, mint a Tiszáé, s késleltette az utóbbinak tetőzését Tokajnál. Mindakét árhullám magassága 70 és 80°/o közt változott, s összefolyásuk Tokajban a berczeli magassághoz képest 1 °/o vizszinemelkedést eredményezett. A Tisza visszahatása a Bodrogra a Tokajban januárius 31-én, junius 14 18 és 28-án, végül még a november 28-án és deczember 3-án kulmináló tiszai árhullámok idején szemlélhető. A Bodrog Zemplénben februárius 10/11-én és Sáros Patakon márczius 3-án kulmináló kisebb árhullámai a Tiszán új árhullám-tetőzést idéztek elő. Egy-két nappal előbb pedig a Bodrog kisvizei hoztak létre a Tiszán is minimális vízmagasságokat. c) A Tisza és a Sajó. A Tisza márcziusi nagyvizének idején a Sajó egy kisebb árhullámot hozott, mely Zsolczán a tiszai kulminálást 3—4 nappal megelőzve csak 38°/o maximális magasságot ért el. Ez a vízmagasság azonban Zsolcza és a Sajó-torkolat közt fokozatosan fölemelkedett a Tisza 70°/o‘°t meghaladó vizszinének nívójára, — jeléül annak, hogy a Tisza nagyvize a Sajó vizére duzzasztólag hatott. — Hasonló tünemény képe látható a Polgáron november 29 és deczember 4-én kulmináló tiszai árhullámok lefolyásának idejében. Ellentétes jelenség játszódott le a Sajó alsó szakaszán a Tisza márczius 10-ike körül lefolyt 6—7°/o minimális magasságú kisvizének hatása alatt. Ugyanekkor a Sajón is vizszin-minimum volt észlelhető, magassága azonban Zsolczán körülbelül 30°/o! vagyis sokkal nagyobb volt, mint a tiszai kisvizé; a minek következtében a Sajó alsó szakaszán nagy mértékű vizszin sülyedés állott be. — Ugyanily jelenség figyelhető meg julius 7-ike és október 20-ika között, midőn a Tisza vize 20°/0-nál folyvást alacsonyabb volt, mig a Sajóé 27 és 30°/o magasságok között változott. A Sajó évi legnagyobb vize, mely Zsolczán május 2 és 3-ika közt 58°/o magasságban kulminált, a Tiszán 6*
