Vízrajzi Évkönyv 5., 1890 (Budapest, 1892)
Tartalom
A SZEGED VÁROS MELLETTI TISZA-MEDER ALAKULÁSÁNAK NYILVÁNTARTÁSA ÉS TANULMÁNYOZÁSA. 21 Ezen összeállítás tanúsítja, hogy az 1890-iki évi csapadék a Magas Tátra vidékének kivételével az átlagos értéken alul maradt. Feltűnő a szárazság február havában, midőn országszerte igen csekély, vagy épenséggel semmi csapadék nem esett, továbbá márczius, augusztus és szeptember hónapokban, midőn kevés kivétellel a csapadékban mindenütt jelentékeny hiány mutatkozott. Többletet csak is november hava tud felmutatni. A csapadéknak térbeli eloszlását jellemző fövonások nagyjában itt is megegyeznek az előző évi térképek typikus alakzataival. Első sorban az abszolút maximum helye a horvát tengerparton és egy másik nagy- terjedelmü maximum az északkeleti határhegységekben jellemzők a csapadék eloszlására nézve, azonkívül néhány kisebb maximalis terület Lepoglava, Ohegy, Monyásza és Sumjácz vidékén található fel, melyekhez a mostani térképen egy újabb szegődik Bezdán-Kozora vidékén. Ez utóbbi alkalmasint nem állandó jellegű és inkább nyári zivatarok okozta esőzések következménye. Ha végül a csapadékadatokat a Tisza és mellékvizeinek vizgyüjtő területei szerint csoportosítjuk s az 1890 évieket az átlagos értékekkel összehasonlítjuk, az összehasonlítás eredménye röviden a következő: A Felső- Tisza vizgyüjtő területén fekvő állomások nem viselkednek egyformán, mig ugyanis a Fekete-Tisza mentén fekvő Kőrösmező, Kozmescsek és Trebusa állomások kerek 100 mm.-rel nagyobb évd csapadékot mutatnak ki, addig a Yissó és Iza területén már némi hiány állott be. E hiány a Felső-Tisza többi jobbparti mellékfolyóin, valamint a Közép- és Alsó-Tisza egész vizgyüjtő területén általános, noha nagysága ingadozó, a mennyiben a Sajó, Hernád és Maros vidékén csekélynek mondható — az átlagos értéknél 10 százalékkal kisebb, — nagyobb a Szamos területén, hol közel 20 százalékra rúg és a Körös területén, hol a 30 százalékot megközelíti. Dr. Konkoly Miklós, a kir. meteorológiai intézet igazgatója. A Szeged város melletti Tisza-meder alakulásának nyilvántartása és tanulmányozása. (1 diagrammal.) A Szeged város melletti Tisza-meder keresztszelvényeit 1890-ben október hó 28-tól november 10-ig terjedő időszakban vettük föl újból; a mely időben a szegedi vizállás —(- 58 és —j- 260 cm. között váltakozott. A keresztszelvényeket minden évben lehetőségig az ősz végén veszsziik föl; mert ilyenkor rendesen alacsony vizállás szokott lenni Szegednél, és a fölvétel pontosabban, könnyebben teljesíthető, mint máskor magasabb vízállásnál. A fölvételek eredményeit a szöveg közé fűzött diagrammák és kilencz kimutatás tünteti elénk, melyeknek rövid ismertetésére a következőket soroljuk elő. (Lásd a 22—23. oldali kimutatásokat.) A mederben véghezmenő változások számbeli eredményeit a hordalék-tömegekről szóló kimutatások tárják föl; mert a meder mélységében és szélességében, vagyis szelvényterületében véghezmenő változások, a hosszúságok számbavételének hozzájárulásával, mind benne foglaltatnak a hordalék-tömegek kimutatásaiban, különösen a IX-ik számú kimutatásban. A IX-ik kimutatásból pedig azt látjuk, hogy a tanulmány alá vett egész hosszban, a -f- 5 m. vizszin alatti mederben, csak 1887/8-ban, vagyis az 1888-iki nagy árvíz évében volt a kimosás több, mint a feltöltés, mig az utána következő években a feltöltés volt több, még pedig 1890-ben nagyobb mértékben, mint a megelőző 1889-ben. Általában tekintve tehát a dolgot úgy látszik, mintha a Tisza medre Szeged mellett 1890-ben valamivel rosszabbult volna 1888-hoz képest. A rosszab- bulást azért nem mondjuk ki határozottan, mert a jelenlegi és régi Maros-torok között fekvő szakaszon, közve- tetlenül a Maros beömlése alatt, 1888-hoz képest sokkal kevesebb iszapolás történt; tehát az iszap lerakodásban némi javulás állott be; az Arany-János utczától a Szegíii utczáig terjedő Y. és VI. szakaszon mutatkozó feltöltésben pedig benne foglaltatik az az 53842 köbméternyi kőhányás is, mely épen abból a czélból hányatott be a Tisza medrébe 1889/90-ben, hogy a part alámosása és a meder túlságos mélysége mérsékeltessék. A mederrendezési, illetve kőhányási munkák hatása kitűnik a VH-ik kimutatásból is, a melyből látható, hogy a legnagyobb feltöltés a 0 vizszin alatti mederben történt, nem pedig a 0 és -j- 5 m. vizszin között. Ugyamly hatásra mutat a 0 vizszin alatti legnagyobb mélységek II. kimutatása is, a mely szerint a IV-ik szakaszban 214 cm., V-ik szakaszban 330 cm. és a Vl-ik szakaszban 193 cm.-rel csökkent a legnagyobb mélység. A kimutatásokból röviden még a következőket emeljük ki. АО vizszin szélessége 1890-ben majdnem egészen egyenlő volt az átlagos 192 m. szélességgel az I. és VIII-ik szakaszban; az átlagosnál kisebb volt а IV, V, VI, VII és IX-ik szakaszban, а II. és III-ik szakaszban pedig nagyobb.
