Vízrajzi Évkönyv 4., 1889 (Budapest, 1891)

Tartalom

SZENTESNÉL 1887 -1888-BAN VÉGZETT VÍZSEBESSÉG-MERÉSEK. № A méréseket feltüntető rajzokban közölve vannak liossz-szelvény alakjában még a vízszinfixirozások ered­ményei is. — A hol ez hiányzik, ott a vízszinfixirozás többnyire az időjárási viszonyok miatt, nem történhetett meg, miután alapelvül itt is azt követtük, hogy inkább semmi adatunk ne legyen, semhogy az esetleg kedvezőt­len körülmények közt kipuhatolt megbizhatlan adatokkal bizonytalanná tegyük az eredményt és általuk esetleg tévútra vezettessük magunkat későbbi számításainknál. A keresztszelvények rajzában előforduló különféle se­bességi vonalakra nézve megjegyzendők a következők: 1. A felületi sebességek görbéje szigorúan véve nem ténylegesen megmért adatokból van szerkesztve, hanem (szintén a múlt évi ismertetésben közölt alapelvek sze­rint) a függélyes sebességi görbékről szedettek le. Ezek pedig azon oknál fogva nem lehettek azonosak a való­ságos felszíni sebességekkel, mert a mérés közép víz- szinére való redukczió következtében a rajzbeli vízszinek általában hol kisebbek, hol nagyobbak a méréskor való­sággal létezett vízszinnél; mely körülmény a függélyes sebességi görbékben is kifejezést talált annyiban, hogy ott a felszín alatti mérés első pontjának mélysége nem 0-25 m. — mint a hol a szárny a méréskor tényleg állott — hanem vagy kisebb, vagy nagyobb néhány centiméterrel, a szerint, a mint a kiegyenlített vízszin vonala a mérés tartama alatt észlelt vízszin vonalán alul vagy felül van. (L. a «Yízszinváltozások a mérések tar­talma alatt» czímii ábrát.) 2. A középsebességek görbéje számítás utján a függé­lyes sebességi görbék területének és mélységének hánya­dosából adódott ki, míg ezen középsebességek helyzet­vonala szerkesztés utján nyeretett oly formán, hogy körzőbe vévén a kiszámított középsebesség mértékét, felkerestetett a függélyes sebességi görbékben azon mélység, melybe a görbék által határolt ábrába beillik. Sok esetben két, vagy többféle mélységekben lehe­tett volna a körzőbe vett középsebességet a függélyes sebességi görbébe beleilleszteni; ilyenkor az lett megtartva valóságos mélységi helyzetnek, mely a szomszédos — de határozottabban kifejezett — helyzetpontokkal termé­szetesebb görbületi! vonalat adott. 3. A fenéksebességek görbéje izintén szerkesztés eredménye, olyformán, hogy a mérő szárny szerkezeténél fogva megmérhetett legmélyebb pont, a függélyes sebes­ség vonalában, az utolsóelőtti ponttal összekötve, leg­természetesebbnek látszó irányban megnyujtatott. — Ezen eljárás abból az álláspontunkból következett, melyre a (III. kötetben közölt) ismertetésben helyezkedtünk, midőn azt mondtuk, hogy a fenéksebességek nem fogy­hatnak le 0-ra, — mint azt némelyek állítják, —hanem a meder feneke felé csak fokozatosan kisebbednek, de a meder fenekén minden körülmény között a legkisebbek. Természetes, hogy a íenéksebességeket abszolút pontos­sággal meghatározni nem lehet, hanem meg kellett elé­gedni a fentebb említett meghosszabbítással, tekintetbe vévén itt is azt, hogy az előállandó «fenéksebességek görbéjé»-nek minél természetesebb (azaz a szelvény alakjához legjobban simuló) görbülete legyen. Innen van, hogy a függélyes sebességi görbékben pontozva lát­ható meghosszabbítások némi önkényességet mutatnak. A vízsebesség-mérés eredményed tartalmazó VIII. rajzlap két részből áll: az egyik, mely az egész ármeder­ben (anyameder és hullámterek) lefolyó víznek másod- perczenkinti tömegét, középsebességét és szelvényterü­letét adja mindenféle vízállásnál, a másik rész pedig ugyanezeket mutatja külön az anyamederre és külön a két hullámtérre vonatkozólag. Ezen rajzlapon erősebb körökkel vannak megjelölve a tényleges mérésekből nyert pontok és kisebb körökkel azok, melyek számítás utján nyerettek a végből, hogy a középsebességi vonal megszerkeszthető legyen. Az ilyen pontokat azért kellett az ábra első részében beiktatni, mert a középsebességek vonala irányváltozást mutat ott, a hol a víz a mederből kilép és a hullámtereket kezdi elborítani. A számítás menete az volt, hogy a már meg­levő tömegvonalból levétetett a közbe iktatandó pont 0 fölötti magasságának megfelelő másodperczenkinti víz­tömeg és ez elosztatott az ugyanezen vízmagasságnak megfelelő szelvényterülettel; a szelvényterületek számí­tására pedig kiinduló pontul a magasság tekintetében hozzá legközelebb álló lényleges méréskor talált szelvény- területet vettük. A tömegvonal szerkesztésénél figyelembe vettük, hogy a vízszin a mérés ideje alatt milyen és mily mér­tékű magassági változáson ment keresztül. — Tudván ugyanis azt, hogy áradó víznél több, apadónál pedig ke­vesebb víz folyik le, mint ugyanolyan magasságú kul­mináló vízszinnél, a tömegvonalat a tényleg talált ponttól jobbra vezettük, midőn a mérés apadó víznél történt, és balra, midőn áradó víznél végeztetett a sebességmérés, mindkét esetben a mennyire lehetséges volt, az áradás vagy apadás mérve szolgált irányadóul a tömegvonal és a tényleg talált pont közötti távolság meghatározásánál. A méréskor észlelt vízszinváltozás az illető pont mellett olyformán van feltüntetve, hogy áradásban levő víznél jobbra + , apadásban levőnél pedig balra — előjellel van beírva a milliméterekben kifejezett változás nagysága. További tanulmányunk tárgyát — vagyis az eddigiek­nek természetes folytatását — képezik a Tisza vízlefolyási viszonyainak felderítése tárgyában: a) számbelileg megállapítani azt a korrekcziót, mely­nek alávetendő a másodperczenkinti víztömeg és a se­besség akkor, ha a mérés (mint az rendesen előfordul) nem kulmináló, hanem áradó vagy apadó víznél történt, h) A mi szükségleteinknek megfelelőleg kipuhatolni azt az összefüggést, mely a víz felszínén, vagy esetleg a függélynek más pontjában megmérendő sebesség és a középsebesség között fennáll. ej Megbírálni a használatban levő különféle sebességi kéydetekben előforduló koefficzienseket, illetőleg meghatá­rozni e koeffi.czienseknek azon számbeli értékeit, melyek a Tiszánál leginkább alkalmazhatók. Bármennyire óhajtandó volna, hogy a felsorolt kér­déseket is minél előbb megvilágíthassuk: nem felelhe­tünk meg ez óhajnak addig, míg a Tiszán ismét oly magas nagy vizet nem kapunk, mely legalább megközelíti az eddigi legmagasabb vizeket, mert csak azoknak köz­vetlen megmérésével állapíthatjuk meg kellő biztossággal a legmagasabb vizek alkalmával lefolyó víztömegeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom