Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
Emlékirat* az árvíz elleni védekezés módjainak tárgyában, a sziléziai hegyi folyók különös figyelembe vételével. Újabb időben az árvizek alkalmából, az azok ellenében való ezélszerübb védekezés iránt, számos javaslat tétetett. Ezek czélja lényegileg: vagy az árviz tömegének csökkentése gyüjtőmeden- czék, keresztgátak, vízszintes szivárgó árkok, erdők ápolásával, — a lecsapoló műveletek korlátozása által stb. — vagy pedig azzal, hogy a begátolt területre való bocsátással, a viz részben elvonas- sék az eddigi árvizmedertől, stb. Első pillanatra ilynemű javaslatok igen elfogadhatóknak látszanak, és nagyon alkalmasak arra, hogy az árvizek által sújtott völgyek és lapályok lakóiban teljesen téves fogalmakat keltsenek. A közelmúltban is a sziléziai hegyi folyók, nevezetesen a Queis és Zacken mult évi augusztus és szeptember hónapokban nagyobb károkat okozó árvizeikkel élénk eszmecserére adtak alkalmat. Noha előrelátható volt, hogy ezen javaslatok általános kivitelre nem alkalmasak, és csak igen ritkán, különösen előnyös helyi viszonyok között, nyerhetnek gyakorlati alkalmazást, mindazonáltal a sziléziai hegyi folyóknál gondos tanulmány tárgyává tétettek. Ezáltal azonban csupán egy újabb bizonyíték nyeretett azon nézet igazolására, hogy a bajnak rendszerint nem az ajánlott módon, hanem csak a vízfolyásoknak szabályozása által lehet sikeresen elejét venni. Az ily szabályozás czélja a vizet lehetőleg, bármikor kárta- lanul levezetni; nevezetesen az árviz rendszeres lefolyását biztosítani, tehát az árviz által okozott károkat kisebbíteni, továbbá, amennyire az lehetséges, a vízhasználat javítására törekedni. Ily értelemben vett előmunkálatok legelőször a Zacken és Queisnál vétettek foganatba. A kővetkezőkben legelőbb a fennti javaslatok tárgyaltatnak, azután ama szempontok, melyek szerint a nem hajózható, főleg pedig a hegyi folyók szabályozandók. Ezzel kapcsolatban elmondatnak ama tanulmányok eredményei, melyek a múlt évi árvízi katasztrófákat előidéző sziléziai folyókon tétettek;' végül pedig röviden fontolóra vétetik azon kérdés, vájjon megfeleltek-e az árviz elleni védekezésről szóló törvények azon követelménynek, hogy nem hajózható folyóinkon jobb állapotokat hozhassunk létre és állandóan tarthassunk fenn. * Poroszország földmivelési, államjószágok és erdészet ministere: Dr. Freiherr Lucius v. Ballhausen, Berlinben, 1889. február hó 16-án nyújtotta be a képviselőházhoz ez emlékiratot, melynek műszaki részét, reánk nézve is tanulságos voltánál fogva, ezennel közöljük. I. Mesterséges vizfogó medenczék a folyók felső szakaszain. Más államokban is azon eredményre jutottak már, hogy a viz felfogása a felső-, forrás-területen, vizfogó medenczékkel csak kivételes esetekben lehetséges és ajánlatos. Különösen Franczia- országban tettek e tekintetben beható kutatásokat a Lohe áradásai által 1856-ban okozott pusztítások következtében. Itt azon meggyőződésre jutottak, hogy a czél tetemes költség árán sem érhető el biztosan; ennek következtében a számos, völgyzárógát építése által mesterségesen létesítendő gyüjtömedenczék költséges tervének kivitelével felhagytak. Továbbá a Pyrenéekben és Cevennekben franczia mérnökök által eszközölt kutatások is azon eredményre vezettek, hogy a völgyzáró gátak építése a legnagyobb akadályokba ütközik, s hogy azok bizonyos körülmények között inkább károsan, mint előnyösen hathatnak, és végül hogy nagyobb folyók áradásai ily módon sem meg nem akadályozhatok, sem pedig nagyobb mértékben nem enyhithetők. A württembergi kir. kormány 1883-ban közölte azon tanulmányokat, melyeket a Neckarba, Tübingen mellett, szakadó Stein- lach folyó területén, oly czélból tétetett, hogy a vízgyűjtő medenczék egész sorozatának segélyével az árvízkároknak elejét vegye, és egyidejűleg kiegyenlítse a vízlefolyás szabálytalanságait. Az eredmény lehetőleg kedvezőtlen volt; noha a vidék topográfiái helyzeténél fogva kellő számú medenczék voltak építhetők, de a költségek korántsem állottak arányban a várható előnynyel. Gyüjtőmedenczéket az árvízveszélyek megakadályozása czél- jából, a mennyire ismereteink terjednek, eddig tényleg nem létesítettek. A nyilvános lapokban többször említett St. Etienne melletti műépitmény czélja első sorban a városnak vízzel való ellátása; azonban a város árviz elleni védelme czéljából a zárógátat magasabbra építették, mint a hogy a fenti czél kívánta volna. A viz ott bizonyos magasságig használat czéljából gyüjtetik, mig mind a két gyűjtő felső része az árvizek befogadására szolgál, és miután ezek megtöltötték, csakhamar kiürittetik. Hogy a gyüjtömedenczék a vízhasználat és az árviz elleni védelem czéljainak együttesen megfeleljenek,, mindenesetre igen
