Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)

Tartalom

A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE. 63 ezen áramnak — az óra finom belső szerkezetét megkímélendő — szintén igen gyengének kell lenni, — hanem itt is először egy jel­fogót indít meg közvetetlenül az óra és az ezen jelfogó által köz­vetített erősebb áram megy át az írógépnek megfelelő delején, körülfutva azonban egyszersmind a most megmagyarázandó for­gás-számláló készüléket is. 4. A forgás számláló. Ha villamdelej hatáskörében álló emeltyű egyik végét úgy rendezzük be, hogy az lefelé húzatva ferde fogakkal biró fogaskerékre üssön (1. VII. tábla, 3-ik ábra), akkor ezen kerék minden egyes villamos jel megérkezése után egy-egy foggal to­vább fog fordulni és mutatóval felszerelve, ebben oly készüléket nyerünk, mely bizonyos egymásután bekövetkező egyforma moz­zanatok megszámlálására alkalmas. Ilyen készülék forgásszám­lálónak neveztetik és rendesen arra használjuk, hogy a szárny áramkörébe becsatolva, annak forgását utánozza, illetőleg meg­olvassa. Nálunk az uszóhidon más szerepet játszik a forgásszámláló, a hol ugyanis nincs szükség arra, hogy a szárny forgásait meg­számlálja, mert ezt a munkát az írógép tűje végzi maradandó jegyekkel; azon esetben pedig, ha az egyes forgásokat mutató jegyek száma oly nagy, hogy azoknak leolvasása sok időbe ke­rülne, akkor beiktathatjuk még a 100 szárnyforgásnak megfe­lelő kerék érintkezőjét is és megkapjuk az egyes forgási jegyek sorában még a 100 forgásnak megfelelő hosszabb vonalakat is. Nem ugv áll azonban a dolog az óra által szolgáltatott jegyekre nézve. Az óra, mint láttuk, minden fél másodperczben indit egy folyamot, azaz jegyez egy kis vonalat a papír szalagra, mely vo- nalkáknak a száma egy napi észlelés után oly nagy mennyiségre szaporodik, hogy azok leolvasása — kivált ha a szalaghajtó mo­tor gyenge működése következtében a Va másodpercz jelek aprók, rendkívül fárasztó és időrabló művelet. Ennek elkerülése végett iktattuk be az óra által zárt áram­körbe a leirt forgásszámlálót, hogy a félmásodperczeknek meg­felelő jegyeket megszámlálja, illetőleg hogy ennek mutatója az óra másodpercz mutatójának járását pontosan kövesse. A forgás­számláló készülék számlapjára helyeztünk azután egy uj ezüst­ből készült rugót, R, melyet a mutató minden körülfordulásá- nál — tehát minden 100 félmásodpercz után — megérint. Ezen rugóval már most egyrészt és a mutatóval férni összeköttetésben álló műszer adatlemezével másrészt, össze van kötve egy külön telep két sarka és az áramkör ki van egészítve az írógép 3-ik villamdelejének sodronytekercsével. — Ezzel az lett elérve, hogy az óra által előidézett 1,ч másodperczes jegyek alatt minden 50 másodpercznek megfelelő helyen a szalagon egy-egy újabb vonal keletkezik. 5. Az áramkulcs. Ha az egymáshoz tartozó érintkezőket, villamos elemeket és villamdelejeket magában foglaló áramkörök mindig zárva volná­nak, azaz ha a sodronyvezeték soha és sehol meg nem szakittat- nék, csak az érintkezőknél, akkor az írógép tüjei folytonos mű­ködésben volnának, a motor a papírszalagot folytonosan hajtaná, a szárnyforgások és az idő jegyei mindig felíratnának, még akkor is, ha tényleges észlelés nem történnék, a mi természetesen fölös­leges gépkoptatással, az érintkező elélenyülésével, anyagpazar­lással és a mi fődolog a battériának idő előtti és ok nélküli kime­rülésével járna. Ennek elkerülése végett szükséges minden észle­lés után az áramköröket megszakítani, vagyis az egyes vezető sodronyokat egy helyen szétoldani. — A vezeték szétbontása leg­egyszerűbben egy fémből készült emeltyű segélyével történik, mely a sodronyvezeték közé beiktattatván, a vezeték egy részét képezi. Ezen emeltyűnek egyszerű elforditása által lehetővé téte­tik, hogy az áramkör rögtön megszakittassék, illetőleg egy pilla­nat alatt ismét helyreállittassék. Négy (a kronograf négy delejének megfelelő) ilyen emeltyűt (1. IX. tábla, 3-ik ábra), egy közös alapdeszkára helyezve, és sza­bad végeit egy kaucsukpálczával összefoglalva, képezi a felsze­relésünkhöz tartozó főáramkulcsot, melynek mindegyik karja más-más áramkörbe van iktatva, — mintáz а VII. tábla l-ső ábráján levő kapcsolási tervből látszik. Ezen kulcsnak jobbra való fordítása tehát valamennyi áramkört egyidejűleg helyre állítja, balra történő fordítása pe­dig megszakítja. 6. Az árammutató (Galvanometer). Általánosan ismert dolog az, hogy villamos üzemre beren­dezett készülékeknél minden lépten nyomon merülnek fel olyan akadályok és zavarok, melyeknek felkutatása az okoknak külön- félesége és a mozgató erő rendkívül kicsinysége miatt nem épen legkönnyebb dolog szokott lenni. Az első kérdés a zavar okának kipuhatolása czéljából az, hogy a mozgás előidézésére megkiván- tató erő megvan-e ? A villamos erő jelenléte nyilatkozik ugyan egyes feltűnőbb jelenségek által, mint pl. szikra, vagy az emberi testre gyakorolt erősebb fiziológiai hatások által, de ez csak olyan erős folyamoknál történik meg, amilyenekre nálunk — műsze­reink finomsága miatt — gondolni sem lehet. Kevésbé erős ára­mok felismerésére fel szokott használtatni a villamos áramnak delejező hatása, vagyis itt helyesebben mondva azon tulajdon­sága, mely szerint egy villamos áram által körülfutott sodrony­tekercs egy szabadon függő delejtüre ugyanazt a hatást teszi, mint egy természetes, vagy mesterséges delej. Ezen delejező ha­tásának precis módon való érvényesithetésére szolgál a IX. tábla 4-ik ábrájában feltüntetett árammutató, melynek főalkatrésze egy kis fakeretre tekert igen hosszú és igen vékony —- selyemmel körül font — rézsodrony és ezen keret belsejében igen finom csapokon forogható kis delej tű; ez utóbbinak tengelyével egy hosszabb mutató van összekötve, mely a keret fölött elhelyezett számlap beosztására mutat. — A tekercsnek két sodronyvége a с, c cs avarok alá van szorítva és ide köttetnek a megvizsgálandó telep sarkaiból kiinduló sodronyvégek is. A vizsgálat előtt — vagyis mielőtt a telepből kiinduló sodronyvéget bekötnők, addig kell az árammutatót jobbra, vagy balra fordítani, mig a mutató a beosztás 0 pontjára nem áll, mert csak ekkor áll be a delej tű is, a sodronytekercs is az észleléshez megkivántató legczélszerübb helyzetbe, a delejes déllőbe. A battéria sodronyának most történendő bekapcsolása után, ha van villamos erő a telepben, a mutató azonnal ki fog térni eredeti helyzetéből és evvel oly szöget fog képezni, melynek háromszögtani érintője arányos a folyam erősségével. (A szög­eltérés 90°-ot tehát soha sem érhet el.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom