Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)

Tartalom

A TISZÁN ÉS MELLÉKFOLYÓIN VÉGHEZVITT SEBESSÉG-MÉRÉSEKNÉL KÖVETETT ELJÁRÁS RÉSZLETES ISMERTETÉSE.

55

h) A szelvény előkészítése és a hozzávaló eszközök.

Ideális keresztszelvényünk, melyben (az egész eljárást bemutatandó) a mérést keresztülvive képzeljük, legyen a X-ik táblán ábrázolva. Az egész szelvény VO,-től VO+-ig 550 m. széles. Ebből VOj-töl VOa-ig legyen 100 m. széles hullámtér, mint egy természetes magaslat oldala, VOj-től V03-ig a tulajdonképeni hajózási meder 180 m. szélességben és V08-tól V04-ig 270 m. széles — és ritka fűzfákkal borított lapályos hullámtér, szegélyezve egy árvédelmi töltés által.

Ha fel kell tételeznünk, hogy a mérési szakaszban a hajózás oly élénk, hogy részére egy megfelelő szélességű ut mindig nyitva tartandó, akkor ezen szelvénynek vizalatti részét két darabban kell felvenni.

A meder közepe táján ugyanis szilárdan lehorgonyozva felállítunk egy arra alkalmas hajót, melyből a szelvénykötél előbb az egyik parthoz kihuzatik és a mérés ezen részének befejezte után a kötél átfeszittetik a másik partig; magától értetődik, hogy a hajónak helyzete mindkét állapotban a partról háromszögtani- lag pontosan meghatározandó.

végéből, mert az ilyen csomó nem csak hogy a kötél gyors elpusztulását vonja maga után, hanem a viz fenekén elült faágokban vagy az iszapban gyakran beleakad és ilyenkor, ha a kötél nem is szakad el, mégis fölösleges akadályt képez. Ezen gyűrű ráerősitése végett a kötél vége a gyűrű csatornájában egyszer körül hajlittatik azntán az mintegy 10cm.-nyi hosszban fel- bontatik és az egyes szerek kétszer-háromszor felváltva keresztül huzatnak a kötélnek ép szerein. (1. II. t. 4. ábra.)

Az igy beosztott sodronykötelet egy, a Il-ik tábla 1 -ső ábrájában feltüntetett, a dereglyére helyezett 65 cm. hosszú, 20 cm. átmérőjű fahengerre (dobra) rácsavarjuk, mely henger mindkét alapjára egy-egy 5 cm.-re kiálló vastárcsa és köröskörül az alkotó irányában futó vaspántok vannak reá erősítve, a közepén pedig egy 3 cm. erős négyszög metszetű vasrúd megy keresztül, melynek egyik végére forgattyu tolható. Ezen kötéldob részére, a fentebb már említett hajón (dereglyén), megfelelő csapágyak létesitvék.

2. A kötéldereglye.

1. A szelvénykötél és dobja.

Bészint a szelvény vonalának fixirozásához és a szélességek megméréséhez, részint pedig a szondirozó ladik vezetéséhez egy 4'6 mm. átmérőjű—- czinkezett — vassodronykötelet használunk, mely 6 szerből (zsinegből) és minden szere 7 szál sodronyból van egy spárgabél körül sodorva. Ezen sodronykötél használat előtt pontosan beosztandó és a beosztás helyessége minden két- három hónapban egyszer megvizsgálandó.

A beosztás keresztülvitele végett az egész (rendesen 300 m. j hosszú) kötelet a szárazon két kecskeláb között, kis csigasor | segélyével, annyira kifeszitjiik, hogy az öble a földet ne érje, | vagyis hogy ugyanolyan igénybevétel alatt álljon, mint a szelvényezés alkalmával áll, midőn a vizen át van kifeszitve. Midőn a kötél igy kifeszitve nehány órán át (legczélszerübben egy éjszakán át) szabadon függött, akkor alatta a földön egy pontos hosszmérő eszközzel (aczélszalaggal) megjelöltetnek a kívánt távolságokban (nálunk 5 méterenként) a kötélbeosztási csomópontok vetületei és ezen vetületi pontokból határozandók meg függő-ón segélyével a kötél csomópontjai. A csomópontok fixirozására, ha vörösrézsodrony nincsen, czélszerü magából a kötélből fejtett | sodronyszálakat használni, mert ez rendkívüli hajékonyságánál fogva igen jól beleszorul a kötél szerei közé és nem is igen törik el a fogó alatt.

Elégséges, ha a csomó 2 cm. hosszúra készül, de ne legyen az egyszerűen a kötélre rácsavarva, mert azon esetben, ha egyik helyen a sodrony elszakad, az egész csomó nemsokára lecsavarodik és elpusztul. Czélszerünek bizonyult a csomót úgy készíteni, mint az a II. t. 3. ábrájában nagyobb mértékben ki van rajzolva. Hogy a beosztás jobban szembe tűnjék, jó, ha a csomókat minium festékkel (minium és firnisz keverékkel) bevonjuk ; ez a festék még meglehetős szorosan össze is ragasztja a csomót a kötéllel. A szelvénykötél elkészítéséhez tartozik még annak | szabad végére egy csigakerék alakú gyűrűnek ráerősitése, mely azért szükséges, hogy az áthúzásnál csomót ne kellessék kötni a

Hogy a szelvénykötél dobjának elég szilárd támasztéka legyen, s hogy ez — mint a szóban forgó ideális szelvény felvételénél szükséges — a meder közepére is el legyen helyezhető a nélkül, hogy az elszakittatástól vagy (rossz időben) a becsapkodó hullámok általi elsülyesztéstől tartani kelljen, jó nagy méretű és magas oldalakkal biró dereglyét használunk, a mely közönségesen, horgonyemelő dereglye név alatt ismeretes. Alakja, méretei és a kötéldob felvételére szolgáló berendezése a II. tábla 1 -ső és 2-ik ábrájában látható.

3. Alátámasztó ladikok.

Az alátámasztó ladik — mint a Il-ik tábla 5-ik ábrája mutatja — egy megfelelő vasgyürükön át dugott villaalaku doronggal, arra szolgál, hogy a kötél öblét a viz fölött és a szelvény irányában megtartsa.

lm ezekben adtuk a főbb eszközök ösmertetését és most a szelvény előkészítésének részletes előadására mehetünk át.

(■) A szelvény előkészítésénél követendő eljárás.

Az első dolog a kötélydereglye elhelyezése és szilárd lehor- gonyzása. E végből 4 ember a szelvény fölött mintegy 120—150 m.-rel a dereglyén beevez a mederbe a parttól oly távolságig, a melyben szemmérték szerint a dereglyének állni keilend. Itt megérkezve a dereglye szabadon eresztetik, hogy úszva lefelé haladjon, mig az u. n. horgonyvonalba nem ér. (Horgonyvonal alatt értjük a keresztszelvény fölött evvel párhuzamosan fekvő azon vonalat, melyben a kötéldereglyének, valamint az alátámasztó ladikoknak horgonyai kivettetnek, mely vonal — a horgonynak biztosabb tartása czéljából — ne legyen nagyon közel a szelvényhez, legkevesebb 3-szorosa a vízmélységnek.)

A dereglyében (usztatás közben) az előre elkészített horgony mellett egy ember vigyáz a parton (a horgonyvonalban) álló