Vízrajzi Évkönyv 3., 1888 (Budapest, 1890)
Tartalom
Csapadékmérő és árvizjelző állomások szervezése a Tisza, Temes és mellékfolyóinak vízgyűjtő területén. (Egy szabályrendelet, egy utasítás, egy kimutatás és egy térképpel.) A Tisza, Temes és mellékfolyóinak vizgyüjtő területein, részint az ezen folyók vízügyi kérdéseinek alapos tanulmányoz- hatása, részint az árvizeknek kellő időben való előrejelezhetése czéljából egy összefüggő csapadékmérö hálózat szervezése valóban szükségessé, a vízrajzi osztály e tárgyat behatóan tanulmányozta annak szemelőtt tártásával, hogy a csapadékmérő hálózat szervezésének feladata leend: a csapadékhő és hőmérsékleti viszonyok folytonos és rendes észlelése által a vízviszonyok tanulmányozására és az árvizek előrejelzésére kellő pontosságú, mgbizható és kimerítő adatokat szolgáltatni. Az e tárgyban végrehajtott tanulmány eredményei az alább következőkben foglalhatók össze. A csapadékok észlelése Magyarországon oly meteorologiai állomásokon történtek, melyek legnagyobb részt a meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi intézet, részben pedig a m. kir. erdőgondnokságok által szerveztettek, és valamenniyen a meteorologiai intézet kezelése és felügyelete alatt állanak. Ilyen állomás 234 van az egész országban, melyek részint az általános klimatológiai és csapadékeloszlási viszonyok, részint Í pedig a szerint vannak elhelyezve, a mint az önként jelentkező díjtalan észlelők erre vállalkoznak; minélfogva sem számra, sem elhelyezésre nézve az árvizjelzés, a belviz-rendezés s folyamszabályozás követelményeinek nem felelnek meg; de még általános meteorologiai tekintetből sem elégítik ki a szerényebb igényeket sem; mert mig helyenként 2—3 észlelő állomás igen közel fekszik egymáshoz, addig más területeken igen nagy távolságokban vannak egymástól; ezenkívül, miután az észlelések díjtalanul történnek, annyira hiányosak, hogy gyakran igen fontos állomásokon az észlelések hosszabb időn át szünetelnek. E szerint a meteorologiai intézet nem lehetett tekintettel az állomások felállításánál az árvizjelzés, vizszabályozás s meder- rendezési szolgálat kellékeire, a mint azt a következő tények is bizonyítják. A Tisza folyónak forrásvidókén, illetőleg a Tisza-Ujlakig terjedő részén van ugyan 22 állomás, de ezek oly aránytalanul vannak megoszolva, hogy például egy oly folyó gyűjtőterületére, mint az 1600 □ kilométer területtel biró Nagyág, csak egyetlen egy állomás esik. A Borsova, Szernye, Túr folyók területén egy állomás sincsen. A Szamos vizgyüjtő területén az állomások igen távol fe- kiisznek egymástól; igy például: a Kis-Szamos kolozsvár-deési szakaszán 2840 □ kilométerre csak egy, még pedig kedvezőtlen fekvésű állomás esik. A Nagy-Szamosnak a forrástól Bethlenig terjedő szakaszán 3936 □ kilométeren, csak egy csapadékmérő-állomás van. Az egész Szamos területét véve (Kraszna nélkül) 21,850 □ kilométerre összesen 6 állomás esik; tehát átlag 3642 □ kilométerre jut egy állomás. A Iírasznának 2012 □ kilométer területén 2, a Laborczán 1, az Ondóvá és Topolyán szintén csak 1 állomás van. A Berettyó és Ér, valamint a Fekete-Körös vízgyűjtőterületén egyetlen egy állomás sincsen. Д A Maros és mellékfolyóinak gyűjtőterületén is az állomások igen távol esnek egymástól; igy például: a Maroson Szász-Bé- genig 2546 L’ kilométerre 1, az Aranyoson 2963 □ kilométerre 2 állomás esik. A Kis-Küköllőnek 2045 U kilométernyi területén egy állomása sincsen. Az egész Maros vízrendszerét összevéve, Lippáig 26,156 □ kilométeren 16 állomás van, 1 állomásra tehát átlag 1634 □ kilométer esik. Az egész Tiszán és mellékfolyóin 153,000 □ kilométeren 96 állomás, vagyis átlag 1580 D kilométerre 1 állomás esik; holott Csehországban 295, a badeni nagyherczegségben 350, a Szajna völgyében átlag 528 □ kilométerre esik egy állomás. Általában véve pedig azt lehet mondani, hogy a külföldön torrens természetű folyóknál 550, csekély esésű folyóknál pedig 800 □ kilométerre esik egy-egy állomás. Ezekből határozotottan kitűnik, hogy a tiszavidéki csapa- dékmérő-állomások száma igen csekély, és ha azt akarjuk, hogy az észletekből a befolyásra jutó viz mennyiségére, az árvíz magasságára, tartamára stb. legalább csak megközelitőleg következtethessünk : a csapadékmérő-állomások okvetlenül szaporitan- dók; az elhelyezésnél pedig ügyelnünk kell arra, hogy minden jelentékenyebb völgy légcsapadéka kellő számú állomáson történő észlelések alapján jusson tudomásra. Mindezeket szem előtt tartva legczélszerübbnek mutatkoznék Olaszország példája után indulni, és minden jelentékenyebb völgyben legalább 5 állomáson mérni a légcsapadékot; mely állomások közül egy a völgy fenekén, egy-egy a völgy két oldalán és kettő a vízválasztó hegyek gerinczén volna felállítandó. — Ha pedig ezen elv, költségkímélésből, csak a nagyobb folyóknál
