Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
A HÁRMAS KÖRÖS GYOMAI SZAKASZÁN VÁRHATÓ ÁRVIZMAGASSÁG KIPUHATOLÁSA. 29 Tudvalevő, hogy a másodperczenkinti vizemésztéseket legbiztosabban a víz sebességének közvetlen megmérésével állapíthatjuk meg. Ezt a legbiztosabb eljárást azonban követni ez alkalommal nem lehetett. — Ha ugyanis tekintetbe vesszük, hogy a szóban levő folyóknál 4 helyen, az egyesülés szakaszán pedig 1 helyen, tehát összesen 5 helyen kellett a víztömegek vonalait megszerkeszteni, és egy tömeg vonalnak megszerkesztéséhez legalább is 4 különböző magasságú vízállás másodperczenkinti köbmennyiségét kell megállapítani, összesen tehát legalább is 20 különböző vízállásnak kellett volna a vizsebességét közvetlenül megmérni, — ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy a megmérendő vízállásoknál a kis, közép és nagy vizeknek képviselve kell lenniük, és különösen a nagyvizek a szóban levő folyók felső szakaszain majdnem egyszerre jelentkeznek és rövid ideig tartanak: könnyen belátható, hogy csak nagy személyzettel és nagy költséggel lehetett volna beszerezni a víztömegek vonalainak szerkesztéséhez ssükséges adatokat közvetlen mérések utján. De mivel a fenforgó kérdés megoldására felhasználható idő5 személyzet és költség a közvetlen mérések végrehajtását meg nem engedé: a bár kevésbbé pontos, de gyakorlatilag mégis elég biztos eredményre vezető számítási eljárást kellett alkalmazni, annál is inkább, mivel a gyomai szakaszon eddig még soha meg nem jelent, — tehát közvetetlenül meg sem mérhető, — de jövőre mégis várható árvíz maximalis magassága szintén csak számítás utján állapítható meg. Hogy azonban a másodperczenkint lefolyó víztömeg számítás utján megállapítható legyen, szükséges ismerni: a lefolyó viz keresztszelvényét, az ennek megfelelő vizszin-esését, és azt az érdességi együtthatót, mely a kiszámításnál használandó képletben — a helyi viszonyoknak megfelelően — alkalmazandó. A lefolyó viz keresztszelvényét illetőleg azt az elvet követtük, hogy csak egészen szabályos medreknél, különösen ásott csatornáknál, fejezi ki egy keresztszelvény az ott folyásban levő viz keresztszelvényének valóságos nagyságát; — természetes alaku- lásu medreknél pedig, minők a most szóban levő folyók medrei is, a meder keresztszelvénye oly változó még a normálisnak tekinthető vonalon is, hogy egyetlen egy keresztszelvényből csak úgy lehetne a vizemésztést lehető pontossággal kiszámítani, ha egyszersmind annak az egy keresztszelvénynek megfelelő vizszin- esést is pontosan meglehetne mérni; minthogy pedig ez — a fenforgó esetben — a vizszin-esésének 50—100 méternyi hosszban való eléggé pontos megmérése az esés csekélysége miatt, gyakorlatilag nem lehetséges — kénytelenek vagyunk legalább is 400—500 méter hosszúságra terjeszteni ki a vizszin-esésének megmérését; ámde ekkor a felvett hossznak átlagos esését kapjuk meg, és nem azt az esést, mely ugyan annak a hossznak határán belől felvett valamelyik keresztszelvénynél tényleg létezik. Minthogy tehát e szerint csak az átlagos esést ismerhetjük meg és vehetjük számításba, önmagától következik, hogy az átlagos eséshez szintén az átlagos keresztszelvényt kell vennünk, a mit természetes alakulásu folyóknál úgy nyerünk meg, hogyha egy normálisnak tekinthető szakaszon minél több keresztszelvényt veszünk fel, és ezeknek közepét tekintjük az illető folyamszakasz átlagos keresztszelvényének. Ezzel az eljárással mindenesetre kikerüljük azt az eshetőséget, hogy vagy igen kis, vagy igen nagy keresztszelvényt találjunk az átlagos vizszin-eséssel kombináczióba hozni, és ennek következtében a valóságosnál vagy sokkal kevesebb, vagy sokkal több víztömeget nyerjünk, mint a mennyit különben nyerhetnénk a használt képlet pontosságainak határai közt. A kiválasztott helyek és vizmérczékhez lehető közel kikerestük tehát a folyóknak ama szakaszait, melyek már külső tekintetre is normálisoknak látszottak, és e szakaszok mindegyikén egymástól 50 méter távolságban 10—10 keresztszelvényt vettünk fel, melyeknek közepei szolgálnak a kiszemelt szakaszok átlagos keresztszelvényei gyanánt. Azonkívül részint észlelésből, részint egybevetés utján megállapítottuk, ugyan-e szakaszok mindegyikénél 4—6, összesen 25 különböző vízállásnál a vizszin esését. Ismervén ezek után 25 különböző vízállásnál az átfolyó viz keresztszelvényeit és a hozzájuk tartozó vizszin eséseket, ezekből kiszámítottuk az illető vízállásoknál másodperczenkint lefolyó víztömegeket, és végül ezek segélyével megszerkesztettük mindegyik folyó részére a víztömeg vonalát. A vizemésztések kiszámításánál a Ganguillet-Kutter-féle képletet használtuk, még pedig olyképen, hogy az anyameder vizemésztését egészen külön számítottuk ki, a bal és jobb parti előtereket pedig szintén külön-külön. Csak az érdességi koefficziensre nézve kellett még megállapodni. Tudvalevő ugyanis, hogy a Ganguillet-Kutter-féle képletnél általában három érdességi koefficziens közül kell kiválasztani a helyi körülményeknek megfelelőt; e három koefficziens: 0‘025, 0*030, 0*035. Tudvalevő azonban az is, hogy a helyi körülményeket nem lehet annyira felderíteni, hogy azokhoz képest a fenti koefficziensek közül egyet biztosan lehessen kiválasztani; pedig egyiket vagy másikat alkalmazván a képletben, egymástól nagyon eltérő eredményeket nyerünk. Ha tehát belőlük lehető biztos következményeket kívánunk levonni, előbb még azt is meg kell állapítanunk, hogy a Ganguillet-Kutter-féle képletben az n érdességi koefficzienst milyennek vegyük ? E végből a folyó viz félszinének sebességét közvetlenül megmértük a Berettyóban 2 vízállásnál, — a Sebes Körösben 2-nél, a Fekete Körösben 3-nál, — a Fehér Körösben 4-nél, — és a Hármas Körösben 2 vízállásnál. Ugyanakkor megmértük a vizszinének eséseit is. — Azután a közvetlenül megmért felszíni sebességekből és a hozzátartozó keresztszelvényekből kiszámítottuk a tényleg lefolyt víztömegeket ; ezekből pedig és a vizszinesésekből meghatároztuk az n érdességi koefficzienseket. Ily módon határoztuk meg mindegyik folyónál a helyi körülményeknek megfelelő n koefficzienst, és úgy találtuk, hogy: a Berettyónál: n = 0-070 a Sebes-Körösnél: n = 0*029 a Fekete « : n = 0*035 a Fehér « : n — 0*037 a Hármas « : n = 0*028 A mi pedig az előtereket illeti, miután ott lényegesen több folyási akadályok léteznek, mint az anyamederben, egy fokkal azaz: 0*005-tel nagyobb érdességi koefficzienst használtunk, mint az anyamedernél. Ezt ajánlja Franzius «Handbuch der az anya mederben az illető helyeken.
