Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
A KÖZÉP TISZA FEJLŐDÉSE. 49 A szegedi szakaszon fogytak mindkét keresztszelvények területei a 2. és 3. szelvényeknél Csongrád és Szentes közt, továbbá a 7. és 9. szelvényeknél Csány és Külsö-Ányás közt, a 13—15. szelvények egynémelyükénél némi kis bővülés tapasztalható ugyan vagy az egyik, vagy a másik vizszin alatt, de mégis általában felvehető, hogy e szelvényeknél, vagyis az alföldi vasút hídja és a porgányi zsilip közt a szelvényterület fogyott. Végül fogyott a 0 viz alatti terület a 19—21. számú szelvények Martonos és Adorján közt, a -f- 5 m. viz alatti szelvény területe azonban ezek közül csak a 20. szelvénynél, Magyar- és Török-Kanizsa között fogyott. Itt is, mint a felsőbb két szakaszon a középmélységek fogyása nem járt együtt a területek fogyásával. Csak azokat a szelvényeket tekintve, hol a középmélységek is, a területek is együttesen megfogytak, a 9-ik szelvénynél semmi különös körülmény nem tűnik ki az eddigi adatokból, mely összefüggésben lehetne e szelvény megromlásával. A 2-ik és 3-ik szelvényeknél a területek fogyása a Kőrös beömlésével, illetve a Kőrös iszapjának lerakódásával látszik összefüggésben állui, a 13—15. szelvények megfogyása pedig a Maros beömlése által okozott duzzadás eredményének látszik lenni, a 19—21. szelvényterületek fogyása a vedres- házi átmetszés nagymérvű képződésével és a marosiszap lerakódásával látszik összefüggésben lenni, mely körülményt még súlyosabbá tette a 20-ik szelvénynél Magyar- és Török-Kanizsa közt a Tiszának két ágra szakadása. A 0 és + 5 m. vízállások alatti keresztszelvények területeinek nagyobb hosszúságokban való fogyása is, ezek szerint összefüggésben látszik lenni a mellékfolyók beömlésével és a tulszéles hullámterekkel. Ezekből pedig az tűnik ki, hogy az anyameder fejlődése általában hátramaradt a mellékfolyók beömlésénél és a tulszéles hullámtereknél; a közép tiszai szakaszra vonatkozólag pedig a szakasz elején és végén ez idő szerint még létező tulszéles hullámterekkel látszik összefüggésben lenni az a jelenség, hogy e szakaszon fejlődött ki aránylag legkevésbé a + 5 m. vízállás alatti keresztszelvények területei. Miután azonban nem lehetetlen, hogy a keresztszelvények középmélységeinek és területeinek fogyása csak véletlenül esik össze a tulszéles hullámterekkel, szükséges kutatásainkat még tovább folytatni, mielőtt e kérdésben megállapodásra jutnánk és kutassuk nevezetesen ama körülményeket, melyek közt a meder határozott fejlődést mutat, úgy a középmélységek, mint a szelvényterületek megnagyobbodásában. Tekintve а О és + 5 m. vízállások keresztszelvényeinek középmélységeit és területeit a létező adatok azt mutatják, hogy ott, a hol mind a két terület együttesen növekedett: A szóban levő három szakaszon 36 eset közül 20 esetben a Tisza mindkét oldalán töltés létezik, és a hullámtér szélessége 350—3000 méter közt váltakozik. Nyolcz esetben a Tiszának csak egyik oldalán van töltés, a hullámtér szélessége pedig 600—5000 méter közt váltakozik. Hat esetben a Tiszának egyik oldalán sincs töltés, és 1500—3850 méter közt váltakozik a hullámzás szélessége. Két esetben a Tiszának mindkét oldalán nyílt hullámtere van, melynek szélessége túlhaladja a 9000 métert. Vizsgálódásaink eme eredményei pedig azt mutatják, hogy a meder néha ott is határozottan képződött, a hol nyilt és aránylag igen széles hullámterek léteznek ; de láthatni, hogy mégis legtöbbnyire ott képződött a meder mélysége és terű- lete együttesen, a hol a Tisza vizének szétömlését mindkét oldalon töltések akadályozzák, és a hullámtér nem szélesebb 3000 méternél. Nem állíthatni tehát az eddigi adatok alapján, hogy a meder fejlődésének hátramaradása elválaszthat!anul összefügg a hullámtér tulszélességével, mert egyéb kedvező körülmények mellett a tulszéles hullámtérben is határozottan előhaladhat a meder fejlődése úgy mélység, mint terület tekintetében. Az azonban mégis kitűnik az eddigi adatokból, hogy a hullámtér tulszélessége kedvezőtlen hatással van a meder fejlődésére és egyéb okokon kívül azért is maradt a szolnoki szakaszon leg- hátrább a + 5 m. vízállás alatti szelvények bővülése, mivel e szakaszon fordul elő aránylag legnagyobb összefüggő hosszúságokban a tulszéles hullámtér (IV. rajzlap). Ezután a képződésben hátramaradt átmetszések körülményeit kutatva, és a szóban forgó három szakaszon csak azokat az átmetszéseket tekintve, melyek leghátrább maradtak képződésükben, vagyis a melyek az anyameder nagyságához viszonyítva, még csak lji részben képződtek ki, úgy találjuk, hogy 14 átmetszés közül: 3 átmetszésnél a hullámtér szélessége 700—1000 m. közt van 3 „ 1000-2000 „ „ „ 4 „ 2000—3000 „ „ „ 3 „ „ „ „ 3000 méteren felül. Ha pedig azokat az átmetszéseket tekintjük, melyek már teljesen anyamederré képződtek, úgy találjuk, hogy 28 átmetszés közül 5 átmetszésnél a hullámtér szélessége 500—1000 m. közt van 9 * „ 1000-2000 „ „ „ 9 „ „ „ „ 2000—3000 „ „ „ 5 „ „ „ „ 3000 méteren felül. Ezekből kitűnik, hogy az átmetszések képződése, vagy nem képződése nem függ a hullámterek szélességétől, mivel igen széles hullámtereken ép úgy kiképződnek, vagy nem képződnek az átmetszések, mint a szükebb hullámtereken Az átmetszések kiképződése ennélfogva más egyéb körülményektől függ, melyeknek további kutatása azonban jelen feladatunk keretén kívül esik. Noha a szolnoki szakasz fejlődésének két tekintetben konstatált hátramaradása kívánatossá teszi, hogy a tulszéles hullámterek megszüntetésével és az átmetszések fejlesztésével a közép Tisza fejlődése elősegítessék; az ily munkák létesítésének elhatározásánál és végrehajtásánál mégis igen nagy óvatossággal szükséges még ez idő szerint eljárni. A szegedi folyamszakasz fejlődése ugyanis határozottan hátrább áll a közép tiszai szakasz fejlődésénél. Mindaddig tehát, mig a szegedi szakasz fejlődésének nagyobb mérvű elő- haladása ki nem mutatható, káros eredménynyel járhatna a vele szomszédos szolnoki szakasz fejlődését nagy mérvben siettetni, mert azzal csak szaporittatnék egyrészről a szegedi szakaszba bejutó iszapmennyiség, pedig ezen szakasz saját mellékfolyóinak iszaphozományát és a saját képződéséből eredő hordalékot sem birta eddig feldolgozni, illetve tovább vezetni, másrészről a közép tiszai szakasz erőszakos fejlesztésével, illetve a tulszéles hullámterek eltöltésével aránylagosan gyor- sittatnék a Tisza nagyvizének leérkezése a szegedi szakaszra és növelné azon eshetőségeknek számát, melyekben a Tisza nagyvize összetalálkoznék a Kőrös és Maros nagyvizeivel; a i minek természetes következménye lenne, hogy Csongrádon és тшеашт
