Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
46 A KÖZÉP TISZA FEJLŐDÉSE. E szakaszon fejlődött ki legkedvezőtlenebbül a + 5 m. vízállás alatti keresztszelvények területe (e pont), valamint a 0 és + 5 m. vízállások alatti keresztszelvényekből elmosott földtömegek mennyisége e szakaszon látszik legkevesebbnek (/, g pont), úgyszintén az átmetszések e szakaszon képződtek ki legkevésbé (i pont). A szegedi szakasz állapota legkedvezőbb a veszélyes jég- dugulások tekintetében (n pont). — Továbbá e szakaszon középszerű fejlődést mutat a meder legmélyebb pontjainak mélysége (a pont), a + 5 m. vízállás alatti keresztszelvények területe (e pont), a 0 és -j- 5 m. vízállások alatti kereszt- szelvényekből elhordott földtömeg mennyisége (/, g pont), úgyszintén közbül áll az átmetszések képződését (i pont), az éles kanyarok számát és hosszát (k pont) tekintve. — E szakaszon fejlődött ki legkedvezőtlenebbül a 0 és -f- 5 m. vízállások alatti keresztszelvények középmélysége (b, c pont), a 0 viz alatti keresztszelvények területe (d pont), szintén e. szakasz állapota a legkedvezőtlenebb: a nagyvizek lefolyásának magasságai Qi pont), a veszélyes partszakadások (l pont) és a zátony- s szigetképződések tekintetében (m pont). 15. §. A tokaji, szolnoki és szegedi folyamszakaszok közül melyik fejlődött ki legkedvezőbben? és melyiknek fejlődése maradt el leginkább ? Az előbbi czikkben röviden el van sorolva a vizsgálat alá vett három szakasz fejlődésének tényleges állapota, hogy azonban ezekből megállapíthassuk, melyik szakasz fejlődött ki legkedvezőbben ? előbb azt kell megállapítani, hogy a folyam kedvező fejlődését miből lehet megítélni? E tekintetben általában felvehető, hogy valamely folyamszakasz annál kedvezőbben fejlődött, minél nagyobb a kereszt- szelvények középmélységeinek és területeinek növekedése, valamint ezekkel kapcsolatban minél nagyobb az elmosott földtömeg mennyisége, továbbá minél inkább kifejlődtek az átmetszések és minél egyenletesebb és alacsonyabb magasságokban történik a nagyvizek lefolyása; ezenkívül minél kevesebb és rövidebb éles kanyar, minél kevesebb zátony és sziget fordul elő a szakaszon. A keresztszelvények középmélységének növekedései t. i. azt mutatják, hogy a meder mélyebben beágyazta magát a talajba, a keresztszelvények területének növekedései pedig azt mutatják, hogy a fenék lemélyedését nem ellensúlyozta a szelvényterület oldalainak felrakódása, vagyis hogy a fenék lemélyedése egyszersmind a szelvényterület kibővülésével járt, minek következtében a nagy vizek lefolyása jelenleg már bővebb keresztszelvényekben történhet mint a szabályozás előtt, és ha a vizszinének esése nem rosszabbult meg, a nagyvizek lefolyása kedvezőbb lett. Azt pedig, hogy a vizszinének esése nem romlott-e meg ? a lefolyó vizek magasságai tüntetik ki, a mely, ha szintén javulást mutat, és egyszersmind az is kimutatható, hogy az illető szakaszban legkisebb számú zátony- és szigetképződések léteznek és legkevesebb éles kanyar fordul elő, mindenesetre kimondható, hogy annak a szakasznak a fejlődése és állapota a legkedvezőbb, mely mindezen 10 különböző szempontból tekintve legkedvezőbb arányt mutat és annál kedvezőbb, minél többnek felel meg ezek közül. Ily szempontból tekintve a szóban levő 3 szakaszt az tűnik ki, hogy az elsorolt követelmények közül: A tokaji szakasz fejlődése 7 követelménynek leginkább megfelelt, 2 követelménynek középszerűig, és 1 követelménynek legkevésbé. A szolnoki szakasz fejlődése 3 követelménynek felelt meg a három szakasz közül leginkább, 3 követelménynek középszerűig és 4-nek legkevésbé. A szegedi szakasz fejlődése egy követelmény tekintetéből sem mutatkozik legkedvezőbbnek, ellenben 5 körülmény tekintetéből középszerűig, és 5 körülmény tekintetéből legkevésbé fejlődött. A felállított 10 követelmény tekintetéből tehát a legfelső, a tokaji szakasz fejlődése mondható legkedvezőbbnek, és a legalsó, szegedi szakaszé legkedvezőtlenebbnek, a szolnoki, vagyis a közép tiszai szakasz fejlődése pedig középhelyet foglal el a két szomszédos szakasz fejlődésének előhaladása között. Minthogy azonban a kedvező fejlődés ismertető mértékéül felállított követelmények egymásközt nem teljesen egyenértékűek, és különböző nyomatékuknak egymáshozi viszonya számokban ki nem fejezhető; minthogy továbbá a meder kedvező fejlődésének mégis csak legbiztosabb jele a természetes talajba beágyazott anyamedernek 0 és + 5 m. viz alatti szelvényében mutatkozó mélyedés és bővülés, kapcsolatban a nagyvizek lefolyásának egyenletes s alacsonyabb magasságaival és az átmetszések képződéseivel, biztosabb eredmény nyerése végett tekintsük a szóban levő 3 szakasz fejlődését csakis ebből a 6 követelmény szempontjából. Ez esetben: A tokaji szakasz fejlődése 4 követelmény tekintetéből legkedvezőbbnek mondható, 2 követelmény tekintetéből középszerűnek, és egy körülmény tekintetéből sem a legkedvezőtlenebb. A szolnoki szakasz fejlődése 2 követelmény tekintetéből legkedvezőbb, 2 tekintetből középszerű és 2 tekintetből legkedvezőtlenebb. A szegedi szakasz fejlődése pedig egy követelmény tekintetéből sem mondható legkedvezőbbnek, 2 tekintetből középszerű és 4 tekintetből legkedvezőtlenebb. Tehát a legnagyobb nyomatékkai biró követelmények tekintetéből is a tokaji szakasz fejlődése mondható legkedvezőbbnek, a szegedi szakaszé legkedvezőtlenebbnek, a szolnoki vagyis közép tiszai szakasz fejlődése pedig a másik kettőhöz arányitva középszerűnek. 16. §. A közép Tisza állapota megromlott-e 1881. év óta? és általában véve elfajuló állapotban van-e? Az előbbi czikkben ki van már mutatva, hogy a közép tiszai szakasz fejlődése a vele szomszédos két szakasz fejlődéséhez képest középszerűnek mondható, azaz, hogy fejlődése a szabályozás megkezdése óta általában véve előbbre haladt, mint a szegedi szakaszé, de hátrább maradt a tokaji szakasz fejlődésénél.
