Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
IG A VIZEAJZI osztálynak jelentése 1886-ik évi működéséről. Kivételt e tekintetben egyedül Szolnok város képez, hol most is körülbelül azokat a magasságokat érik el lefolyásuk közben a legnagyobb vizek mint régente. Legrosszabb helyzetbejutott e tekintetben Szeged vidéke; de itt is az 1881. év óta végrehajtott mederszabályozási munkáknak kedvező hatása már határozottan kimutatható, sőt remélhető, hogy az átmetszések további fejlesztésével és a meder további mélyedésével és bővülésével — bár sok idő múlva — végre el lesz érve az az állapot, melyben a nagyvizek általában véve ismét a szabályozás előtti 0 viz feletti magasságokban fognak lefolyni. e) A Kőrösöknél utóbbi években végrehajtott nagymérvű mederszabályozási munkáknak már is érezhető az a kedvező eredménye, hogy a Kőrösök nagyvizei hamarább érkeznek a Tiszába, és többnyire megelőzik a Tisza nagyvizeinek leér- keztét, mely eredmény a Szeged vidéki vízállások magasságaira csakis kedvező hatással lehet. /) Teljesen helyesnek és jó eredményűnek bizonyult be ennélfogva az utóbbi években követett ama törekvés, hogy a szegedi folyamszakasz fejlődése a lehetőségig elősegittessék, egyszersmind az ugyané szakaszon beöndő oldalfolyók nagyvizeinek lefolyása a lehetőségig meggyorsittassék. VI. A Balaton vizszinének kezelésénél tekintetbe veendő körülmények és adatok tanulmányoA Balaton vizszinének mikénti kezelése tárgyában Budapesten 1886. évi május hó 29-én felvett jegyzőkönyv szerint az illető érdekeltek kívánságai a következők : a) A Balaton szab. társulat érdekeivel, a déli vasút- társulat kottái szerint vett, ÍOO'OI m.-nyi tengerszinfeletti magasságú közép vízállás egyezik meg a Balatonban. E társulat továbbá azt kívánja, hogy míg a Balaton vizszine el nem éri a 100 00 métert, addig a Sióba 0'63 méter mélységű vízfolyás eresztessék, azontúl pedig nagyobb. b) A sióberki társulat a Sióban 50 cm. mélységű vízfolyást is elfogad, de júliusban és augusztusban, ha csak rövidebb időtartamra is, a hajózás érdekében 1 m. mélységű vízfolyást okvetlenül szükségesnek tart. c) A Kapos-csatorna társulat a Sió zsilip jelen kezelésével meg van elégedve. d) A Nádor-csatorna társulat a Sióba csak akkor és oly mértékű víztömeg bebocsátását tartja megengedhetőnek, midőn s a mely mértékű víztömeg a csatornában megfér. Kívánja továbbá, hogy a Sió és Kapos csatornák összefolyásainál egy vizmércze állíttassák fel. é) A Zala és kiskomáromi vizszábályozási társulatnak nincs kifogása az ellen, ha a Sió-zsilip eddigi kezelése a Balaton vizszinének 100'31 m. állásán alól bármikép módosittatik. f) A Balaton halászati szövetkezet szükségesnek tartja, hogy április elejétől május végéig a Balaton vizszine ne apasz- tassék. g) A déli vasut-társaság a Balaton vizszinének maximumát 100*56 méterben kéri megállapittatui. h) Kvassay Jenő osztálytanácsos az új zsilip küszöb lejebb szállítását javasolja és egy nyári, meg egy téli vizszinmaximum megállapítását ajánlja. A különböző érdekeltek tehát úgy lesznek a Balaton vizszinének, illetve a Sió-zsilipnek kezelésével kielégítve, hogy ha: 1. A Balaton legkisebb vízállása. . . . 99'61 méter közép vízállása .........................................................100'00 „ magas „ 100'31 „ rendkívüli esetben..................................................100'56 „ tengerszinfeletti magasságban tartatik. 2. A Sió-csatornába rendesen 0'63 méter, júliusban és augusztusban pedig 1 m. mélységű víz eresztetik. 3. Április elejétől május végéig a Balaton vizszine nem apasztatik. 4. Külön téli és külön nyári vizszin állapittatik meg. 5. A Sió és Kapos csatornák összefolyásánál egy vizmércze felállittatik; és 6. a Sió-zsilip küszöbe lejebb szállittatik. Mindeme kívánságok lehető kielégithetése czéljából különös tanulmány alá kellett venni a Balaton vizszinének változásait, a melyről 1868—1885-ik évekből bírunk feljegyzéseket. Mielőtt azonban ebbe bocsátkoznánk, felelnünk kell arra a kérdésre, hogy mennyiben alapos a balatonszabályozási ministeri biztos urnák az a véleménye, melyet a balatoni vízállások és légcsapadékok grafikonjainak összehasonlításából vélt következtetni, hogy t. i.: „inig a legnagyobb tavaszi csapadék sem okoz látszólag emelkedést a Balaton vizszinén, addig világosan látható annak 8—10 hónap múlva leendő emelkedése“ ; melynek egyszerű magyarázatát képezi (a ministeri biztos nézete szerint), „hogy a Balatonnak igen nagyterjedelmü a gyűjtő medenczéje, melyen keresztül a behatolt viz 8—10 hónap alatt, a csapadék minő esése szerint, jut a Balaton felszínére. Még feltűnőbb, hogy mig a márcziustól augusztusig esett csapadékok 8—10 hónap után jelentkeznek a Balaton vizszinén, addig az augusztustól januárig eső csapadékok, mi- némüség szerint 1-től 2 hónapig“. Ezekből következteti azután a ministeri biztos, hogy miután a légcsapadékok nagyságából 8—10 hónappal előbb meg lehet tudni a Balaton vizszinének várható emelkedését, megelőzőleg kellene a Balaton vizét leereszteni. A ministeri biztos ur véleménye azonban saját grafikonjai szerint sem látszik a valóságnak megfelelni, sőt azokból is kimutatható, hogy a márcziustól augusztusig leeső csapadék nem 8—10 hónap múlva jelentkezik a Balaton felszínén, hanem vagy még ugyanazon hónapban, vagy a következőben. E kérdés bővebb tanulmányozása, különösen annak megfejtése czéljából, hogy a Balaton vízgyűjtő területére eső légcsapadék mikor érkezik és észlelhető a Balatonban ? kikerestetett az az összefüggés, melyben a Balatonra és vízgyűjtő területére 1868—1885. években leesett csapadék áll a Balaton táplálékával, illetve vizszinváltozásaival.
