Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
14 A VÍZRAJZI osztálynak jelentése 1886-ik évi működéséről. szakasz fejlődése pedig, a másik kettőhöz arányitva, középszerűnek. 13 .A közép Tisza állapota megromlott-e 1881. év óta? és általában elfajuló állapotban van-e? Az előbbi pontban ki van már mutatva, hogy a közép tiszai szakasz fejlődése, a vele szomszédos két szakasz fejlődéséhez képest, középszerűnek mondható, azaz hogy fejlődése a szabályozás megkezdése óta, általában véve előbbre haladt, mint a szegedi szakaszé, de hátrább maradt a tokaji szakasz fejlődésénél. Ezzel azonban csak az a fejlődési arány van megállapítva, a melyben a közép tiszai szakasz a szomszédos szakaszokkal szemben áll; és még ebből nem következik okvetet- lenül, hogy 1881 óta a közép tiszai szakasz nem romlott meg és nincs aggasztóan elfajuló állapotban. Ez a kérdés tehát még további fejtegetést kívánt, melyet megejtvén, kiderült, hogy a közép tiszai szakasz kezdetén, közepén és végén, azaz Tisza-Füred, Szolnok és Csongrádnál a nagyvizek általában véve kisebb magasságokban folytak le 1881. év után, mint előtte. Kivételt e tekintetben csak a 6—7 méter közti nagyvizek képeznek, melyek Tisza-Fürednél és Szolnoknál a magasság 25/10oo'e(i vészével, azaz mintegy 15—17 centiméterrel magasabbra emelkedtek 1881 után, mint előtte; de ennek okai nem az anyameder elfajulásában, hanem a hullámtereken keresendők. Minthogy pedig a vízállások magasságaiban mintegy láthatóvá és megmérhetővé válik mindazon változásoknak hatása, melyek a folyam medrében véghez mentek: a vízállások magasságaiban általában mutatkozó javulás határozottan arra mutat, hogy a közép tiszai szakasz fejlődése a legutóbbi évékben kedvező irányban haladt elő. Ezen kívül tekintetbe vevén, hogy a közép tiszai szakaszon fejlődött ki, a szabályozás előtti állapothoz képest és a szóban forgó három szakasz között, legkedvezőbben a meder legnagyobb mélysége, a -j- 5 m. vízállás alatti kereszt- szelvények középmélysége és a 0 viz alatti keresztszelvények területe. Tekintetbe vévén továbbá hogy noha a közép tiszai szakaszon csak középszerű fejlődést mutat: a 0 vízállás alatti keresztszelvények középmélysége és a nagyvizek lefolyásának magassága; de e szakasz fejlődése csak a másik két szakasz fejlődéséhez arányitva mondható középszerűnek, mert különben egymagát tekintve, tetemes fejlődést mutat; ugyanis a 0 viz alatti keresztszelvények középmélysége a szakasz egész hosszának 59’90/0-ában, azaz 3/5-öd részében növekedett, a nagyvizek lefolyásának magasságai pedig általában alacsonyabbak lettek az utóbbi időkben. Tekintetbe vevén végül, hogy noha a közép tiszai szakaszfejlődése a + 5 m. vízállás alatti keresztszelvények területének s ezzel kapcsolatban a 0 és +5 méter viz alatti keresztszelvényekből elmosott földtömegek mennyiségének, valamint az átmetszések kiképződésének tekintetében hátrább maradt a szomszédos szakaszok fejlődésénél; de azért e szakaszban is nagymérvű fejlődés mutatkozik; nevezetesen a + 5 m. vízállás alatti keresztszelvények területe e szakasz egész hosszának 74°/0-ában, vagyis körülbelül 3/4-ed részében megbővült, továbbá a 0 viz alatti keresztszelvényekből kilométerenként egyre-másra mintegy 62,600 köbméternyi földtömeg, a + 5 m. vízállás alatti szelvényekből pedig kilométerenként mintegy 69,800 köbméternyi földtömeg mutatkozik a Tisza ereje által elmosottuak, és az e szakaszon létező összes 14 darab átmetszésből 6 darab átmetszés anya- mederré képződött. Mindezeket tekintve határozottan kimondható, hogy a közép Tisza állapota 1881. év óta nem romlott meg, és általában véve nincs elfajuló állapotban, sőt némely tekintetben e szakaszon még kedvezőbb fejlődés észlelhető, mint a másik két szomszédos szakaszon. 14. Mely okoknak és körülményeknek tulajdonítható, hogy a -f- 5 m. vízállás alatti keresztszelvények bővülése és az átmetszések képződése a közép tiszai szakaszon aránylag leghátrább maradt ? Noha a fentebbiek szerint a szolnoki, vagyis a közép tiszai szakasz nincs elfajuló állapotban; de tagadhatatlan, hogy e szakaszon a +5 in. vízállás alatti keresztszelvények bővülése és az átmetszések képződése hátrább maradt a tokaji és szegedi szakasznál, és mindenesetre kívánatos volna oda törekedni, hogy e hátramaradás jövőre megszűnjék. Midőn azonban a hátramaradás okai után kutatunk, több oly hézagokra találunk eddigi adatainkban, melyek előbb kitöltendők volnának újabb terjedelmes felvételekkel, mielőtt biztos feleletet adhatnánk a felvetett kérdésre. De ezeknek a felvételeknek majd csak akkor fog az ideje elérkezni, mikor az egész Tisza fejlődése részletes és kimerítő tanulmány alá fog vétetni; addig pedig, mig e sok időt és munkát igénylő felvételek a vízrajzi osztály által meg fognak ejtetni, meg kell elégednünk azzal a csekélyebb mérvű tájékozással is, melyet képesek a már meglevő adatok is nyújtani. Meglevő és feldolgozott adatainkból pedig az tlinik ki, hogy az anyameder fejlődése általában hátramaradt a mellékfolyók beömlésénél, és a tulszéles hullámtereknél ; a közép tiszai szakaszra vonatkozólag pedig a szakasz elején és végén ez idő szerint még létező tulszéles hullámterekkel látszik összefüggésben lenni az a jelenség, hogy e szakaszon fejlődtek ki aránylag legkevésbé a -f- 5 m. vízállás alatti keresztszelvények területei. De azért nem állítható biztosan, hogy a meder fejlődésének hátramaradása elválaszthatlanul összefügg a hullámtér tulszélességével; mert egyéb kedvező körülmények mellett a tulszéles hullámtérben is határozottan előhaladhat a meder fejlődése úgy mélység mint terület tekintetében. Az azonban mégis kitűnik az eddigi adatokból, hogy a hullámtér tulszéles- sége kedvezőtlen hatással van a meder fejlődésére és egyéb okokon kívül, azért is maradt a közép tiszai szakaszon leghátrább a + 5 m. vízállás alatti szelvények bővülése, mivel e szakaszon fordul elő aránylag legnagyobb összefüggő hosszúságokban a tulszéles hullámtér. A mi pedig az átmetszések képződését illeti, erre nézve úgy látszik, hogy a hullámterek szélességével nincs szoros összefüggésben az átmetszések képződése vagy nemképződése, hanem más egyéb körülményektől függ, melyeknek további kutatása azonban jelen feladatunk keretén kiviil esik. Noha a közép tiszai, vagyis szolnoki szakasz fejlődésének két tekintetben konstatált hátramaradása kívánatossá teszi, hogy a tulszéles hullámterek megszüntetésével és az átmetszések fejlesztésével a közép Tisza fejlődése előmozdittassék, az ily munkák létesítésének elhatározásánál és végrehajtásánál mégis igen nagy óvatossággal szükséges még ez idő szerint eljárni.
