A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 31., 1916
1. rész tartalma
A csapadékviszonyok Magyarországon az 1916. evben. (2 térképmelléklettel.) Irta: Héjas Endre meteorol. intézeti adjunktus. Az 1916. év időjárását nagymértékű változatosság jellemzi olyan értelemben, hogy hosszabb nedves és száraz, enyhe és hűvös időszakok követték egymást az év folyamán, minek folytán az év sem határozottan száraznak, sem nedvesnek, sem határozottan melegnek, sem hűvösnek nem mondható. A csapadék mennyiségét tekintve túlsúlyban vannak azok a területek, a melyeken több-, sőt helyenkint jóval több esett az átlagosnál s a csapadék gyakorisága is inkább nagyobb mint kisebb a normálisnál, mindamellett a nyár és az ősz nagyfokú szárazsága nem engedi, hogy az évet nedvesnek minősítsük. Ugyanígy vagyunk hőmérséklet dolgában. Az évi középhőmérséklet ugyan általában egy fokkal meghaladja az átlagos értéket, — a mi tetemes különbségnek mondható s évtizedek alatt csak néhányszor fordul elő, s ezúttal a tél és tavasz, majd ismét a késő ősz és a deczember abnormis enyheségének tulajdonítható — a nyár és kora ősz határozott hűvössége azonban mégsem engedi, hogy az évet a meleg évek közé sorozzuk. Ezután áttérünk az év csapadékviszonyainak részletesebb megbeszélésére. Idemellékelt első csapadéktérképünk a csapadék földrajzi eloszlását mutatja hazánk területén az 1916. évrőL Mindenekelőtt szomorúan konstatálhatjuk, hogy térképünk ezúttal hiányos; Erdély keleti felén ugyanis nem lehetett izohiétá- kat húznunk, mert a román betörés folytán a csapadékmérő állomások ezen a vidéken túlnyomóan elpusztultak, az észlelők elmenekültek s a megmaradt egy-két állomás adata nem ad kielégítő felvilágosítást a csapadék ottani eloszlásáról. Térképünk egyébként a szokott változatos képet mutatja. A sík földeken aránylag kevés, a domb- és hegyvidéken aránylag sok a csapadék. Az Alföldek is azonban elegendő csapadékot kaptak abszolút értelemben; erre vall az a körülmény, hogy 500 milliméter alatti terület csak korlátolt számban és korlátolt kiterjedésben található részben a Nagy-Alföldön s annak északi határán, részben a Maros mentén Erdélyben és síkföldeink legnagyobb részén 5—600 milliméter-, illetve 6 — 700 milliméter közt van a csapadék évi meny- nyisége, sőt Bács-Bodrog vármegye közepén s Szentes és Hódmezővásárhely között a Tisza két oldalán 7—800 milliméterig emelkedik az évi csapadék. A Dunántúli dombvidéken változatos eloszlás mellett szintén elegendő, sőt helyenkint igen bőséges csapadék hullott. Vas és Zala vármegyék egy részén az 1000 millimétert is meghaladja s a Bakonyban is 900 mm fölé emelkedik a csapadék évi mennyisége. A legnagyobb esőmennyiségek természetesen ezúttal is — a tengerpart vidékétől eltekintve, a hol Mosunje állomáson a Nagy- Kapellában 3200 mm az évi mennyiség — északkeleti és déli hegységeinkben találhatók. Az Északkeleti Kárpátok s a Keleti Kárpátok csatlakozó részét az 1000 milliméteres izohiéta övezi; a magasabb fekvésű esős hegyoldalakon az évi csapadék meghaladja az 1200 millimétert, sőt egy kisebb területen az 1400-at is. így van ez a Déli Kárpátokban is, a hol a magasabb hegyvidék szintén 1000 milliméter fölött van s a Krassó-Szörényi hegyvidék exponált részein szintén 1400 milliméter fölé emelkedik a csapadék évi mennyisége. Feljebb a Bihar hegység és a Gyalui havasok tűnnek ki csapadékbőségükkel. Itt is aránylag nagy területet övez az 1000 milliméteres izohiéta. Erdély délkeleti részének ez évi csapadékviszonyait az említett okokból nem ismerjük. Nagy csapadékokat találunk északnyugati és északi hegyvidékeinken is, a hol azonban a csapadék geográfiái eloszlása az oro- grafiai viszonyoknak megfelelően nagyon komplikált. Csapadékban igen gazdag s aránylag szegény vidékek váltakoznak itt, a szerint a mint az esőt hordozó légáramlatokkal szemben álló magasabb hegyoldalakról, avagy a hegyek esőszegény ellenkező oldaláról, avagy éppen esőárnyékban fekvő völgyekről van szó. Már az aránylag nem magas Kis-Kárpátokat is az 1000 milliméteres izohiéta övezi s magasabb helyein az 1200 mm-t is meghaladja az évi mennyiség. Ugyancsak 1000, sőt 1200 mm fölött van az évi csapadék északon a Babjagurán és az Oszusban, nemkülönben a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra érintkező vidékein. Jelentékeny a csapadék a Magas-Tátrában is, holott annak esőárnyékában, a Hernád völgyében még 600 mm-t sem ér el az évi mennyiség. A további részleteket illetőleg mellékelt évi izohiétatérké- pünkre utalva áttérünk második térképmellékletünk ismertetésére, a mely a csapadék eltérését a 20 évi (1894—1913) átlagból tünteti fel szemléltető módon a 20 évi átlag százalékaiban kifejezve. A görbevonalak az egyenlő eltérésű helyeket kötik össze; a kihúzott vonalak a normálisnál nagyobb-, a pontozott vonalak a normálisnál kisebb csapadékú területeket határolják. A görbék nagyon szeszélyesen kanyarognak, jelezve ezzel, hogy egymáshoz egészen közelfekvő vidékek csapadékmérlege is a szóban- forgó évben nagyon is eltérő magaviseletét tanúsít. Annyi azonban első tekintetre látszik, hogy a pozitív eltérésű vidékek vannak túlsúlyban, azaz az ország nagyobb részén ebben az évben is több-, egyes helyeken sokkal több esett az átlagosnál. Mindamellett a negativ eltérésű vidékek is nagy területeket foglalnak el. Több esett az átlagosnál: Nyugoti Magyarországon (különösen a határszélen, egészen -+- 30°/o-ig), egyáltalán a Dunántúl felső részén, a Kis-Alföldön (helyenkint ugyancsak -+- 30°/o-ig), Észak- nyugoti Magyarországon s az északi Felföld középső részein, a Nagy-Alföld egész tiszántúli részén (különösen Szentes vidékén egészen -f- 40°/o-ig) s folytatólag egész Északkeleti Magyarországon (Munkács és Beregszász vidékén +40°/o-ig) s végül a Déli Kárpátok krassószörényi részén. Mindenesetre nevezetes dolog éppen az Alföldek csapadékgazdagsága, a mi nálunk a ritkább esetek közé tartozik. Az ország többi részén az átlagosnál kevesebb csapadék esett. A hiány ha nem is mutat olyan szélsőséges értékeket mint a felesleg, de. azért számottevő, mert a — 20°/o-os izanomálgörbe elég II
