A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 29., 1914
IV s még inkább nagy hosszanti kiterjedése miatt (mert egész 3 m. hosszúságig terjedő mellékletek is vannak) az adatok felhasználása nagy mértékben meg volt már nehezítve és rendkívül mód kényelmetlenné téve. Hozzájárult ehhez még az, hogy a sokszorosító művészet mai nagy fejlettsége szempontjából is lehetett volna nem egy dologra nézve jogos követelményeket támasztani: eléggé meg- okoltnak láttuk a mellékletekre vonatkozóan a következő újításokat életbeléptetni: a) A rajzmellékletek ezentúl egyes lapokban a szöveget kővetően a könyvbe szilárdan beköttetnek, olyformán csoportosítva a közlésre kerülő adatanyagot, hogy a vízállásoknál is meg a csapadékadatoknál is a felülről lefelé haladó sorrendet megtartva, egy-egy lapra mindig csak egy összetartozó folyócsoport, illetőleg lekerített vízgyüjtövidék adatai kerüljenek, — a lapok pedig behajtat- lanul köttessenek be. (Ettől az utóbbi elvtől azonban ezen első esetben a Duna és Tisza vízállásait tartalmazó két táblánál, melyeknek eredeti rajzlapjai az újítás elhatározásakor már készen voltak, el kellett tekinteni.) b) Magától értetődik, hogy amaz újításról csak úgy lehetett szó, hogyha a rajzok mértékaránya megfelelően redukáltatik, de természetesen a tisztaság és (bizonyos fokú pontossággal való) leolvashatóság csorbítása nélkül. Ez utóbbi feltétel szemelöttartásával a rajzmellékletek mértékaránya az eddiginek körülbelül felére redukálódott s miként erről mindenki meg fog győződni, a leolvas- hatás pontossága mitsem szenvedett, a lapok nyomdai színvonala pedig és általában a könyv kiállítása az eddigi kötetekkel összehasonlítva határozottan emelkedett. Budapest, 1915. október havában. A m. kir. Országos vízépítési igazgatóság vízrajzi osztálya. Hajós Sámuel s. k., ministeri osztálytanácsos.
