A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 28., 1913

1. rész tartalma

vm Az árvizekre vonatkozóan a Dunának Mohács feletti szakaszát vizsgálva, azt találjuk, hogy ott az 1904—1913. években számbavehető árhullám alig volt. A csapadékban gazdag 1910., 1912. és 1913. év is főleg abban emelkedett ki, hogy egész éven át kedvező vízmélységet biztosított a hajózásnak. A Mohács alatti Duna-szakaszon azonban, egy-két év kivételével, azt látjuk, hogy itt a dunai jelentéktelen árhullámok árvízi szintet is megközelítenek, a mi természetesen a mellékfolyók vízhozományának összegező hatásából származott. A Tisza folyó áradásai az 1912, és 1913. években igen nagyok voltak. Helyenként az eddig ismert leg­magasabb vízállásokat meghágták és sok kárt okoztak. A Száva és Dráva legmagasabb árvizei az őszi esőzések követ­keztében álltak elő. Az előbbinek az 1905., 1910. és 1912., az utóbbi­nak 1904. és 1907. évi vízállásai érdemelnek ügyeimet. Mielőtt az egyes években észlelt legmagasabb árhullámoknak tető­pontjait összehasonlító kimutatásba foglalnék, minden egyes év árvízi jellegének megvilágítására felsoroljuk a legjellemzőbb jelenségeket. Az 1904. évet nagy hideg vezette be. Január havában és február elején főfolyóinkon jégzajlást találunk, mely csakhamar a Dunán Paks és Baja közt, a Tiszán Tivadartól Titelig álló jéggé tömörült. A jég- mentes Száva kivételével, a mellékfolyókon is jég volt. Ez alkalomból a Dunán egy jégtorlasz is keletkezett Paks alatt, de ez hatásában Paks körül csak 6 fokos vizet hozott létre. A mint a középvízállások táblázatából látható, a Duna 1904. évi vízjárása — a Mohács alatti szakaszt kivéve — alacsony volt. Árvízi nívót csupán április havában konstatálhatunk Mohács és Zimony közt. Ezt a Száva és Dráva árhullámainak találkozása okozta. Az 1904. év különben szinte katasztrofális jellegű csapadékhiányával tűnik ki. A rendkívül száraz nyári hónapokat abnormisan száraz tavasz előzte meg. És nemcsak mennyiségben, hanem a csapadék gyakoriságában is nagy hiányok mutatkoztak. Ennek oka a meteorológiai intézet által kiadott időjárási térképekből megmagyarázható, melyekből látszik, hogy hazánk felett többnyire a rendesnél magasabb nyomású anticiklonok voltak és depressziók csak ritkán fordultak elő. A szárazságot élénken illusztrálja egyfelől az a körülmény, hogy a nagy magyar Alföldön az egész év csapadéka 500 mm.-en alul maradt, másrészt pedig a nagy­mértékű takarmányszükség, mely mezőgazdaságunk egyik legfontosabb tényezőjét, az állattenyésztést szinte megbénította. A Duna mellékfolyói közül a Száva január, február, április és októberben, a Dráva pedig április, május, június és október hónapokban hozott egy-egy 9 fokos árhullámot. Figyelemreméltó még a Morva, Nyitra és Ipoly, a melyek február és április havában rövid ideig tartó 9—10 fokos árvizeket adtak. A Tiszán egész éven át jelentéktelen áradások voltak. Á Fehér- és Fekete-Körös mellékvizeken februárban jelentkezett ugyan egy 10 fokos árhullám, de ez is lefelé való haladásában csakhamar a közép­vizek szintjére sülyedt. Az 1905. év csapadékviszonyai normálisak voltak, Főleg az április,, október és november havi kiadós esők a többi hónapok csapadék- hiányát pótolták és az évi mérleget az előző 30 évi átlag nívójára emelték. A téli hónapokban erős hideg volt. Január havában Duna- földvár, Baja és Dálya közelében, nemkülönben a Kazán-szorosban, összesen négy helyen, jégtorlódás támadt, azonban 8 foknál magasabbra egyik sem duzzasztotta a vizet. Folyóink vízjárása az 1905. évben a lehüllott csapadékhoz mérten közepesnek mondható. A Duna legmagasabb árhulláma február havában Dunaföldvár—Baja közt, májusban pedig Bezdán—Palánka közt 9 fokos volt. Legtöbb árhullám a Száván vonult le; a márczius—április és október havi 9 fokra, a novemberi 10 fokra emelkedett. A Tisza és mellékfolyóin fontosabb esemény nem fordult elő. A Béga április havi árhulláma is elvesztette a jelentőségét, mihelyt a töltésezett szakaszokba érkezett. Az 1906. év csapadékmennyisége — a deczomberi havazást kivéve — szintén a közepes mértéken maradt. Miután a deczemberi hó hatása csak a következő évben érvényesült, ennélfogva folyóink ez évi vízjárásában alig akad említésre méltó jelenség. A Dunán június- és júliusban, a Száván november havában észleltünk 9 fokos vizeket. A Tisza és mellékfolyói egész éven át alacsonyak voltak. Jelentéktelen áradásaik tetőpontjai alig emelkedtek a középvizek szintje fölé. Az 1907. év eléjén a hó óriási tömege aggodalommal töltötte el az érdekelteket. Az előző deczemberben és az 1907. év január havában a folytonos havazás már két hónap alatt oly félelmetes hótakaróval födte az országot, hogy folyóink vízgyűjtő területein a végzett mérések sokkal vastagabb hóréteget konstatáltak, mint az emlékezetes 1894/5. év telén (deczember, január és február havi csapadéka együttvéve). A Körösök vízgyűjtőjén P5 m., a Temes-Béga körül 2 m., a Tisza és Szamos vízgyűjtőjében 3 m. és a Kárpátokban 4 m. volt a hóréteg vastagsága. Azonkívül Bécsből jelentették, hogy az Enns, Inn, Salzach és Isar mentén helyenként 4—5 méteres, vagyis jóval vastagabb hó­réteg van, mint a milyet a megfigyelések kezdete óta észleltek. A tavaszi lassú hóolvadás azonban kedvező hatással lévén a vizek járására, folyóink a vízgyűjtő területeken felhalmozódott téli csapadékot több, mérsékelt árhullámban veszély nélkül vezethették le, miután márczius hó közepe táján úgyszólván az összes vizeinkről már a jég is eltaka­rodott. Márczius közepétől júliusig, mintegy 31/* hónapon át, állandóan magas nívót észlelünk folyóinkon. A Tisza, az egyesült Körös és a Bodrog, továbbá a Száva és helyenként a Duna huzamos ideig 9 fokot mutatnak. A dunai árhullámok közül a legmagasabb május hó végén tetőzött, a mikor Apatin és Palánka közt az eddig ismert legnagyobb árvíz-nivót is felülmúlta. Jégtorlódá3 három helyen támadt. Az egyik január havában Paks alatt. Veszélyes jellege azonban csak egy napig tartott, midőn január 17-én a Paks körüli Duna-szakaszt 10 fokra felduzzasztottá. A másik Ittebénél a Béga-csatornán már az előző deczember hó végén kelet­kezett és 1907. év január elejéig húzódott. Ez idő alatt az ittebei mércze állandóan 11 fokos vizet mutatott, de árvédő munkával a töl­téseket meg lehetett óvni. A harmadik torlasz a Szamoson volt Nábrád mellett s tetőpontját márczius hó 25-én érte el, de kártétel nélkül elvonult. Az 1908. évben kevés hó feküdt a vízgyűjtőkön. És miután a január, május, június és október hónapoknak a nor­málisnál jóval kisebb csapadéka volt, ennélfogva az ország nagy részén, ú. m. a Nagyalföldön, Kisalföldön, az északi felföldön, a Mezőség és Szilágyság vidékén szárazság uralkodott. A csapadék évi összege itt 500 mm.-en alul maradt, sőt sok helyen még a 400 mm.-t sem köze­lítette meg. Jégtorlódás csupán a Baja feletti átvágásban jelentkezett, hol február hó 2-án a Dunának alig 2 fokos vizét 9 fokra duzzasztotta. Ez minden nagyobb veszedelem nélkül február hó 19-én megszűnt. A hóolvadás és tavaszi esők beálltával márczius hó elején a Körösök, Szamos, Bodrog és Latorcza 9 fokos árhullámokat hoztak, melyek azután a felső Tiszát szintén 9 fokra emelték. A Mura április havi 11 fokos árvize alkalmából a Dráva csak 8 fokot mutatott. A Száva mellékfolyóin márczius és április havában sűrűn fordultak elő 8—10 fokos árhullámok, melyek a Száván 9, sőt április közepe felé 10 fokos vizeket is létesítettek. A Dunára azonban ezek különösebb hatást nem gyakoroltak. A Dunán a víztömegek egymásra való kölcsönös hatását észrevehetően csupán május havábán konstatálhattuk, mikor a Duna jelentősebb árhullámát a mellékfolyók hozománya fokozta. Ekkor Bezdán és Palánka közt 9 fokos vizet találunk, mely később magas­ságát megtartván, egészen a Tiszatorokig húzódott le. Május végén, illetve június elején azután beállt az összes vizeken az apadás, mit csak rövid időre szakított meg egy-egy jelentéktelenebb árhullám. Az 1909. évet az előző évekkel együtt a száraz évek közé soroz­hatjuk, bár ez évben a Szamos és Kraszna, nemkülönben a Körösök és Maros vízgyűjtőjét számbavehető téli hó takarta. De az április, október és november havi országos szárazság nagyon leszállította az egész évi csapadék értékét. A márcziusi hóolvadás ugyan huzamos ideig magas szinten tar­totta a Tiszát és mellékfolyóit, de azért 8 foknál nagyobb vizet nem tudott előidézni. Egyedül a Bodrog emelkedett fel 9 fokra. A Dunáról elmondhatjuk, hogy egész éven át alacsony volt, kivéve a helyi duzzasztásokat, melyeket a jégtorlódások okoztak. Az első jelentősebb torlasz február hó 9-én Domborinál, a második február 12-én Bezdán mellett támadt. Az első 11, az utóbbi 9 fokra duzzasztotta a Dunát. Mindkettő veszélyes jellegét körülbelül február hó 18-ig tartotta meg, jóllehet * robbantásokkal is fáradoztak eltávolításukon. E jégtorlaszok alakjáról és a védekezés módozatairól részletesen beszámol a »Vízügyi Közle­mények« 1912. évi 1. füzete. A Duna mellékfolyói közül a Morván kiemelkedőbb árhullámot észlelünk márcziusban és a Száván márczius, május, október és deczem­ber hónapokban. A Száva május havi árvize 10 fokos, a többi 9 fokos volt. Mindezek mellett a Duna alacsony maradt. T T

Next

/
Oldalképek
Tartalom