A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 28., 1913
1. rész tartalma
2 Feljebb a Tisza és Visó forrásvidékei körül szintén 30°/0-ig emelkedik a felesleg, a mi kiterjed a Nagyszamos, a Besztercze és a Maros forrásvidékére s a Gyergyói havasoktól a Hargitán át a Nagykiiküllő forrásvidékéig lenyúlik. Itt is sok helyütt 30°/0-ot meghaladó feleslegek vannak. Végül a Fogarasi havasoktól az Aldunáig terjedő magas hegység és környéke (Orsóvá vidékének kivételével) tűnik ki esapadékbőségével. Az exponáltabb helyeken itt is 30—40°/0-ot tesz az esőfelesleg. Ha a csapadékhiányt s másfelől a csapadékfelesleget feltüntető területeket egybevetjük, a felesleggel rendelkező vidékek ugyan úgy kiterjedésre mint az eltérés nagyságát tekintve túlsúlyban vannak, mindazonáltal kiterjedt országrészeken (s különösen a legjobb termővidékek javarészén) kevesebb esett az átlagosnál s így az 1913. év nem mondható határozottan esős karakterűnek. Ezekben kívántuk az évi mennyiség mikénti eloszlását röviden vázolni; most még a csapadék időbeli eloszlásáról és gyakoriságáról kívánunk pár szót mondani. Az időbeli eloszlás óriási abnormitása egyfelől a nyár, különösen a július és augusztus rendkívüli esőssége, másfelől az október felettébb abnormis szárazsága. Júliusban az ország északkeleti részein sokhelyt 150—400 milliméternyi esőmennyiség hullott le, 20-nál is több esős napon, a mi azon a vidéken súlyos árvizeket okozott. Tekintve, hogy ott már a június vége is igen esős volt, majd az augusztus is, nem csoda, ha a folyók medrükből kiléptek. Inkább esősnek mint száraznak mondhatjuk a májust, a júniust és a szeptembert. Igen száraz volt ellenben az októberen kívül a februárius és a márczius s inkább száraz mint nedves a januárius és április s még inkább a november és a deezember. Mint időjárási abnormitást meg kell még említenünk az április 13-i nagy havazást, a mit óriási vihar is kísért. Május 7-e után is 2—4 napon át havazott az erdélyi és a mármarosi havasokban, sőt magasabb hegyvidékeinkben még június közepén is esett hó. A csapadékos napok száma az elmúlt évben feltűnően nagy, úgy hogy számos vidéken nem annyira a csapadék abszolút mennyisége, mint inkább annak felettébb gyakori volta okozta, hogy az elmúlt év igenis nedvesnek tűnik fel s így maradt meg az emlékezetben. Az 1 millimétertől felfelé számított csapadékos napok száma — mert csak ezek összehasonlíthatók — vidékenkint 70 és 180 között változik. (Az 1 mm.-nél kisebb csapadékú napokat is számítva, exponáltabb hegyvidékeinken a 200-at is meghaladja a csapadékos napok száma.) A csapadék mennyisége és gyakorisága nagy általánosságban párhuzamos menetet mutat: a hol több, ott gyakoribb is a csapadék, így van ez most is: legkisebb a csapadék gyakorisága az Alföldön s legnagyobb a magas hegyvidéken. Az Alföld középső részein — ahol a csapadék évi mennyisége fiOO milliméter alatt volt — általában 70 körül, sőt sok helyen az alatt van a csapadékos napok száma (mindig 1 millimétertől felfelé számítva a csapadékos napokat), a mi inkább kevés, mint sok s éppenséggel nem szól az év nedvessége mellett. Az Alföldtől a Dunántúl felé nincsen nagy változás, a csapadékos napok száma az egész Dunántúlon 70 és 90 között változik s csupán a Bakonyban, a Mecsek körül s a nyugati határszéleken haladja meg a 90-et. Sokkal rohamosabb a gyakoriság növekedése, úgy északi, mint különösen keleti irányban. Északi Magyarország felső részén (kivéve a Szepesi fensíkot) mindenütt 100-on felül van a csapadékos napok száma, az exponált északi határokon pedig a 150-et is eléri. Északkelet, kelet és délkelet felé még inkább sűrűdnek az egyenlő gyakoriságú helyeket összekötő görbék, Mármaros magasabb vidékein 150-en felül van s helyenkint a 180-at is eléri a csapadékos napok száma; a Bihar hegységben és a Gyalui havasokban 140-ig, a Krassó-Szörényi hegyekben 130-ig emelkedik az. Erdély középső részein s az Olt völgyében megint kisebb a gyakoriság (80 körül van a csapadékos napok száma), míg a Görgényi havasokban, a Hargitán, a Brassói havasokban stb. megint meghaladja a 130-at, sőt helyenkint a 150-et is. Egyáltalán a csapadék gyakoriságát feltüntető térkép nem kevésbbé érdekes, mint maga az izohiéfatérkép.
