A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 28., 1913
1. rész tartalma
A csapadékviszonyok Magyarországon az 1913. évben (2 térképmelléklettel.) A csapadék eloszlása az 1913. évben térben is, de még inkább időben felettébb abnormis volt. Az alábbiakban mindenekelőtt az évi csapadék földrajzi eloszlását s annak a 20 évi (1894—1913) átlagtól való eltérését óhajtom röviden vázolni. Az elmúlt év nedves év emlékét hagyta ugyan hátra emlékezetünkben, a csapadék évi mennyisége ennek daczára nagy területeken még a normális mértéket sem érte el. A csapadékban aránylag szegény vidékeket ezúttal is, mint rendesen, a Duna mentén s a Tisza középső és alsó folyása körül, tehát elsősorban a Nagy- és Kisalföldön s azok közvetlen környékén találjuk. A Nagyalföld tiszamenti részén, körülbelül a Sajó beömlésétől egészen a torkolatig, a Duna—Tisza közén, valamint a Duna jobb partján a váczi könyöktől majdnem Bajáig s be egészen a Balatonig s a Kisalföld felső, nagyobb felében a csapadék évi mennyisége 600 milliméter alatt maradt, sőt mindkét területen vannak kiterjedt vidékek, a hol 500 milliméterre sem rúg az évi csapadék. Itt tehát inkább lehet szó szárazságról, mint felesleges csapadékról. A többi megszokott helyen, nevezetesen az erdélyi medenczén s a Hargitán túl az Olt folyása körül a 600 milliméteres izohiéta ezúttal csak nagyon korlátolt területeket határolj jelezve ezzel, hogy Erdély nagy részén a csapadék ezúttal a rendesnél bőségesebben hullott. De a Nagyalföld felső része is szokatlanul sok csapadékot kapott Nyíregyházán közel 800 milliméternyi az évi mennyiség, szomszédságában, tőle délkeletre pedig a 900 mm.-t is eléri. Ugyancsak bő csapadék esett az Alföld legdélibb részén is, Temes és Torontál vármegyék déli felében, a hol szintén találunk 700-at meghaladó, sőt 800 millimétert megközelítő évi mennyiségeket. Egyik jellemző jelensége ugyancsak az elmúlt évnek esapadék tekintetében, hogy a szepesi fensík s az attól délkeletre elterülő vidék, mely az ország szárazabb vidékei közé tartozik, ezúttal a szokottnál jóval csapadékosabb volt; 600 milliméter alatti mennyiséget itt egyáltalán nem találunk s még a legszárazabb részein is a 700 millimétert megközelíti a csapadék évi mennyiségeA legcsapadékosabb területeket viszont a tengerpart vidéke után természetesen ezúttal is hegyvidékeinken kell keresnünk. Előljár e tekintetben a Felső-Tisza vízvidéke, a mármarosi hegyvidék, a hol a csapadék évi mennyisége Királymezőn 1500, Német- mokrán pedig 1600 milliméterig emelkedik. Lejebb a Putin és a Lápos hegységben is igen nagy az évi mennyiség. (Kapnikbányán 1606 mm.) A Felső-Tisza vízvidéke után mindjárt a Déli Kárpátok következnek csapadékbőség dolgában. Itt is találunk, a Krassószörényi hegyekben egyes exponált pontokon 1600, sőt 1800 millimétert meghaladó évi mennyiségeket. A Körösök forrásvidékén a Biharhegységben s annak környékén szintén bőséges az évi esőmennyiség, mindamellett 1000 millimétert jelentékenyen meghaladó pontot csak keveset találunk. Sok csapadék hullott a görgényi havasokban s a Hargitán is, az exponáltabb helyeken 1200 milliméteren felül. Északi hegyvidékünk is, mint rendesen, gazdag volt csapadékban: a Magas-Tátra, a Babjagura, az Oszus, nemkülönben a Nagy-Tátra és Alacsony-Tátra tűnnek ki helyenként 1100, sőt 1200 millimétert meghaladó évi mennyiségükkel. Hogy az 1913. évi csapadékmennyiség mennyire tért el a normális viszonyoktól, szembetűnően mutatja mellékelt térképünk, a melyen a görbék az egyenlő eltérésű helyeket kötik össze. Az eltérések a 20 évi átlag százalékaiban vannak kifejezve. Első tekintetre szembeötlik az a sajátos jelenség, a mit már többször említettünk, hogy az országban nem mindenütt van csapadékfelesleg, sőt nagyon is kiterjedt területeken passzív a csapadékmérleg, egyes helyeken pedig igen tetemes hiány mutatkozik, A normálisnál kevesebb esapadék hullott a Tisza balpartján Püspökladánytól Titelig, tehát a Körösök vízgyűjtőjének majdnem egész síkföldi részén s a Maros középső és különösen alsó folyása körül Nagyenyedtől egészen a torkolatig, nemkülönben az egész Duna mentén, nevezetesen a Vág középső és alsó folyása körül, a Nyitra, Garam és Ipoly vízgyűjtőjének alsó felében, folytatólag a Duna jobb partján, egész a Tisza beömléséig, továbbá az ország délnyugati sarkában, főleg a Muraközön s annak környékén, valamint a tengerparton is, aztán a Duna —Tisza közén (a Kecskemét és Tiszaföldvár közötti, aránylag kicsiny terület kivételével). Kevesebb esett a normálisnál a Kis-Szamos forrásvidékei és felső folyása s másfelől a Maros közti területen, valamint Orsóvá vidékén, a Felső-Tisza vízgyűjtőjének északi részén, úgyszintén az Árva forrásvidéke s a Garam felső folyása körül is. Az eltérés általában a normális érték 10°/0-ánál kisebb, de jelentékeny területeken meg is haladja azt, a Muraközön pedig a 20°/0-ot, sőt a Maros torkolata körül a 30°/0-ot is eléri. Pozitív irányban még sokkal nagyobb abnormitásokat találunk. Nyugaton a Rába vízgyűjtőjének síkföldi része tűnik ki jelentékeny csapadékfeleslegével. A felesleg itt a sok évi átlag 15—20°/0-ára rúg, egyes helyeken pedig ennél is több. Az északi hegyvidéken nagyon bonyolódottak a viszonyok: csapadékhiány és csapadékfelesleg váltakoznak egymáshoz egészen közelfekvő szomszédos területeken. Az apróbb részleteket illetőleg mellékelt térképünkre utalva, megemlítjük a Vágnak a Nyugati Beszkidekben és az Oszus hegységben fekvő forrásvidékét, a hol egészen 209/0-ig emelkedik a csapadékfelesleg. Innéttől kezdve az egész Vágvölgye nagy (egészen 25°/0-ig emelkedő) esőfeleslegével tűnik ki, a minthogy a Poprád vízgyűjtőjén is jóval több esett a normálisnál. A Magas-Tátrától délkeletre egészen a Brassói és Fogarasi havasokig (néhány szigetszerű, a normálisnál szárazabb területtől eltekintve) mindenütt több esett a normálisnál. Az eltérés helyenkint enormis magasságokat ér el. így az ország északkeleti határvidékén, az Ung és Laborcz forrásvidékei táján, a Keleti Beszkidekben helyenkint 30°/0-nál is több a pozitív eltérés. Innen délre a Bodrogköz s a Nyírség tűnik ki rendkívüli (helyenkint 40 — 50°/0-ig emelkedő) csapadékfeleslegével, a minthogy folytatólag délkeleti irányban egészen a Gyalui havasokig igen jelentékeny a többlet.
