AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

I. Az OSZK 1994-1998-ban - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1994-1998-ban

Állományrevízió A könyvtárban végzett munkák közül kiemelkedő jelentőségű a most számba vett korszak egészén átvonuló, a könyvtár szinte minden részlegét érintő feladat volt az állományrevízió megszervezése és lebonyolítása. Az utolsó ilyen jellegű ellenőrzésre 1965 és 1969 között került sor, amelynek célja akkor voltaképpen az egyes jelzetekhez tartozó egységek számbavétele alapján az addig hiányzó példány-nyilvántartás megteremtése volt. A következő revíziót a Várba való f'elköltözés után kellett volna végrehajtani, erre azonban sem akkor, sem a könyvtár tevékenységének itteni megindítása idején nem kerülhetett sor. 1994-ben főigazgatói döntés alapján kezdődtek meg az előkészítő munkálatok, ekkor kapott ugyancsak főigazgatói megbízást Óvári Sándor ny. igazgató, a Raktári Osztály egykori vezetője - az érintett főosztályok vezetőivel való konzultálás után - a szétágazó munkálatok menetét meghatározó szabályzat összeállítására, illetve a munkálatok vezetésére. Ekkor már a meglévő leltárra és a számítógépes feldolgozásra támaszkodva magasabb célokat lehetett kitűzni, mintaközei 30évvel azelőtt megfogalmazottakban. A munka folyamán nem csak azt kívánták megállapítani, hogy egy számon milyen állományú egység lelhető fel, hanem azt is, hogy egy adott kiadvány pontosan hol található meg, hány példány van belőle, illetve, hogy mi hiányzik. Sőt ezen is túlmutatott a tervezet, mert a tartalmi (címleírási) hibák figyelését és javítását is a munkálatok körébe iktatta. Tette ezt annak ellenére, hogy e rendkívüli feladat ellátására csak a minisztérium esetenkénti - céltámogatására és saját erőforrásaira támaszkodhatott. A munka ilyen szintű elvégzése csak jelentős előkészítés után valósulhatott meg, amelyben a gyarapító- és feldolgozó részlegek is nagy részt vállaltak. Már 1992-ben bejelölték a KATAL-rendszerbe a raktári kihelyezéseket (olvasótermek, segédkönyvtárak), 1994-ben pedig megindult ezek céduláinak előállítása, a naplók, cédulák folyamatos nyomtatása, a hiányzó naplók előállítása, és sok más „aprómunka" végzése. Az előkészületi munkák során a revízió vezetői a Gyarapítási Osztálytól megkapták az ún. „kiiktatási jegyzőkönyveket", amellyek a segédkönyvtárakból leadott több ezer mű jegyzékét tartalmazták. Ennek nyomán ezeket sikerült a helyrajzi naplóból még 1994-ben kiiktatni, így a revíziós hiányokat eleve csökkenteni. Sor került még a „rezerv" raktárban lévő 7000 kötet, valamint a jelzet nélküli ún. „sziglásanyag" revíziójára is. Közben elkészült - több külső és raktári szakértő közreműködésével - a végleges szabályzat, majd a kb. 100 000 kötetet magában foglaló kihelyezési lista, amely számos fiktív hiány kiküszöbölését tette lehetővé. Mindennek köszönhetően a revízió - az ún. kihelyezett (segédkönyvtárakban, illetve olvasótermekben tárolt) anyag számbavételével még 1994-ben, a szabályzat végleges jóváhagyása előtt megkezdődhetett: minden kötetről cédula készült és ezek sokasága a számítógépbe került. A munkát az érintett részlegek munkatársai végezték el a szakmailag felkészült raktári munkatársak - elsősorban Schefcsik Gyuláné és Szilágyi József - irányításával. A revízió lebonyolításában ekkor, de folyamatosan 81