AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

Monostory Klára: Keresztury Dezső (1904-1996)

arra is, hogy nemcsak maga az adományozás ténye volt rendkívüli - és majdnem példa nélkül való -, hanem még inkább az a körülmény, hogy adományával egyúttal alapítványt létesített a könyvtár dolgozóinak jutalmazására, amennyiben munkakörükön kívül tudományos munkásságot végeznek és azt pályázatra benyújtják. így került éveken át kiosztásra a Keresztury-pályadíj. - Az alapító körültekintően készíttette el 1976-ban okiratát: „Felajánlásom életem fogytáig közérdekű célra való kötelezettségvállalásnak, hagyatékom szempontjából pedig közérdekű meghagyásnak tekintendő." Erre a körülményes megfogalmazásra azért volt szükség, mert abban az időben „alapítvány" létrehozására a hatályos jogszabályok nem adtak módot. - Mindenképpen megjegyzendő, hogy ez az eljárás az alapítvány létesítésére világszerte egyedülálló jelenség, tudtommal napjainkig is. Keresztury Dezső mindenesetre így lett huszadik századi mecénása a Széchényi Könyvtárnak. Az 1985-ben megrendezett „Gyűjtők és mecénások" című időszakos kiállításon (és annak katalógusában: apró keltezési hibával) szerepelt is ez a tény. A Kézirattár 1994-ben kiállítással emlékezett meg Keresztury Dezső személyéről és munkásságáról is. Az akkor már nehezen, bottal járó 90 éves tudós meg is tekintette a kiállítást, látogatókönyvünk őrzi is bejegyzett sorait. Amikor kegyelettel emlékezünk meg személyéről, fáradhatatlan munkásságáról, tudatosítsuk magunkban azt is, hogy a nemzet könyvtára méltán lehet büszke érte annyit tevő hajdani tudós munkatársára és nagy szívű mecénására. Talán gondolhatunk arra is, hogy az Évkönyv lassan majd elporosodó lapjain kívül is emléket állíthatna neki az intézmény valahol a falai között - még akkor is, ha a palotabéli új épületben fizikailag már csak vendégként - ám szellemileg annál hatékonyabban volt jelen. Monostory Klára 50