AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda (1623-1652)

1637-ben Némethi „corrector typi Eminentissimi Cardinalis" (ekkor jelenik meg Pázmány Kalauzának harmadik, átdolgozott kiadása.) 1638-1640-ben mint „corrector typi", 1643-ban „praefectus typographiae", 1644-ben „curator typographiae" jelölik Némethi tevékenységét. Valószínűleg a már említett 1631. évi Memorialis, amely bizonytalanná tette a pozsonyi nyomda sorsát, sarkallhatta Némethit arra, hogy más módon is biztosítsa a pozsonyi kollégium nyomdájának sorsát. Valószínű, hogy Némethi tartotta vissza a Pázmány-féle nyomdát Pozsonyban - ameddig csak lehetett - és ameddig szükséges volt. A szakirodalom eddig is tisztában volt azzal, hogy Némethi még életében gondoskodott egy másik betűkészletről a pozsonyi kollégium számára, feltételezték azonban, hogy ez nem sokkal halála (1644) előtt történhetett; ezt a nyomdafelszerelést nevezik a korabeli iratok „typus novissimus"-nak.

25 Egykorú feljegyzések és okiratok azonban azt bizonyítják, hogy Némethi már 1635-ben új betűket rendelt a pozsonyi kollégium számára, méghozzá magyar szöveg nyomtatására alkalmas betűket. E vásárlás időpontját két ezzel kapcsolatos korabeli forrás is megerősíti,

26 de ugyanezt bizonyítják az 1635 után megjelent pozsonyi nyomtatványok tipográfiai anyagában bekövetkezett változások is. Ezek egyike a bécsi Matthias Wucherer bécsi ügynöknek a pozsonyi kollégium számára kiállított elszámolása 1649-ből, amelyben 1635-től kezdve 1637-ig a pozsonyi kollégium számára lebonyolított betűvásárlással kapcsolatos költségeket és a neki járó kamatokat sorolja fel. Ezek közt szerepel az augsburgi Hans Schelmair betűöntőnek - Némethi megbízásából - kifizetett összeg is, amelynek ő nyilván közvetítője volt.

27 Ugyanezzel a legkorábbi - 1635. évi - vásárlással kapcsolatos az a levél, amelyet Némethi Jakab írt Johann Luekhner kereskedőnek Pozsonyból Bécsbe, 1636. július 9-én, és amelyben azt írja, hogy a szállított betűket nem a magyar írásnak megfelelőnek találta, és ezért kéri a defektusok kijavítását.

28 (Ilyen defektusokat találni a 3. táblán közölt szövegtípusban.) Ez - a fent említett elszámolás szerint - meg is történt, mert az 1635. október 9-i tétel után az 1637. április 4-i következik, amelyben a Schelmair augsburgi betűöntő által elvégzett javításokra hivatkozik Wucherer és hogy ezeket ugyanaz a Luekhner át is szállította Pozsonyba. Külön érdekesség, hogy az 1635. október 9-i vásárlás tételesen is fel van sorolva: ciceró antikva, ciceró kurzív és verzális betűkből állt ez a vétel. Természetesen a Némethi nevéhez fűződő teljes, újonnan beszerzett készlet ennél jóval több volt. E vásárlásból származó betűk 1636-tól mutathatók ki a pozsonyi nyomtatványokon. 1635-ből nem ismert a pozsonyi nyomdának kiadványa, valószínűleg azért, mert Némethit is nagyrészt Nagyszombatba szólította kötelezettsége, másrészt talán mert az új beszerzésekre számított már.Valószínűleg ugyanazért, amiért a „typus novissimus"-t szerezte be Némethi, törekedett az időközben meghalt királyi titkárnak, Ferenczffy Lőrincnek nyomdafelszerelését is megszerezni a pozsonyi kollégium számára. Ez Lippay György támogatásával sikerült is: a pozsonyi nyomda 1640-ben jutott a „typus Ferenczffyanus" birtokába. Erről a rendi 374