AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda (1623-1652)

mány a nyomdát a magyarországi jezsuitáknak - és nem kifejezetten a pozsonyi rendháznak - ajándékozta, tehát a hamarosan akadémiai rangra szert tevő nagyszombati kollégium magának követelte. Erre az átadásra azonban még 1631 után másfél évtizedig nem került sor. A pozsonyi nyomda első évtizedének néhány nyomtatványán a bécsi Michael Rickhes nyomdász neve szerepel, pozsonyi helymegjelöléssel.

7 Nem világos, hogy Rickhes műhelyének egy részét áthelyezte-e Pozsonyba, vagy ezek a nyomtatványok a bécsi Rickhes műhelyben készültek-e és csak mint kiadási hely szerepel címlapjukon Pozsony. Ezt a kérdést csak a bécsi Rickhes műhely teljes nyomdafelszerelésének ismeretében lehetne megnyugtatóan eldönteni. Mindenesetre a nyomda első tíz-tizenöt évében feltételeztünk kell valamiféle kapcsolatot a bécsi Rickhes műhely és a pozsonyi nyomda között. Ez az együttműködés 1636-ig mutatható ki a nyomtatványokon, ezután a nyomdai feladatokat kizárólag a pozsonyi jezsuiták látták el, külső, világi segítőtársak közreműködésével. 1639-ből ismert egy világi nyomdász neve: Zavari György könyvnyomtató írta alá az Útitárs sokáig lappangó első kiadásának ajánlását,

8 Nyéki Vörös Mátyás Tintinnabulumának 1644. évi kiadásához pedig „Beretzki Gy. könyvnyomtató" írt ajánlást.

9 Bár a rendi feljegyzések 1634-ben és 1635ben is „Eminentissimi Cardinalis Typographiae Praefectus"-ként

10 jelölik meg a nyomdával foglalkozó rendtársat, kétségtelen - éppen a rendi feljegyzésekből hogy a nyomda a jezsuita kollégium kezeiben és vezetése alatt állt. Mindezt figyelembe véve jogos tehát a pozsonyi jezsuita kollégium nyomdájáról beszélni. Az a tény azonban, hogy a nyomda magát 1650-ig sosem nevezte meg, arra vall, hogy tulajdonjogát maga a kollégium is kétségesnek ítélte. Ez a helyzet 1650-től megváltozott, ettől kezdve a pozsonyi nyomda tulajdonjoga nem volt vitás. Megjegyzendő, hogy az 1609 és 1617 közötti első pozsonyi nyomda is használta impresszumában az „In Aula Archiepiscopali" megjelölést.

11 Hasonló értelemben, mint korszakunkban: tehát inkább kiadót, mintsem nyomdát jelölve ezzel a kifejezéssel. Ezt bizonyítja, hogy külföldön nyomtatott kiadványon is olvasható ez a megjelölés.

12 A pozsonyi nyomdászat újraindulásakor az érseki udvarban az ellenreformáció élharcosaié, a jezsuitáké volt a döntő szerep. A szervezés és a nyomda műszaki, gyakorlati irányítása a jezsuita Némethi Jakab kezében volt. Nevét a nyomtatványokon ugyan soha nem olvashatjuk, abban sem lehetünk biztosak, hogy a két, „pozsonyi könyvnyomtató" által írt ajánlás

13 névtelen szerzője ő volt,és nem a név szerint szintén nem ismert nyomdászmester. Nevével azonban a rendi feljegyzésekben és egyéb levéltári forrásokban sűrűn találkozni. A rá vonatkozó korabeli adatok azt bizonyítják, hogy nemcsak 1623 után, hanem már Forgách Ferenc érsek idejében is ő volt a pozsonyi nyomda fő mozgatója, sőt, ennek a korszaknak Bécsben megjelent fontosabb ellenreformációs kiadványai előállításában, nyomdai munkáiban is része volt. Némethi Jakab pályafutása kezdettől fogva összefonódott a nála három évvel idősebb Pázmányéval, akinek sok éven át kísérő munkatársa, könyvei kiadásában mindvégig segítője volt. Némethi a 17. század első felének egyik legképzettebb ma372