AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Plihál Katalin: A hollandiai magyar peregrináció emléke a térképeken

1. Mercator, G.: Hungária. Duysburg. 1585 OSZK TA 167 a ma kutatójának éppen a fentiek segíthetnek legtöbbet az egyes térképkiadások közötti kapcsolatok felderítésének tisztázásában. E művek segítségével megismerhetjük a térképszerkesztésben alkalmazott forrásfelhasználás és forráskritika XVII. századi hollandiai gyakorlatát is. A térképi adatok hitelességét mindig nehéz volt ellenőrizni, s azért az újdonságok kritika nélküli átvétele gyakorta válhatott utóbb súlyos hibák forrásává is. Először 1664-ben Bécsben látta meg a napvilágot Martin Stier hazánkról készített új térképe, amelynek a domborzatrajza valamint a helynévanyaga már számottevően különbözött a korábban megismert ábrázolásokétól. Igaz éppen a domborzatrajz újszerűsége vált utóbb számos zavar forrásává, mivel Martin Stier magas hegyekkel tette változatossá mind a Duna-Tisza-köze, mind a Tiszántúl területét (3. kép). Mivel hosszú időn keresztül új adatokhoz a nyugat-európai térképkészítők korábban nem juthattak, azért ezt az új domborzatábrázolást igen gyorsan átvették mappáikon. Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy néhány térkép névanyagát olyan kifogástalan magyar helyesírású nevekkel gazdagították a készítők és a közreadók, 348