AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

volt, hogy ezeket korábban (1490 táján) Marcus Reinhard használta kirchheimi műhelyében 17 dúcból álló sorozat keretében. Ez a kiadvány szolgált azután előképül a 15. század végén és a 16. század elején Párizsban és néhány németalföldi városban díszes kivitel tekintetében minden korábbi nyomtatványt messze felülmúló hóráskönyvekhez (livre d'heures). A szép kirchheimi sorozat dúcai sajnos hamarosan szétszóródtak: az öt most említett Kölnbe kerülten kívül akad olyan is, amely később Londonban készült kiadványban látható. Visszatérve a hazai szerzők monográfiájának kérdésére, az nem nélkülözheti munkáiknak pontos bibliográfiáját. Ebben mind a kéziratoknak, mind a nyomtatványoknak szerepelniük kell. Az azonosításhoz szükséges adatokon kívül elengedhetetlen a rájuk vonatkozó szakirodalom, továbbá az összes ismert példány lelőhelye. A hiányzó impresszumadatok kiegészítéséről a fentiekben már szó esett. Jelentős gondot okoznak azonban azok a rendszerint hiányosan fennmaradt kötetek, amelyeket a szakirodalomban tévesen határoztak meg. Amennyiben az ilyen példányt pontosan és részletesen írták le, úgy Michael de Hungária munkája 33 kiadásának ismeretében már viszonylag könnyű feladat a meggyőző azonosítás. Elsősorban a részletes leírást nyújtó ősnyomtatvány katalógusok csonka voltukban bizonytalan darabjai nyújtanak ehhez lehetőséget (pl. a párizsi Mazarine, az oxfordi Bodleiana, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár). De gondot okozhat a helynév téves meghatározása: pl. Lugduni (Lyon) és Lugduni Batavorum (Leyden) összetévesztése. Másik jellegzetes hibaforrás a dátum körüli félreértés, amelynek több változata is van. A „Sermones tredecim" kapcsán a latinul kiírt évszám értelmezése körül akadt ilyen gond. A köteten „millesimoquingentesimoquinto post festum Visitationis Mariae" olvasható. Az egyik, az angliai Cambridge-ben őrzött példány esetében ezt 1500. július 7-nek oldották fel. Azonban az évszám utolsó két szótagja nem a Mária-ünnep utáni ötödik napot kívánta jelölni, hanem az még az évszámhoz tartozik, így a helyes dátum 1505. július 3. Megerősíti ezt az olvasatot, hogy a kölni nyomdász neve (Martinus de Werdena) kiadványain csak 1504-től fordul elő. A fentiekben konkrét példák segítségével történt kísérlet annak bemutatására, hogy ugyanannak a szövegnek különböző kiadásokban történt megjelentetése során az milyen szándékos vagy akaratlan módosulásokat szenvedett. Az összevetések során számos más részletre is fény derült, amelyeket többségükben a korabeli nyomdák gyakorlatából lehetett kikövetkeztetni. Ez, a természetesen csak példálózó felsorolás azt kívánta igazolni, hogy ilyen módszerrel sok vonatkozásban új megállapítások sora tehető, amely a szerzőre és munkájára vonatkozó korábbi ismereteket több területen is bővíteni tudta. A hazai szerzők monografikus feldolgozása során nyilvánvalóan még számos más módszerrel is lehet hasonló vagy akár jóval fontosabb, új megállapításokat tenni. Kívánatos lenne, hogy az egyéb szakismerettel rendelkezők (pl. irodalomtörténészek, nyelvészek, művészettörténészek) is kísérletet tennének ilyen vállalkozásra. Az így kialakított szempontokat azután mások is hasznosítani tudnák. Egy-egy szerző, ill. munkássága minél teljesebb feltárásához valószínűleg ez az út vezethet legtöbb eredményre. 345