AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

sem mentes latin fordítás (a harmadik csoport három angol szava benne felejtődött) azután öröklődött az 1501. évi párizsi kiadásban is. 1499-ben a kölni dominikánusoknál „Evagatorium" címmel alapos átdolgozásra került Michael de Hungária műve. Ennek során nemcsak eltávolították és latinokkal helyettesítették az említett német szavakat, de a kötet használatát igen hatékonnyá tevő újabb mutatóval látták el. Segítségével a prédikációra készülő papok az év minden napjára már pontosan felsorolva kapták meg azoknak a fejezeteknek számát és az azon belüli részek betűit, ahol a beszédükhöz - az arra a napra rendelt bibliai szöveghez kapcsolódóan - megfelelő gondolatokat találhattak a „Sermones tredecim"ben. A beszédek összeállításához módszertani tanácsokkal látta el a kötet használóit az ismeretlenség homályába burkolózó, igen jó képességű átdolgozó. A nyomtatványok beható vizsgálata alapján néha kisebb részletek ismerhetők fel a nyomdai munkákról. így ez esetben a füzetjelek rendellenes jelöléséből kikövetkeztethető volt, hogy ez az említett módszertani útmutató kézirata egyrészt jóval hosszabb lett, mint ahogy azt eredetileg tervezték, másrészt hogy az csak az egész mű kinyomtatását követően, 1499 október második felében vagy november első napjaiban készült el. Apró, de nem érdektelen körülmények ezek, amelyek - a korabeli nyomdai szokások figyelembevételének segítségével - egy-egy kis fénysugarat vetnek a kiadványok létrejötte körüli, különben ma szinte teljes sötétségben levő részletekre. Az 1499. évi kölni átdolgozás során nemcsak új címet és hasznos segédletet adtak Michael de Hungária munkájához, hanem még függelékeket is csatoltak hozzá. Az egyik különösen Szent Annának, Szűz Mária anyjának és a rózsafüzérnek tiszteletéhez nyújt imaszövegeket. A másik Krisztus szenvedéséről tartalmaz elmélkedéseket. A harmadik toldalék kis úti misekönyv. Ezek közül a második és a harmadik, a „Passió" és a „Missale" az 1501-1505 közötti négy kölni kiadásban bibliográfiai szempontból sajátos helyzetbe került. „Evagatorium" megjelöléssel a kötetek élén a kiadvány részleteit tartalomjegyzékszerűen felsoroló címlapszöveg olvasható, amelyiken ez a két utolsó rész is szerepel. A szöveg szedését azonban úgy osztották be, hogy az említett két rész önálló füzetbe került, ami lehetővé tette az önálló terjesztést. Ráadásul ezek egyes esetekben még önálló címlapot is kaptak. így az a meglehetősen szokatlan - bár nem egyedülálló - helyzet állt elő, hogy ugyanaz a nyomtatvány, amennyiben ma külön őrzik, úgy bibliográfiailag önállónak, ha viszont az „Evagatorium" után kötve maradt fenn, úgy csupán annak függelékének és így nem önállónak minősül. De Michael de Hungária kiadásainak bibliográfiai jegyzékében, amely persze az ő monografikus feldolgozásának elengedhetetlen része, ezt a kettősséget meglehetősen bonyolultan lehet csak érzékeltetni. További nehézségetjelent, hogy akad olyan kiadás is, amely a címlapján - a szedés alapjául szolgáló minta pontos másolásával - az utolsó sorban feltünteti ugyan a „Missalét", de ez egyetlen ismert példányban sem lelhető fel, míg néhányban pedig más nyomdában előállított „Missale" található. Ezek alapján biztosra vehető, hogy ehhez az említett kiadáshoz a címszöveg ellenére sem készült ilyen szövegrész. A bibliográfiai áttekinthetőséget tovább nehezíti az a körülmény, hogy a „Passió" és a „Missale" szövegét mind az „Evagatorium" előállítói, mind más nyom343