AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

kapcsolatban meg lehet állapítani, vagy akár csak feltételezni, az egyetlen nevével fennmaradt munkából lehet csupán kikövetkeztetni. Ez - éppen a rendkívüli bizonytalanságok miatt - nagy óvatosságot és erős kritikai állásfoglalást igényel. Érdemes talán ennek kapcsán röviden összefoglalni, hogy ilyen szinte teljesen reménytelennek látszó helyzetben mégis milyen módon és mire is lehet jutni. Magából Michael de Hungária nevéből az állapítható meg, hogy ő munkáját Magyarország határain kívül írta. A családnevek kialakulását és megszilárdulását megelőző időkben azokat az embereket, akik elhagyták szülőhelyüket, ahol korábban leginkább apai névvel (János fia István) különböztették meg őket, többnyire a keresztnevük (vagy rendi nevük) mellé téve a származásukat jelölő helységnek nevével különböztették meg: pl. Pelbartus de Temeswar. Ha ez olyan jelentéktelen kis település volt, amely azon a helyen, ahová az illető került, már nem volt általánosan ismert, úgy a nagyobb táj vagy közigazgatási egység nevével jelölték: pl. Petrus Somogi. Ha az ország határain kívülre került valaki, úgy általában már egyetlen helységnév sem csengett ismerősként az idegen környezetben, így jelölésük az ország nevével történt. Ez a helyzet Michael de Hungária esetében is. Tehát az bizonyos, hogy ő (vagy esetleg csak az apja) Magyarországon született, de ugyanolyan megnyugtató módon az is megállapítható, hogy ezzel a névvel tevékenységét külföldön fejtette ki. Egyetlen ismert munkája a „Sermones tredecim universales", amely azonban címe ellenére, nem kizárólag megjelölt ünnepre szóló, kész szöveget tartalmazó prédikációgyűjtemény, amely a reformáció előtti idők kedvelt műfaja volt. Ezzel szemben igen eredeti megoldással olyan segédletet igyekezett művével a kevésbé képzett, ügyes vagy szorgalmas lelkipásztorok kezébe adni, amelynek segítségével azok az év bármelyik ünnepén a mise arra a napra előírt bibliai szövegéhez (lecke és evangélium) csatlakozó beszédük vázlatát elkészíthették. Michael de Hungária talált 13 olyan szót, amely valamennyi említett ünnepi szövegben megtalálható. Ezekre építette könyve 13 fejezetét. Mindegyik szóhoz azután több (9-16), egymástól független gondolatot fogalmazott meg. Művéhez mutatót készített, amelyet e szövegrészek lényegi mondanivalójának kulcsszavai (üdvözülés, irigység, halál stb.) szerint állított össze. A beszédére készülő pap az általa az arra az ünnepre megfelelőnek tartott fogalmat kikereste ebben a mutatóban, ahol is megtalálta, hogy melyik fejezet melyik szövegrészét tudja beszédének fonalául felhasználni. Michael de Hungária munkáját a lehető legáltalánosabbnak szánta mind időben mind térben: tehát egyrészt az év minden ünnepére, másrészt az egész római egyház számára. Ez utóbbi szándéka megvalósítása érdekében csupa általánosságokat írt, amelyek a Kanári-szigetektől a Lappföldig mindenhol érthetőek és közismertek voltak.* Szövegéből tehát hiányzik minden helyi vonatkozás, egyéni hang, amelynek alapján bármi következtetést is le lehetne vonni személyére vonatkozólag. Ez az ő sűrű homályban maradásának egyik oka. Művének később részletezendő beható vizsgálata nyomán megállapítható volt, hogy az első nyomtatásban megjelentetett kiadást meglehetősen romlott szövegű kézirat alapján szedték. A második megjelentetéshez azután ezeknek a hibáknak 334