AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

inek felsorolásán kívül kitérjen életük legfontosabb adataira is. (Könnyű belátni, hogy az azonos nevű szerzők megkülönböztetéséhez ez eleve elengedhetetlen.) A teljességre törekvésnek a vágya ezen a területen is élt, de él még most is. Az elmúlt századok tapasztalatai alapján immár mindenkiben tudatossá kellett válnia, hogy a 20. század végén a kezdetektől máig tartó és az egész világra kiterjedő életrajzi bibliográfiát összeállítani reménytelen. Ilyen körülmények között az „Index bio-bibliographicus notorum hominum" (IBN) elnevezésű vállalkozás 1974-től azt tűzte ki célul, hogy a legfontosabb életrajzi lexikonokhoz, névtárakhoz stb. mutatót készít az azokban ismertetett személyek szerint. Ezernél jóval több ilyen nyomtatott forrást tárnak fel ehhez, immár tudatosan túllépve a sokáig egyedül Európát számba vevő gyakorlaton, most már az egész világból. A latin-, görög-, héber- és cirill betűt használó nemzetek „általános"-nak nevezett sorozatával párhuzamosan folyik a kínai és az örmény, továbbá tervbe vannak véve további (japán, indiai, mohamedán kultúra stb.) sorozatok publikálása. Érdekes megemlíteni, hogy az „általános" sorozat 1994-ben megjelent 70. kötete éppen Fiáth Pál (1850-1935) fejérmegyei főispánnal fejeződik be. A vállalkozás méreteire jellemző, hogy összesen mintegy öt millió személy regisztrálásával számolnak. Félelmetes szám! A bibliográfiák tehát nagyon kevés kivételtől eltekintve mind valamiféle önkorlátozással élnek, amikor meghatározzák az általuk feldolgozni kívánt területet. A szűkítés szempontja igen sokrétű lehet: terület, idő, szakterület, publikálási forma (pl. hírlap) stb. A nyomtatványok teljességre törekvő bibliográfiái közül a legnevezetesebb időbeli megszorítással él: kizárólag az 1501. január elseje előtt készült nyomtatványokat kívánja feltárni és leírni. Ez a „Gesamtkatalog der Wiegendrucke" elnevezésű és még a 20. század első évtizedében megindított berlini vállalkozás, amelynek publikálása 1925-ben indult meg. Természetesen figyelembe kell venni a két világháborút és a munka rendkívül igényes voltát, mindezek ellenére is elgondolkoztató, hogy az igen komoly anyagi és szellemi erőfeszítések mellett is kilenc évtized után a 15. századból fennmaradt, kb. 28-30 000 féle ún. ősnyomtatvány leírása során jelenleg még mindig csak a „G"-betű végén tart, alig érve el az egésznek 40%-át. Jóllehet készültek tervek hasonló vállalkozásra a 16. századi nyomtatványok nemzetközi bibliográfiájához, megvalósításuk azonban egyetlen munkálat keretében hiú reménynek bizonyult. Az ebben az időszakban készült mintegy félmillió különböző nyomtatvány részletekben történő bibliográfiai feltárása ezért csak az egyes nemzetek egyedi erőfeszítéseinek összegezésétől várható. A nemzetekhez érkezve merül fel a „patriotikum" (többese: „patriotika") fogalma. Az ennek jelölésére szolgáló kifejezést az országok latin nevéből képezik: hungarikum, helvetikum, polonikum stb. Ez alatt értendő a nyomtatványok esetében minden ilyen formában többszörözött dokumentumnak egy-egy nemzettel fennálló nyelvi (I), területi (II), személyi (III) és tartalmi (IV) kapcsolata. Ezek bibliográfiai számbavételét a nemzeti bibliográfiák keretében végzik, amelyek egyik ága az újonnan megjelenő kiadványok folyamatosan regisztrálása: a kurrens nemzeti bibliográfia. A másik ága az elmúlt idők egy-egy korszakából végzi ugyanezt a feladatot: ez a retrospektív nemzeti bibliográfia. Mindkettő gondozása a legtöbb or327