AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

Karsay Orsolya: Windisch Éva (1924-1993)

Tudományos munkássága - saját felosztása szerint - a következő szakterületekre és publikációs formákra terjed ki: 1. Folyóiratokban vagy önállóan megjelent tanulmányok. A 18-19. századi tudománytörténet tárgykörébe vágó munkái közül kiemelkedik Kovachich Márton György, a forráskutató című kandidátusi értekezése. A 17-19. századi magyar irodalom- és sajtótörténet területéről a Közlöny ccímű 48-as hírlapról írt önálló kiadványát kell említeni. A magyarországi német nemzetiség 19. századi történetét tárgyaló munkái különböző történettudományi folyóiratokban jelentek meg. Jelentősek az OSZK történetének első évtizedeit feldolgozó tanulmányai és könyvtári érdekű cikkei, melyek kézirattári, fondfeldolgozási, kézirat-kataszteri, szakozási, segédkönyvtári kérdésekkel foglalkoznak az OSZK Évkönyvében, ill. hazai és külföldi szaklapokban. 2. Szövegkiadások. Windisch Éva legérettebb és talán legszebb filológiai teljesítménye Kemény János és Bethlen Miklós önéletírásainak közzététele, apparátussal. A két önéletírás először 1955-ben és 1959-ben jelent meg a Magyar századok sorozatban, majd több további kiadást ért meg. 3. Bibliográfia. 1954-75 között Windisch Éva félévenként, ill. évenként jelentette meg a magyar történettudományi irodalom bibliográfiáját a Századok c. folyóiratban. Ez a munka azonban pusztán előtanulmánynak tekinthető ahhoz a nagy vállalkozáshoz képest, amely a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének kereteiben a magyar irodalomtörténet bibliográfiájának összeállítását tűzte ki céljául, s amelynek sorozatszerkesztését - Vargha Kálmán társszerkesztése mellett - Windisch Éva végezte több évtizedes, nagy szakértelmet és körültekintést igénylő, odaadó és példás rendszerességgel. A magyar irodalomtörténet bibliográfiai kézikönyvének 1972 óta rendre megjelenő vaskos kötetei Windisch Évát méltán sorolják nemcsak az irodalomtudomány, de a bibliográfia tudományának klasszikusai közé is. Windisch Éva 1951-ben házasságot kötött dr. Vörös Károly történésszel. Gyermekük, Vörös Boldizsár folytatja szülei foglalkozását. Windisch Évában olyan tudósra emlékezünk, aki összhangot teremtett tudomány és szolgálat, hivatás és magánélet között, aki egyszerre volt tudós, köztisztviselő, nő és családanya, s akiről mi, közvetlen munkatársai, talán elmondhatjuk, hogy boldog ember volt. Karsay Orsolya Megjelent: OSZK Híradó, 36. évf. 11-12. sz. (1993), 8. I. 30