AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: A hírlapok, folyóiratok kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

10. Aigner Lajos: Az 1861-ki magyarországi könyvészet. In: Magyar Tudományos Értekező, 1862. 1. köt. 1. füz. p. 88. - A szerkesztői lábjegyzet szövegének részlete. 11. Magyar Tudományos Értekező, 1862. 2. köt. 2. füz. p. 180-200. 12. Kereszty Viktor: A „Magyar Sión" repertóriuma. 1863-1893. Esztergom, 1893. p. 4. 13. Miklóssy János: A Vasárnapi Újság. (1854-1921.) In: A magyar sajtó története. 2/1. 1848-1867. Szerk. Kosáry Domokos, Németh G. Béla. Bp., 1985. p. 448-453. 14. A magyar hírlapirodalom 1861 elején. In: Vasárnapi Újság, 1861. jan. 6. 1. sz. p. 7. 15. A magyar hírlapirodalom 1862 elején. In: Vasárnapi Újság, 1862. jan. 12. 2. sz. p. 21-22. 16. A magyar hírlapirodalom 1863 elején. In: Vasárnapi Újság, 1863. jan. 4. 1. sz. p. 9. 17. A magyar hírlapirodalom 1864 elején. In: Vasárnapi Újság, 1864. jan. 3. 1. sz. p. 9. 18. A magyar hírlapok 1865-ben. In: Vasárnapi Újság, 1865. jan. 1. 1. sz. p. 7. 19. A magyar hírlapok 1867-ben. In: Vasárnapi Újság, 1867. jan. 13. 2. sz. p. 18-19. 20. MTA Kézirattár Ms 770/92. Aigner Lajos levele id. Szinnyei Józsefnek. 1867. jan. 14. - Demjén Józsefről: Szinnyei József, id.: Magyar írók élete és munkái. 2. köt. Bp., 1893. col. 775.; Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sor. 5. köt. Bp., 1943. col. 531. 21. Irodalmi Értesítő, 1867. 1. sz. p. 16. - Aigner szerint a lap terjesztése a Tanügyi Füzetek-hez mellékelve történt. 22. Szerkesztői mondani való. In: Irodalmi Értesítő, 1867. 2. sz. p. 32. 23. Rautmann kiválása után, 1869 áprilisától Aigner egyedüli tulajdonosa lett a cégnek. 24. Idősb Szinnyei József (Rév-Komárom, 1830. márc. 18. - Bp., 1913. aug. 9.) Fiatalemberként vett részt a szabadságharcban, majd Komáromban sógora, Beöthy Zsigmond ügyvédi irodájában dolgozott. 1853 augusztusában nősült meg, s egy évig apósánál, Gancsházán élt, majd 1854-ben Pozsonyba költözött, ahol előbb Samarjay Károly ügyvédi irodájában dolgozott, majd biztosítótársasági hivatalnok lett. Ebben az időben idegen nyelvek tanulásával is foglalkozott: az általa ismert latin, francia és német mellett megtanult angolul, spanyolul és olaszul is. Gyűjtési hajlama már fiatal korában megnyilatkozott: kezdetben színlapokat, gyászjelentéseket gyűjtött, majd az 1860-as évek elejétől kezdett érdeklődése a bibliográfia, különösen a sajtótörténet, a hírlapirodalom felé irányulni. Kezdetben külföldi hírlapokat is gyűjtött, a későbbiekben - hely hiányában - már csak a hazai hírlapokra terjedt ki gyűjtési köre; nemcsak az előfizetési felhívás, a mutatvány-, vagy az első szám megszerzésére törekedett, hanem azokra a lapszámokra is, melyek adatokat szolgáltattak a lap történetére, változására vonatkozóan. 1862 és 1866 között jelentek meg a Vasárnapi Újság-ban a hazai hírlapirodalom történetét a kezdetektől 1853-ig bemutató bibliográfiai munkái. A hatvanas évek közepén mái- felmerül tervei között a hírlap-repertóriumok készítése, valamint a hazai írók életére és munkásságára vonatkozó adatgyűjtés megkezdése. 1869-ben költözött Pestre, majd miután a biztosítótársaság, amelynél dolgozott 1872-ben megbukott, az év december 23-ától az Egyetemi Könyvtár munkatársa, 1876 decemberétől ideiglenes igazgatója lett. 1884 júliusától a Magyar Nemzeti Múzeum részlegeként létrejött Országos Hírlapkönyvtár vezetője (kezdetben egyetemi könyvtárosi állása mellett, s csak 1888 novemberétől a múzeumi könyvtár tisztviselőjeként). 1870-1894 között a Vasárnapi Újság-ban, 1895-1904 között pedig a Magyar Könyvszemlé-ben jelentek meg éves sajtóbibliográfiái. A Hazai és külföldi folyóiratokmagyar tudományos repertóriuma című munkájának három kötete 1874-1885ben jelent meg az Akadémia megbízásából. 1878-ban adta ki a Királyi Magyar Természettudományi társulat a Magyarország természettudományi és mathematikai könyvész.ete 1472-1875 című bibliográfiáját, melyet fiával, ifj. Szinnyei Józseffel együtt készített. Fő műve a Magyar írók élete és munkái 14 kötete (1891-1914). Munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Személye még életében a hangyaszorgalmú, fáradhatatlan bibliográfus szimbólumává vált. Királyi tanácsosi címmel való kitüntetésekor (1897-ben), így jellemzi őt kollégája, Esztegár László: „Igazi bibliográfus ő, a ki összes tudását, rendkívüli munkásságát mind arra használja, hogy másoknak a dolgán könnyítsen." - Szinnyei József, id.: Magyar írók élete és munkái. 13. köt. Bp.: Hornyánszky, 1909. col. 961-968.; Eötvös Lajos: Hatezer hírlap. In: Vasárnapi Újság, 1871. szept. 3. 36. sz. p. 455^156.; Abafi Lajos: Idősb Szinnyei József. Bp., 1881. 12 p. 1 t. (Klny.: Figyelő, 10. köt. 1881. 1. sz.); [Esztegár László] (e.): Szinnyei József kitüntetése. In: Magyar Könyvszemle, 1897. p. 221.; Id. Szinnyei József székfoglalója a M. Tud. Akadémiában. In: Magyar Könyvszemle, 1901. p. 416-417.; Szinnyei bácsi Székesfehérvárott. In: Székesfehérvári Hírlap, 1902. aug. 27. 102. sz. p. 3.; Gulyás Pál: Id. Szinnyei József. In: Magyar Könyvszemle, 1913. p. 257-259.; Id. 291