AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)
I. Az OSZK 1994-1998-ban - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1994-1998-ban
szigorítása is lehetetlenné tette az eredeti példányok kiszolgáltatásának lehetőségét. Ezt bizonyítják a használat adatai is: 1994-ben 6292, 1995-ben 6700, 1996-ban 7207, 1997-ben és 1998-ban 8900 volt a mikrofilmet igénylők száma. A raktári dokumentumokat igénylők száma és a használt anyagtípusok Igénylő Könyv Periodikum Mikrofilm Összesen 1994 75 767 145 666 86 379 20 215 252 160 1995 75 141 118 350 55 694 20 247 194 291 1996 83 286 107 946 59 661 23 088 190 695 1997 91 604 218 840 66 566 24 550 309 956 1998 97 154 129 956 64 227 30 562 224 745 A raktári dokumentumok igénylésére minden olvasó jogosult volt, a kikért anyag kézhezvételére is csak a dolgozatírási hetekben és a vizsgaidőszakban kellett félóránálóránál többet várakozni. A kutatók azonban a legnagyobb forgalom esetén is késedelem nélkül helyhez jutottak. Addig viszont a kézikönyvtárból kiválasztott dokumentumokat lehetett tanulmányozni, vagy a hírlapokat, folyóiratokat átnézni. De a használat nagy mértékben támaszkodott a szabadpolcokon elhelyezett kb. 80 000 kötetes kézikönyvtárra is - sőt valószínűleg elsősorban erre - mert ez a leggyakrabban igényelt anyagot foglalja magában. (Kiegészítésére igen nagy gondot fordítanak az osztály illetékes munkatársai.) A használat adatait azonban nem lehetett egyértelműen megállapítani, mert az itt elhelyezett dokumentumokhoz mindenki hozzáférhet, de semmi garancia nincs arra, hogy használat után az arra kijelölt helyre teszi-e le az olvasó, vagy visszahelyezi-e a polcra (így a használatnak nem marad semmi nyoma, vagy - ami még rosszabb - eldugja a dokumentumot vagy más szakok könyvei mögé, ezzel magának a másnapi, esetleg még további használatot is biztosítva. Nem adhatók meg hitelesen a kurrens hírlapok és folyóiratok olvasottsági adatai sem, ezek igénybevételeinek szám szerűségét nem lehet megállapítani. A szabadon használható dokumentumok mennyiségét tehát csak becslés révén lehetne megadni, ezek közlése viszont félrevezető lenne. Azt, hogy nagyon sokan veszik kézbe az olvasók közül őket, közvetett módon be lehet bizonyítani. A kurrens periodikumok szerencsére csak rövid ideig vannak kitéve az érdeklődők számára, így ép állapotban maradnak meg, ez azonban nem mondható el a kézikönyvtár polcain elhelyezett dokumentumokról. Az 1994. évi jelentés még azzal büszkélkedik, hogy az említett két szabadon használható dokumentumfajtát több mint kétmilliószor vették kézbe (ez eltúlzott adat), de máris hozzáfűzi, hogy „a tömeges használat következtében egyre romlik a kézikönyvtári anyag fizikai állapota, nő a csonkítások, rongálások száma." Ez ellen pedig nem tudtak a könyvtárosok még az olvasótermekbe telepített új TV-rendszer segítségével sem hathatósan védekezni. 123 /